GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én onnan kezdeném, amivel néhány képviselőtársam a befejező mondatait megfogalmazta. Valójában, amikor a törvényalkotás medrében bármiről is esik szó, de itt azért most egy lényegi kérdésről esik szó, a termőföldről, akkor mindig azt szoktuk mondani, hogy az alapvető szabályokhoz tartani kell magunkat. Ha valami, és annak oka van, ha valami kétharmados többséggel kell hogy eldöntésre kerüljön, akkor azt gondolom, hogy nem korrekt, nem tisztességes megpróbálni, hogy ha azt nem sikerül a Parlament falai között kétharmados többséggel megszavazni, ha ahhoz nem sikerül elég támogatottságot szerezni, akkor utána kerülőutakat próbálnak meg keresni, most jelesül a polgári törvénykönyv keretei között, hogy mégiscsak az a szándék, az az akarat meg tudjon valósulni, amelyeket önök az indulás pillanatában célként kitűztek maguk elé. Azt gondolom, hogy ez nem a Parlament falai között lévő ellenzéknek a semmibevétele, hanem úgy en bloc a magyar társadalom semmibevétele.
Ami a másik gondolat, hogy az emberben elindul, nemcsak bennem, hanem nagyon sokakban, hogy mi van ennek a hátterében, miért is történik meg mindaz, amit önök most olyan erőszakkal, olyan nagy elánnal meg akarnak csinálni. Hát látható, van, aki bandaháborúnak nevezi, van, aki bármi másnak, hogy a régi barátok kiestek a kosárból, és hát ezeknek a régi barátoknak adott esetben nemcsak a kezét kell elengedni, hanem meg is kell büntetni őket; meg kell büntetni. Most itt jelesül én Simicskára gondolok, az érdekeltségeire, amelyek tekintetében látható módon önök azt az utat járják, hogy ne csak a nyalóka essen ki a szájából adott esetben, hanem ha már a szájában van, akkor az legyen keserű is.
Na most, ha ilyen indulatok meg ilyen indítékok határozzák meg a kormányzati cselekvést, akkor azt gondolom, ott nagy baj van. És hát persze beszélhetnek önök bármi másról, mondhatnak önök bármi mást, másfajta érveket, érdekeket kitalálhatnak, azért azt semmiképpen nem tudják eltagadni, hogy az, amit az előbbiekben én is mondtam, de más képviselőtársaim is, az vastagon benne van mindabban, ami irányába most önök törekszenek, vagy amiért önök törekszenek.
Nézzék, a szakmai vonatkozású kérdések tekintetében én nem megyek mélyre, már csak azért sem, mert Gőgös képviselőtársam érintette vezérszónoklatában ezeket a kérdéseket, de azért néhányat engedjenek meg, hogy felsorakoztassak. Pócs János képviselőtársam olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek éppen hogy fordítottan igazak. Azt mondja képviselőtársam, hogy az ellenzék padsoraiban lévő képviselők politikai haszonszerzése… ‑ képviselőtársaim, hát látható, hogy mindaz, amit csinálnak önök, az egyfajta politikai haszonszerzés tekintetében vagy mások sarokba szorítása érdekében történik. De nyugodtan mondhatom azt is, hogy… ‑ mondja, hogy példákat lehet eszközölni. Én azt gondolom, példákat a tekintetben kellene eszközölniük, akár Pócs képviselőtársamnak, akár a kamara elnökének, bárki másnak, hogy mondjuk, olyan ügyek tekintetében, ahol államtitkárt ‑ most már a NAV elnöke ‑ is meg lehetne kérdezni, ahol mondjuk, 497 hektár földhaszonbérletével kapcsolatos olyan döntések születtek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, amelyek még az ügyészség szintjén is olyan végkifejlettel párosultak, illetve a végkifejlet nem helytálló szó, közbeeső értékítélettel párosultak, amelyek joggal kritizálhatók, a jogellenesség kérdésköre joggal felvethető, akkor hogyan és miképpen képzelhető el, hogy a végkifejletek kapcsán nem ugyanezek igazolódnak vissza. Ezzel azt akarom csak mondani, hogy a példákat talán a tekintetben kellene végiggondolniuk, ami az elmúlt 5-6 esztendőben történt az önök égisze alatt.
Gőgös Zoltán képviselőtársam érzékeltette, hogy az a földbérleti árdíj, az az állami földbérleti díj, ami 1250 forintban fogalmazódik meg, az nagyjából a realitásoknak a felét jelenti, de azt is érzékeltette, hogy irreális azon szóhasználat, amely néhány kormánypárti politikus szájából elhangzik, hogy akár százezer forint/hektáronkénti díjak jelenjenek meg. Ehhez annyit kívánok csak hozzátenni, hogy tudják, a díjak ilyetén mértékben történő növekedése nyilvánvaló, hogy a végfogyasztóknál is lecsapódik, az árakban is megmutatkozik. Hogyha valahol, ha valahol a bérleti díjak vonatkozásában nem duplikált, hanem tízszeres-ötvenszeres mértékű vagy attól nagyobb mértékű növekedési mértékeket is el tud valamelyik kormánypárti politikus képzelni, és ezért fog majd küzdeni, akkor azért azzal is tisztában vagyunk, ugye, hogy majd azoknak a termékeknek az árai, amelyek gyakorlatilag a megművelés után születnek, azok ezt meg fogják szenvedni, és ennek a végső megszenvedője nyilván a fogyasztó lesz.
Nem kell túl komplikáltan gondolkodni ehhez, hogy a földhaszonbérleti díjaknak a mértékbeli növekedése ilyen következtetéssekkel is jár. De ha a másik részét akarjuk megnézni a dolgoknak, hogy mondjuk mindaz, amit csinálnak, foglalkoztatási szempontból hogyan és miképpen köszön vissza, akkor nyilvánvaló, hogy a könnyebb ellenállás irányába való haladás érdekében a növénytermesztés talán nagyobb hangsúlyt fog kapni az elkövetkezendő időszakban, mint az állattenyésztés. Már ma sem, az én ismereteim szerint, már ma sem mondható jónak az az arány, ami e tekintetben felborult az elmúlt 5-6 esztendőben (Győrffy Balázs: Mikor borult fel?), igen, az elmúlt 5-6 esztendőben, de hozzá kell tenni azt, hogy mindaz, amit önök ma csinálnak, az pontosan ahhoz vezet, hogy az állattenyésztés még inkább vissza fog szorulni.
(14.30)
Azt önök is tudják nagyon jól, kiváltképp az agrárkamara elnöke, hogy az állattenyésztés az, ami a foglalkoztatási oldalról jóval nagyobb emberlétszám, élőmunka foglalkoztatását kívánja meg, mint a növénytermesztés. Magyarra fordítva a szót: a foglalkoztatásbővülési tendenciák nem erősödni fognak, hanem éppen hogy csökkenni.
Vagy a harmadik szelete a történetnek: azzal, hogy az önkormányzatok nem tudnak ilyen típusú tulajdonlás keretei között megjelenni, pont azokat a folyamatokat lehetetlenítik el, amelyeket erősíteni kellene. Az előző napirendi pont kapcsán tárgyaltak róla például, hogy a szociális szövetkezések hogyan néznek ki Magyarországon, vagy az önkormányzatok keretei között történő ilyen típusú formák hogyan működnek. Akkor most csak azért, hogy világos és tiszta legyen, jelzem önöknek, hogy ma Magyarországon összesen 111 ilyen szociális szövetkezés működik, ebből a 111-ből több mint 60 ‑ 64, ha nem csalnak az emlékképeim ‑ négy megyében. Azt is szeretném hozzátenni, hogy ezek persze nem igazán piackonform módon működnek. Ezzel azt akarom mondani, hogy ha még azt a támogatási lehetőséget is elveszik az önkormányzatoktól, hogy a földhöz hozzájutáshoz legyen módjuk és lehetőségük, akkor tovább szorul vissza vagy nem bővül mindaz, aminek bővülnie kellene, egyszerűen pont azért, hogy a vidék Magyarországának ellehetetlenült foglalkoztatási helyzetén bármit is változtatni lehessen.
A lényege gyakorlatilag ennek a történetnek az, hogy az emberek érdekét szolgáló helyi folyamatokat kellene önöknek erősíteni és nem az új haveroknak, az új cimboráknak az érdekeit szem előtt tartani.
Nem akarom túlbeszélni a dolgokat, ezért még egyszer, csak hogy tiszta és világos legyen, azt ismétlem meg, hogy ha csak részben teljesülnek is azok a díjak, amelyeknek az olyan mértékű emelkedésére lehet számítani, amit önök vizionálnak, egyértelműen hatással lesznek azokra az emberekre, akik nem mezőgazdasággal foglalkoznak, hanem a mezőgazdaság által előállított termékekkel, mindegy hogy növénytermesztés vagy állattenyésztés vonatkozásában gondoljuk végig, azoknak a költségét, az árát meg fogja növelni. Ha ez a szándékuk, akkor persze tegyék mindezt. Ha nem ez a szándékuk, akkor nyilvánvaló, hogy nem ezt az utat kell járni.
A másik része pedig az, hogy foglalkoztatáspolitikai szempontból sem kedvező az, amit csinálnak meggyőződésem szerint, hanem pontosan ellentétes folyamatokkal párosul. Ma már elhangzott egyszer érintőlegesen, hogy foglalkoztatáspolitikai értelemben vett kötelezettségekkel nem ruházzák fel mindazt, ami a föld hozzáférésével kapcsolatosan talán egy fontos tétel lenne. Ahogy vezérszónokunkként Gőgös képviselőtársam említette, ha nem 5 hektáronként, de legalább 10 hektáronként egy fő foglalkoztatásának a biztonsága adott lenne, akkor nem azzal kellene szembenéznünk, hogy a mezőgazdaság szintjén, folyamatában csökkenő mértékű foglalkoztatási létszámok jelennek meg, hanem azzal, hogy ezek erősebbek lennének.
Az utolsó gondolatom az, hogy nem véletlen, hogy az ellenzéki oldalon nemcsak képviselőtársak, hanem frakciók egyértelműen nyilatkoztatják ki azt, hogy amennyiben önök ettől a törvénymódosítástól nem fognak önszántukból visszalépni, akkor minden valószínűség szerint az Alkotmánybíróság keretei között kell majd találkozni ezzel a kérdéskörrel. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)