SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nyilvánvalóan arról kell először beszélni, hogy miért vagyunk most itt. Azért, amiért itt vagyunk, annak az a legfőbb oka, hogy önök kitalálták, hogy magánosítanak 380 ezer hektárt, és a termőföld-privatizációs tervük megbukott. Megbukott, mert megdőltek azok a hazugságok, amiket állítottak ezzel kapcsolatban, s most kétségbeesetten kapálóznak, hogy hogy lehetne még többet eladni, hogy lehetne még valamennyit eladni.

Nyilvánvalóan megdőlt az az állításuk, hogy külföldiek nem jutnak földhöz. Ez elsőként dőlt meg. Nyilvánvalóan kiderült, hogy tagállambeli állampolgárok minden további nélkül a kisgazdálkodókra rálicitálva elviszik a magyar földet. Ezt önök tették lehetővé a termőföld-privatizációval. Gratulálok hoz­zá! Megdőlt az, hogy kis- és közepes gazdálkodók fognak majd földhöz jutni. Szó nincs erről. Gyakorlatilag tőkeerős nagygazdálkodók azok, akik meg tudják venni ezt a földet. Fazekas Sándor miniszter úr rokonsága hétfőn 150 milliót hagyott ott, nyilván ez a fideszes kisgazda réteg, akiket képviselnek önök a parlamentben. Tehát nyilvánvalóan ez is megdőlt.

És megdőlt az is, hogy átlátható lenne a rendszer. A mai napig semmiféle nyilvántartás nincs, zajlanak az árverések, és senki nem tudja megmondani azt, hogy kik vettek meg földet, hol, mennyiért. Gyakorlatilag átláthatatlanul egy-egy tárcsaszámot tudunk, hogy ki a nyertes, és alig-alig lehet tudni, úgy kell emberek után szaladgálni az árveréseken, hogy néhányat megismerjünk, s rendkívül cinikus és arrogáns módon azt mondják, hogy majd ki lesznek függetve, ott meg lehet tudni. Nyilván akinek lesz kapacitása, hogy 3200 települést végigjárjon, hogy mit függesztettek ki, az majd megtudhatja.

(14.00)

De a legnagyobb hazugságuk az egész indoklása, ez pedig az, hogy hogyan követeli a magyar társadalom, a magyar gazdatársadalom ezt a licitet, mennyire akarják, és mennyire sorba állnak érte. Kérem szépen, mint ez most már nagyjából tény két és fél hét tapasztalatából, a földek 40 százaléka egyszerűen benn marad, nincs rá érdeklődő. A maradék 60 százalékból, ami elkel, annak 80 százaléka a kezdő áron megy el, nincs rá licitáló. Gyakorlatilag ezek a tények. És önök most azért, hogy a korábbi hazugságaikat valahogy alátámasszák, akarják növelni a kedvet ehhez. Már most hallottam Font Sándor képviselőtársamtól, a Hír TV-ben mondta be, hogy majd felszabdalják a nagyobb helyrajzi számokat, hogy könnyebb legyen értékesíteni.

Önök mindent elkövetnek, hogy valahogy megszabaduljanak a földtől. Nyilvánvalóan ez a cél, ez a motiváció az, ami most itt tart bennünket és lehetővé teszi azt, hogy erről a javaslatról beszéljünk. Megbukott a termőföld-privatizáció, és ennek ellenére nem képesek ebből kihátrálni. Nyilvánvalóan az első dolog, ugye, Győrffy Balázs képviselőtársammal a Mezőgazdasági bizottság ülésén volt lehetőség eszmét cserélni, ezért én sem kívánom a számára elmondott érveket megismételni, nagyon-nagyon sokszor ellene, de hát legfőképpen az, hogy a gazdatársadalomnak mennyire szemet szúr az, hogy a földút egyik oldalán 580 forintot fizetnek, a másik oldalán meg 3500-at, és megoldást kiáltanak ezek a gazdálkodók.

Kérem szépen, nem tudom, hogy most tisztult ki a fülük, hogy öt évig nem kiáltoztak vagy nagyon halkan kiáltoztak. Hogy lehet, hogy pont most, a termőföld-privatizáció közepén jutott el a kiáltás? Kiürültek a csatornák, amelyek akadályozták idáig, hogy meghallják ezt a hangot? Nyilvánvalóan azért zavar legjobban az, hogy mindig ezeket az érveket hozzák, mert egyszerűen nem győzzük hangsúlyozni, ezt a hátteret, amit most érvként használnak, önök teremtették. Kérem szépen, az első Orbán-kor­mányban előszedték már és felelősségre vonták már azokat, akik lekötötték úgy 50 évre a földbérleti szerződéseket, hogy annak nem kell inflációt követni, nem kell reálértéket követni, nem kell figyelembe venni a támogatást? Kérem szépen, nézzük meg, hogyan valósultak ezek meg, milyen feltételekkel!

Majd ha előállították azokat, akik ezeknek felelősei, akkor érdemes lesz erről beszélni, és akkor talán majd hitelesebbnek tűnnek ezzel kapcsolatban. De mindaddig, ameddig, mint ahogy Gőgös Zoltán képviselőtársam is elmondta, a mai napig az elmúlt három évben is az állam mint tulajdonos számára előnytelen földhaszonbérleti szerződéseket kötnek, addig ez egy teljesen hiteltelen állítás, hogy a gazdatársadalom ezt követeli. Ez a követelés gyakorlatilag megállhatott volna bármikor az elmúlt öt évben, amikor önök kormányoztak, stabil kétharmaddal kormányoztak egy jó ideig, addig nem kiáltott senki úgy, hogy eljusson önökhöz a hangja. Sőt, 2013 decemberében önök voltak, akik a földforgalmi törvénybe bebetonozták ezt, hogy ne lehessen hozzányúlni, az ellenzék tiltakozására. Voltak képviselők, akik felmentek a pulpitusra, és tiltakozni próbáltak, hogy ne mehessen át ez a nemzetáruló jogszabály, ami gya­korlatilag a magyar földforgalmat a nagyon egész­ségtelen nagybirtokstruktúra irányába tolja továbbra is.

Hát kérem szépen, önök odaadták bérbe, az önök kormányának elődje odaadta bérbe rossz feltételekkel a földet, az önök földforgalmi törvénye, amit csak önök szavaztak meg, bebetonozta ezt a rendszert, most meg idejönnek a parlamentbe, és azt mondják, hogy kiáltoznak a gazdálkodók. Hát nyilvánvalóan ez az, ami számos kérdést vet fel. Rögtön az első kérdés, ugye, módosítva a korábbi földforgalmi törvény módosítási javaslatát, amikor azt mondják, hogy most már bármelyik fél kezdeményezheti ezt, hogy csökkenteni is, emelni is lehessen, igen ám, de mindig az az érdekes, hogy ki a gyevi bíró. Mert ebben a helyzetben a magyar állam akarja játszani a gyevi bírót, akinek mindez nem kötelező. Ugyanis, ha a magyar állam továbbra is odaadja Csányi Sándornak meg a piszkos 12 közül annak a 10-nek, akiknek hozzá sem nyúlnak most a földjeihez, mert baráti tulajdonosok vannak, akkor ott majd nem lesz ellenérdekelt, mert az állam majd hallgatólagosan elnézi ezt, illetve elnézi a tulajdonos, aki kedvező helyzetbe jön.

Hát nézzük meg azt, hogy a piszkos 12-ből, amiről oly sok szó esik, mindössze 80 ezer hektár az egészből, kiknek engedik privatizálni a földjét, és kikét nem engedik. Nyilvánvalóan látható ez. Azért örülök Boldog István képviselőtársamnak, hogy itt van a teremben, nézzük meg a törökszentmiklósi állami gazdaság privatizációját, hogy milyen feltételekkel lett privatizálva és most hogy nyúlnak hozzá. Az, aki baráti helyzetben, nem nyúlunk hozzá, annak engedjük tovább ezt a bűnös rendszert, amit teremtettek, míg a többiekhez, azt akarják, hogy politikai leszámolásként asszisztáljon a magyar parlament.

És ugye, a legjobb, a legmókásabb, ami miatt itt beszélhetünk, Győrffy Balázs képviselőtársam is elmondta, hogy azért nem mondott hosszú bevezetőt, hiszen ez a téma már volt itt, a parlament előtt. Igen, volt itt a parlament előtt, és a parlament elvetette ezt a javaslatot. És most mit csinálnak? Megpróbálták jogszerűen, nem ment, a parlament nem támogatta, most visszajönnek egy kiskapun vagy egy kis ablakon visszamásznak, hogy egy jogszerűtlenebb, alkotmánysértő módon megvalósítandó másik javaslattal ugyanazt a célt elérjék. Hát, kérem szépen, persze hogy volt itt ez a téma! Támogatta az Országgyűlés? Nem támogatta. Akkor most miért tárgyalunk itt? Azért, mert mindenáron meg akarják csinálni, tök mindegy, hogy jogszerű vagy nem jogszerű? És hát nyilvánvalóan lehet erről beszélni, a probléma létét elejétől kezdve elismerjük, felvettünk több megoldást. Gőgös Zoltán képviselőtársam is mondta a nemzetközi példákból azokat a lehetőségeket, ami a plafon meghatározása. A Mezőgazdasági bizottság ülésén is volt erről szó, hogy amennyiben szabályozni szeretné ezt a tényezőt a kormányzat, megvan a lehetőség arra, hogy a földhaszonbérleteket egységesítse szabályozással. De nem ez a cél, hanem az, hogy hogyan lehet ebből politikai leszámolást csinálni.

Ezzel át is térek Kis Miklós államtitkár úr kormányzati álláspontot közlő felszólalására. Bocsásson meg, államtitkár úr, ezt a kifejezést használta, hogy együttműködés hiánya miatt nem valósult meg. Szeretném mondani, hogy nem az együttműködés hiánya miatt nem valósult meg. Mert valami miatt teljesen eltérő ideológiájú pártok, amelyek itt vannak a parlamentben, egyetértettek abban, hogy azt a fajta törekvést, amit önök képviseltek ez ügyben, nem szabad átengedni. Azért, mert ezek a teljesen ellentétes ideológiájú pártok, amelyek vitáznak egymással és egymást kritizálják számos dologban, egyetértenek abban, hogy mi a nemzet érdeke. És ez az egy felülírja politikai vitáikat azért, hogy megmentsék ezeket a földeket ettől a fajta kizsákmányolási lehetőségtől, amit önök a termőföld-privatizációval megteremtettek. Tehát bocsásson meg, hogy kijavítom szóhasználatát, szó nincs arról, hogy az együttműködés hiánya miatt. A nemzeti együttműködés létrejötte miatt nem valósulhatott ez meg a földforgalmi törvény módosításának elfogadásakor. Felszólalásának végén tetszett volt mondani, hogy jó lenne, ha nem a politikai szólamokat hangoztatnánk. Ennek ellenére ön saját maga azt mondja, hogy a föld azé legyen, aki megműveli. Ez egy nagyon érdekes szólam, és nagyon sokat beszélgethetünk erről. Mert ha megnézzük, hogy ki az, aki megműveli jelenleg a földet, többek között ugye Simicska Lajos, Nyerges Zsolt és érdekeltségei, akkor az övéké legyen?

Ennek a demagógiájának a szintjét szeretném szemléltetni azzal, hogy amikor összehasonlítjuk a 200 ezer földhasználót, mezőgazdasági termelőt meg a 2 millió tulajdonost, akkor kérdezem tisztelettel önöktől, akkor van arra törekvés, hogy az 1,8 millió olyan tulajdonost, aki földhaszonbérlet útján hasznosítja a földjét, ezektől államosítsák vagy elvegyék a földjét? Mert amikor ezt mondja, ezeket a szólamokat hangoztatják itt, a parlamentben és a parlamentben kívül fideszes képviselők, akkor gyakorlatilag ezt állítják. Önök meg akarják szüntetni azt a fajta vagyont, aki földhaszonbérlet útján hasznosítja a földjét. Önök azt mondják, hogy ez nem jó. Az állam azért adja el a földet, mert nem használja ő a földjét, és ne legyen ilyen.

De kérem szépen, másik 1,8 millió tulajdonos van az országban, aki azt mondja, hogy ragaszkodok a tulajdonomhoz, szeretném, hogy megmaradjon, mert értéket képvisel, és ennek a hasznosításnak a módja a földhaszonbérleti jogrendszer legyen. Mikor erről beszélnek, és azt mondják, hogy a föld azé legyen, aki megműveli, akkor soha ne felejtsék el, hogy ezt az 1,8 millió embernek a tulajdonát is veszélyeztetik, és nyilvánvalóan itt felmerül a kérdés, hogy ez vajon hogyan van összhangban az összes többi törekvésükkel.

Elhangzott államtitkári felvezetőjében, hogy a támogatáspolitika alapvetően befolyásolja a földbérleti rendszerben kialakított földhaszonbérleti díjak összegét. Teljes mértékben egyetértek államtitkár úrral, mindössze az a kérdésem van, hogy önök most vették ezt észre, 2015-ben, vagy önök szerint most alakult ki, az elmúlt egy évben. Vagy 2004 óta nem volt erre semmilyen jel? Kormányzásuk megkezdése óta, 2010 óta nem volt semmilyen jel? Persze, hogy befolyásolja, az ország jelentős részén befolyásolja, egyértelmű. Csak miért 2015-ben, a termőföld-privatizáció két és fél hete után beszélünk erről a parlamentben? Nyilvánvalóan ez a legfontosabb, amit folyamatosan hangoztatunk, hogy mi a valós motiváció.

Nyilvánvalóan, ugye, teljes mértékben egyetértek államtitkár úrral abban, hogy nagyon-nagyon bizonytalan a közös agrárpolitikának a 2020 utáni megvalósítása, hogy hogyan fogja befolyásolni ezt a mezőgazdasági támogatási rendszert, így a területalapú támogatásokat. De kérem szépen, az a furcsa ezzel, hogy én is éppen ezt akartam mondani, hogy mi lesz 2020 után. Mert önök most szétverik azt, ami működik, ami munkahelyeket teremt, és valamilyen szinten működőképes és gazdaságos, de nem teremtik meg helyette a másikat, az alternatívát, ami le tudná ezt váltani. Ehelyett megcsinálják ezt a pár száz családos rendszert, amikor gyakorlatilag a több száz hektártól az 1-2 ezer hektárig megpróbálják be­betonozni a gazdálkodókat.

Hiszen amikor arról beszélünk, hogy a földforgalmi törvény lelassította a földforgalmat, és ez jó, mert Európában így van, akkor arról kell beszéljünk, hogy be akarják betonozni azt a nagybirtokrendszert, ami van. Mert ha egészségtelen a földbirtokszerkezet, és azt helyre kellene állítani, akkor éppen az lenne a kívánatos, ha ilyenkor mozogna a földpiac, nem pedig bebetonozódna. Márpedig a földforgalmi törvényük ezt a bebetonozódást teszi lehetővé.

Nagyon-nagyon fontos kérdés lenne, és megköszönném államtitkár úrnak, ha itt a vita közben, nem pedig zárszóban mondana erre valami reakciót. Ugye, azt mondta államtitkár úr, hogy a kis- és közepes birtokok jussanak előnyökhöz, és a versenyelőnyöket alakítsák át úgy, hogy ezeket segítsék.

(14.10)

Ezt már többször hallottam, sőt sokszor hallottam a Fidesz-KDNP-től, de a mai napig nem hallottam egyszer se, hogy nevezze már meg hektárban, hogy mire gondolnak. Mert addig, ameddig Ángyánék, a nemzeti vidékstratégia volt, lehetett tudni, hogy családigazdaság-méretnek kb. 50-150 hektáros nagyságrendet gondoltak. Győrffy Balázs képviselőtársam a Mezőgazdasági bizottság ülésén már arról beszélt ezen a héten hétfőn, hogy miért zavar bennünket az a pár száz hektáros birtokméret. Kérem szépen, döntsük már el, mi a kicsi, mi a közepes, és mondják meg nekem szám szerint, hogy önök ezt hogy értik. Hogy értik művelési ágra? Ha extenzív legeltetést csinál, akkor hány hektár, meg ha intenzív szántóföldi kultúrát csinál vagy kertészetit? Ki számít kicsinek? Vagy ki számít nagynak? Mert ilyen jellegű szólamokat meg ilyen általános, nem absztrakt kifejezéseket hallok rendszeresen, de az, hogy kertészeti kultúrában mi számít nagynak és mi számít kicsinek, az teljesen irreleváns abban, hogy mondjuk, egy szántóföldi kultúrában vagy egy extenzív legeltetésben mi számít. Az, hogy önök kiket akarnak bebetonozni, nyilvánvalóan ezért fontos kérdés, hogy lássunk legalább tisztán, hogy az a stratégia, amit képviselnek, milyen irányba is megy.

Szintén elfogadom teljes mértékben az államtitkár úrnak azt az érvét ‑ hogy konstruktív egyetértésemről tegyek tanúbizonyságot ‑, hogy nem fenntartható az, ha a piaci ár töredékéért vannak állami földek kiadva. Teljes mértékben egyetértek, teljesen felfoghatatlan számomra, hogy idáig miért volt jó, tehát hogy mitől van az, hogy egy Orbán-kormány után, aztán még egy másik Orbán-kormány után, aztán még egy év eltelte után gondolják azt, hogy ez mégsem jó. Az rendben van, hogy most jutottak el idáig, de akkor mondják meg, hogy mi lesz a többivel. Mi lesz azzal, aki jelen pillanatban még nem az ellenségük, hanem a barátjuk? Mi lesz a Magyar Zoltán képviselőtársam által is említett Csányi Sándor birodalmával, amit önök mintagazdasággá akarnak kinevezni, mintha minta lehetne a magyar gazdálkodók számára az, amit Magyarország leggazdagabb embere csinál milliárdosként, mintha ez lemodellezhető lenne, és a minta szó használata az összes többi gazdálkodónak is követendő lenne. Tehát önök azt akarják, hogy ez legyen a minta? Csányi Sándor, a magatartása és a gazdálkodása mindenestől, ez a magyar minta? Mert ezeket be akarják betonozni ezzel a rendszerrel, hiszen ezeket a földeket nem ér­té­kesítik és nincsenek kijelölve.

Nyilvánvalóan ezek a kérdések, amelyek itt felvetődnek, mutatják be alapvetően azt, hogy ez az egész jogszabály, amiről most beszélünk, ez a rettenetesen elhibázott termőföld-privatizációs cél megvalósításának egy utóeszköze, hiszen azt szeretnék, hogy hogy lehetne még többet eladni, még többet eladni, még többet eladni. Mindezt úgy, miközben a kormányzat egyik kezével azt mondja, államosítsunk, államosítsunk, államosítsunk, vegyük a legfontosabb környezeti, természeti rendszerekkel kapcsolatos erőforráshátteret a kezünkbe, legyen miénk az energiaellátás, a vízellátási rendszer, a közműellátási rendszer, mert az úgy jó, ha kézben van, miközben az élelmiszer-termelés legfontosabb eszközét, a termőföldet adjuk ki a kezünkből, arra nincs szükségünk.

Kérem szépen, nyilvánvalóan szeretnénk tisztán látni, mert az, hogy beszéljünk a földhasználati díjakról Magyarországon, a földbérleti rendszerekről, ez egy teljesen legitim elvárás, és ha nem kótyavetyélnék el az ország komoly részét meg a közvagyon egy komoly részét, akkor nyilvánvalóan érdemes lenne erről beszélni. De mindaddig, amíg ez az egész rendszer a bűnben foganva, politikai leszámolás eszközeként az Országgyűlés felhatalmazását kéri, addig nem hiszem, hogy lenne olyan ellenzéki párt bármilyen politikai ideológiával, amely ezt támogatni tudná. Ezért kérem megértésüket. Higgyék el, ha önök lennének ellenzékben, hevesebben tiltakoznának egy ilyen folyamat ellen. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiban.)