MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Nagyon sok érdekes érvet hallottunk, de nem voltak újak. Sajnálom, hogy Pócs képviselőtársam most már nincs itt, mert neki is fogok válaszolni.

A bizottsági ülésen lefolytattuk valóban már ezt a vitát, illetve nem egy újdonsült jogszabályról van szó, még ha formailag az is, hiszen tartalmilag már szinte megegyező jogszabályok keretében lefolytattuk ezeket a vitákat. Azt, hogy az út egyik oldalán nem annyi a bérleti díj, mint a másik oldalán, és ez versenyhátrányt okoz, természetesen mi is tapasztaljuk, és én se tartom egy megfelelő állapotnak, de kérdem én, hogy ez miért most jutott eszébe a kormányoldalnak. Tehát érdekes módon 2010-ben senkit nem zavart az, hogy ilyen piactorzító hatása van annak a rendszernek, amit kiépítettek, miközben Ángyán József államtitkárként itt az első beszédében felháborodottan azzal kezdte ‑ teljesen jogosan ‑, hogy a szocialista érákban milyen nevetséges bérleti díjakon adták oda az állami földet. Azóta eltelt öt év, és semmi nem történt, egészen addig, amíg önök bele nem fogtak egy bandaháborúba, és ezt nem csak én mondom, a saját miniszterük is lex Simicskának hívja ezt a jogszabálytervezetet, tehát nem is próbálják meg tagadni, hogy gyakorlatilag az állami földek privatizációját semmi más nem indította el önöknél, mint az, hogy összevesztek a korábbi barátjukkal.

Azt, hogy egyébként jogszabályilag meg jogalkotásilag ez az előttünk fekvő tervezet mit jelent, és milyen aggályaink vannak ezzel kapcsolatban, nem én fogom elmondani, hanem szakavatott kollégám, Lukács László mint jogász fogja ezt kifejteni, mert az is egy agyrém, hogy ez ilyen formában elénk kerülhetett. És már most jelezzük, amit meg is tettünk egyébként a bizottsági ülésen is, hogy az ellenzék Alkotmánybírósághoz fog fordulni ebben az esetben is (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sikerült már az Unióban is elérnetek ezt!), mivel biztosak vagyunk benne, hogy ez nem fogja az alkotmányosság mércéjét kiállni, vagy legalábbis bízunk abban, hogy egy jogállamban ez nem következhet be. Korábban is megtettük ezt egyébként a földprivatizációval kapcsolatban, akkor kaptunk hideget-meleget kormányoldalról, ezért kénytelen vagyok ezekre reagálni, mert ma is megkaptuk ezeket a vádaskodásokat.

Ha a Fidesz hoz egy olyan jogszabályt földforgalmi törvény néven, ami alapján külföldiek termőföldet vásárolhatnak, majd hoz egy rendeletet, határozatot, ami ezzel szembemegy, és egyébként ezt ki fogja szúrni az Alkotmánybíróság nyilvánvalóan, mert azért ott ehhez értő emberek ülnek, azt ne kenjék már az ellenzékre!

Tehát szerintem, ha önöknek valóban fontos az, hogy a magyar termőföld, pláne az állami föld ne kerüljön külföldiek kezére, akkor le kell állítani a privatizációt, és nincs semmi probléma, mert a magyar államot senki nem kényszerítheti arra, hogy akarata ellenére piacra adja a földjét, akár olyan áron is, hogy külföldiekhez kerüljenek. Tehát kérem, tényleg ezt a hazudozást fejezzék be! Természetesen egy szóval nem írtuk le az alkotmánybírósági beadványunkban, hogy ezzel lenne problémánk, de hát egyértelmű, hogy az Ab ezt ki fogja szúrni, és ki is szúrta. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Vagy ha nem, akkor tévedtek!)

Ha pedig már a versenysemlegesség szóba került, egyébként én nem tartanám és a Jobbik nem tartaná azt ördögtől valónak, hogy ezt megsértsük, mondjuk, jelesül az állami földekkel. Tehát én azt nem tartom problémának, ha a magyar állam akár a versenysemlegesség megsértése árán is a saját földterületeivel olyan birtokpolitikát segít elő, ami egyéb­ként a közjót szolgálja, a magyar vidék megújulását, a vidék megtartóképességének növekedését eredményezi. Ha erre használjuk az állami földet, és nem a korábbi barátokat és leendő új barátokat hizlaljuk vele, akkor egyébként engem nem zavar, hogy ezzel versenysemlegességet sértünk. Továbbmegyek: ezt önök is beismerték meg le is írták azzal, hogy nem piaci alapon adják ‑ egyébként ma sem ‑ bérbe ezeket az állami földeket.

Előttem szóló Gőgös Zoltán már említette, hogy az 1250 forintos aranykoronánkénti bérleti díj is messze van, legalább a fele a piacinak, tehát ezzel is egyfajta versenysemlegességet nélkülöző rendszerben adják ki az állami földeket, és nem is bíráltuk ezt egyébként. Tehát én is úgy gondolom, hogy ha a helyben élő családi gazdálkodók megsegítése a cél, akkor belefér az, hogy az állam ezzel segítse őket.

A privatizációtól nehéz elválasztani ezt a jogszabálytervezetet. Egyébként észrevettem az önök érvelésében is, hogy amikor úgy kényelmes, akkor megpróbálják úgy beállítani az előttünk fekvő tervezetet, mintha semmi köze nem lenne az állami földprivatizációhoz, ha pedig a másik oldalt próbálják erősíteni, és éppen kényelmetlen a dolog, akkor teljesen nyíltan beszélnek arról, hogy csak azért került elő most ez a probléma, azért van most már másodszor a Ház előtt különböző formákban, mert az állami földek privatizációját ez elősegítené.

Én nem tagadom, hogy amögött, hogy a Jobbik megpróbálja ezt megakadályozni, nyilvánvalóan az a szándék is meghúzódik, és ezt vállaljuk, hogy ha csak néhány tízezer vagy százezer hektárnak meg tudjuk akadályozni a privatizációját, és ezzel az állami tulajdonban tudjuk tartani, akkor számunkra ez egy bevállalható dolog, és küzdünk ellene a továbbiakban is, amellett, hogy természetesen most is elmondom, hogy egyébként valós problémát is kezelne ez a jogszabály. Tehát tény, hogy azt én sem tartanám szerencsésnek, ha ez a piactorzító hatás akkor is fennmaradna, ha az állam már nem használná a birtokpolitikai céljainak a megvalósítására ezeket a földterületeket, hanem pusztán piaci alapon, ahogy most történik, eladja ezt azoknak, akiknek eladja.

(13.50)

Ezek után már én is azt mondom, hogy ez természetesen nem lenne egy szerencsés állapot. De ha meg tudjuk akadályozni ezt a tervezetet, ezáltal elvesszük a kedvét néhány vásárlónak, s ez állami tulajdonban marad, és ezért a következő, mondjuk 2018-tól felálló tisztességes kormánynak több eszköze, lehetősége lesz a magyar vidék életébe való beleszólásra azáltal, hogy marad állami földje, akkor mi bevállaljuk ezt, s remélem, hogy majd büszkén el tudom mondani, hogy ezzel az akadályozással megmaradt a magyar állam tulajdonában jó néhány hektárnyi földterület.

Egyébként ez nem kell, hogy idegen legyen önök­től, hiszen a nemzeti vidékstratégia, amit oly sokszor emlegetünk itt ‑ érdekes módon csak ellenzéki oldalról ‑, 2012-ben még kormányzati szinten lett elfogadva, és amely éppen azt tartalmazza, hogy a magyar állam növelni akarja földterületeinek a mértékét, és ehhez forrásokat, eszközöket kell biztosítani. Mi ezt elviekben támogattuk is, hiszen minden évben a költségvetéshez nyújtottunk be ehhez pluszforrásokat, sőt azt is mondja a nemzeti vidékstratégia, hogy a magyar állam elővásárlási jogát fenntartva a jövőben is aktív szereplője kíván lenni a földpiacnak, és minden olyan esetben be kíván avatkozni, amikor valamiféle spekulációs vagy egyéb szándékot vél felfedezni. Ezáltal természetesen nőne az állami földterület mértéke, és valódi értelmet nyerhetnének azok a szavak, amelyeket mára már elfelejtettek, de a kampányban még nagyon hangoztattak, mint demográfiai célprogram, mint szociális földprogram, vagy éppen az önkormányzatok számára megfelelő munkahelyteremtő projektekre az állami föld kijuttatása.

Azt sem látjuk biztosítva például, hogy ha a jövőben az állam egy víztározót vagy egy nagyobb beruházást akarna végrehajtani és ahhoz jelentős földterületekre lenne szükség, akkor csereföldeket hol biztosítana azoknak a tulajdonosoknak, akiknek majd kisajátítják a területeiket. Erre mind-mind alkalmas lett volna egy nagyobb mértékű állami földtulajdon.

Azt megint elképesztőnek tartottam, amit Nagy István államtitkár úr itt a Házban elmondott, hogy amiatt nem kell aggódnunk, hogy a szociális szövetkezeteknek nem marad majd földterület, mert az állam erre már félretett és biztosított földterületeket. De honnan tudja a Fidesz azt, meg államtitkár úr vagy bárki, hogy még hol és milyen körülmények között alakulnak szociális szövetkezetek szerte az országban? Önök megint azt próbálják elhitetni velünk, hogy a jövőbe látnak. Ha így van, az elég nagy probléma, de én bízom abban, hogy azért fognak majd olyan szociális szövetkezetek is alakulni, amelyeket ma még nem látunk, és amelyek földigénye majd jelentkezni fog, de nyilvánvalóan nem lesz, amiből az állam ezt majd fedezze.

Ahogy már említettem, azt elismerjük ‑ s ezt újra megteszem ‑, hogy valós problémát is kezel ez a jogszabálytervezet. Épp ezért annak ellenére, hogy sokszor csalódtunk már az önök szavahihetőségében és jó szándékában, a Jobbik felajánlotta, hogy bizonyos garanciák mellett fogja tudni támogatni ezt a jogszabálytervezetet, valamint a korábbi kétharmados elődjét is. Hármat emelnék ki nagyon röviden. Azt mondtuk, hogy ha elfogadják Ángyán Józsefnek a földforgalmi törvényhez benyújtott korábbi módosító indítványait, akkor elhisszük azt, hogy tisztességes szándékot szolgál ez a jogszabálytervezet. Itt legfőképpen a családi és a települési összeszámíthatóságot emeltük ki, valamint a külföldi földvásárlás megtiltásának a lehetőségét szeretnénk feltétlenül elérni, pláne állami földek tekintetében.

Szintén azt mondtuk, hogy ha felállhatna egy vizsgálóbizottság, amit egyébként az ellenzéki képviselők már aláírtak (Pócs János: Ezt hívják zsarolásnak!), és megállapítanánk azt, hogy az elmúlt húsz-huszonöt évben hány milliárd forintot buktak a magyar adófizetők azért, mert önöknek csak most jutott eszébe, hogy piaci alapra kell emelni a földbérleti díjat, ezt kivizsgálnánk és meglennének a felelősei, akkor azt mondaná a Jobbik, azok után, hogy beismerték a hibáikat és megtaláltuk a felelősöket, érdemes lenne tiszta lappal indulni és piaci alapra helyezni ezeket a bérleti díjakat.

Az meg jobbikos képviselőként engedtessék meg már nekünk, hogy az nem érv ebben a vitában, hogy a szocialista kormányok loptak el többet az adófizetőktől az állami gazdaságok előnytelen privatizációjával vagy önök. Örülök, hogy ezt itt beismerik és egymás fejéhez vágják ‑ ez nekünk nyilvánvalóan nem okozott meglepetést, azért ülünk a Jobbik-frakcióban, mert ezzel tisztában vagyunk ‑, de ez nekünk nem érv. Tudom, a miniszterük is elismerte, ha önök vannak kormányon, önök lopnak, ha a szocialisták, akkor meg ők, de ettől még ne akarják, hogy hozzájáruljunk az állami, a nemzeti vagyon teljes lenullázásához.

Ha meg már az indokolatlan versenyelőnyről szót ejtettünk: magyarázza már meg nekem valaki, hogy miért csak Csányi érdekeltségei maradhatnak meg, miért csak ő lehet mintagazdaság, egyáltalán mi az a pluszdolog, amit ő letesz az asztalra, ami miatt az ő területei érinthetetlenek maradnak, teszem azt, akár még ezek a nevetséges bérleti díjak is megmaradhatnak számára, mitől lett ő most különb oligarcha, mint a korábbi kedvencek vagy a leendő kedvencek. Erre tényleg jó lenne választ kapnunk, mert egyelőre csak azt látjuk, hogy ő van egyfajta érinthetetlen védett státusban.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy elítéljük a privatizációt, de ha már megteszik, akkor hol van például a munkahelyteremtési kötelezettség. Hol van az, amikor a magyar állam elvárja azt, hogy ha egyszer már megszabadul a tulajdonától, a nemzeti vagyonától, akkor feltételekhez kösse ezt. Emlékszem, hogy amikor 2011 tájékán a cukoripar szétverését vizsgáló eseti bizottságnak tagja lehettem - egyéb­ként egy nagyon tanulságos vizsgálóbizottság volt ‑, akkor az önök szájából számtalanszor elhangzott az, hogy az Antall-érában és a Horn-érában olyan privatizációk tömege zajlott le az élelmiszeriparban, ami semmiféle garanciákat nem tartalmazott, és nem kérte számon még csak a munkahelymegtartást sem az adott új tulajdonostól, s hogy ez mekkora bűn, és ha nem lett volna már elévülés, akkor nem tudom én, hány volt döntéshozót börtönbe kellett volna zárni. Ezekkel akkor maximálisan egyetértettem, és én is azt mondtam, hogy rendkívül felelőtlen volt az a privatizációs folyamat, amit az országunk a rendszerváltásnak hazudott időszak után végrehajtott, de most önök pontosan ugyanezt teszik azzal, hogy az állami földek privatizációjakor semmiféle munka­hely­teremtési kötelezettséget nem írnak elő.

(A jegyzői székben Ikotity Istvánt
Gúr Nándor váltja fel.)

Ezek voltak talán a legfontosabb problémáink ezzel a jogszabállyal. Remélem, hogy ‑ ahogy említettem ‑ sikerül megakadályoznunk, ha itt nem, akkor az Alkotmánybíróság előtt, mert talán ezzel is néhány 10 vagy 100 ezer hektár termőföld megmenthető az utódok számára, legfőképpen pedig 2018-tól egy tisztességesen felálló Jobbik-kormánynak lehetősége lesz arra, hogy érdemben beleszóljon abba, hogy mi történik a magyar vidéken, és végre tudja hajtani azt a nemzeti vidékstratégiát, amit egyébként önök alkottak és önök fémjeleztek. Elég furcsa lesz, hogy egy ellenzéki pártnak kell majd megvalósítania az önök korábbi ígéreteit, de mi ezt vállaltuk és meg is fogjuk tenni.

Ezúton is csak annyit tudok zárszóként mondani és követelni, hogy a privatizációt azonnal állítsák le! Most már több mint két hét tapasztalata van mögöttünk, jól látható, hogy milyen folyamatok indultak be és kik szerzik meg a nagyobb falatokat. Azt korábban sem vitatta senki, hogy a kisebb területeknél lesznek helyben élő családi gazdálkodók, az sem érdekel, ha Fidesz-pártigazolvánnyal rendelkeznek, azt hiszem, ez nem lehet probléma, és egy normális országban nem is kell, hogy az legyen, de az is jól látható, hogy a nagyobb területeket eddig kizárólag a jól behatárolható kormány közeli érdekeltségek és a külföldiek tudták megvásárolni. Az év végéig zajló folyamat szerintem csak súlyosbítani fogja ezeket az arányokat, így végképp dugába dőlt minden érvük, és bizony nem azé lett a föld, aki megműveli. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)