GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Mert élnék a lehetőséggel, hogy meg tudja osztani velünk magasztos gondolatait. Köszönöm.
Még egyszer leszögezném: nem felmondható a szerződés, és ahogyan arra Kis Miklós államtitkár úr is utalt, miután felmerült egyáltalán ez a kérdés, az Igazságügyi Minisztérium tájékoztatását alapul véve nem lesz problémája azoknak, akik most 1800 hektár fölött művelnek állami területet, hisz a földhasználatot ez a jogszabály nem érinti. (Gőgös Zoltán: Majd azért ezt hétfőn megkérdezzük!)
Magyar Zoltán képviselő úr nem először fogalmazza meg azt a felvetését, hogy miért most jutott nekünk ez eszünkbe. Képviselő úr, önöknek még most sem jutott eszükbe, és a Jobbik most már öt éve ül a parlamentben, semmilyen, ezt a problémát kezelő vagy egyáltalán erre rávilágító javaslatot nem nyújtottak be, tehát önök meg sem próbálták kezelni ezt.
Sallai Róbert Benedek képviselőtársam mondja, hogy kapkodunk. Képviselő úr, nem kapkodunk. Ez a probléma már rég megoldódott volna, ha az eredeti javaslathoz önök a támogatásukat adták volna. Azt mondja, hogy hol volt eddig a fülünk, hogy eddig nem hallottuk meg a gazdálkodóknak ezt a kérését. Képviselő úr, lehet, hogy mi nagyothallunk, de akkor önök meg süketek, mert még most sem hallják meg ezeket a kéréseket.
Képviselő úr, az, hogy szétverjük azt, ami működik, egyszerűen nem igaz. Az, hogy olyan gazdaságok, amelyek most a piacinál kedvezőbb körülmények között vannak, és őket arra próbáljuk szorítani, hogy a piaci körülmények között legyenek kénytelenek gazdálkodni, elnézést, de az a cég, amely több ezer hektáron nem képes piaci keretek között eredményt elérni, ott egyébként azt vélem, hogy menedzsmentproblémák vannak. Ezt azért szögezzük le, tehát szétverésről nincs szó. Ha valami miatt csődbe megy egy cég, akkor azt gondolom, ott más problémák vannak, és nem emiatt fog adott esetben csődbe menni.
Lukács képviselő úrnak: nem gondolom, hogy kétharmados vitát kellene abból generálni, hogy tiszta piaci viszonyokat teremthessünk-e, én ennyiben szeretnék önnek válaszolni. Az, hogy azonos feltételek között és versenysemlegesen lehessen gazdálkodni, nem hiszem, hogy kétharmados kérdés. Ez szerintem egyszerűen erkölcsi, etikai és nyilván mivel itt erről beszélünk, jogalkotási kérdés.
Gúr Nándor képviselőtársam elment, nagyon sajnálom. (Jelzésre:) Elnézést, jegyző úr, valóban ott szólalt fel, és emiatt ott kerestem. Képviselő úr, a kétharmados törvények státusával kapcsolatban tett meglehetősen kritikus észrevételeket. Ez önöktől, miután a közigazgatási hivatalokkal amit műveltek 2010 előtt, amit aztán egyértelműen elmeszeltek több helyen, az egyértelműen szégyen volt, még regnáló polgármesterként volt szerencsém megérni ezt a csúfondáros mókát, amit akkor önök űztek a magyar önkormányzatisággal. Arról nem is beszélve, hogy ez tény, míg ön ezen módosítás vonatkozásában prejudikál.
Képviselő úr, ne haragudjon meg, elhiszem, hogy ön sok mindenhez ért, de hogy az agrárium árképzéséhez nem, az egész biztosan bebizonyosodott. Tehát ön elképzeli azt, hogy ezen bérleti díjak fogják befolyásolni azt, hogy mennyi a sertés ára, ami egyébként a német tőzsdén dől el, vagy mennyi a gabona ára Magyarországon, ami meg a párizsi tőzsdén dől el? Ezzel ne tessék már riogatni a magyar vásárlókat, mert egyszerűen olyan dolgokat próbál összehozni… De jó lenne egyébként, ha Magyarországon dőlne el a sertés meg a gabona ára, de képviselő úr, ez nem így van, még ha ön ezt így vizionálja is.
A másik kérdés, amit felvetett, a foglalkoztatás. Képviselő úr, ez így, önmagában, amit elmondott, még igaz is lehet, csak nézzük már meg, amíg önök kormányoztak, csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. 2010 óta nőtt a foglalkoztatás, még ha ez önnek nyilván nem is tetszik, de azért ezt szögezzük le. Ez nettó hazugság volt, amit öntől itt most hallottunk. (Gőgös Zoltán: KSH!)
Staudt képviselőtársammal kapcsolatban: a képviselő úr úgy gondolja, hogy ez alaptörvény-ellenes. Én úgy gondolom, hogy nem. Tehát ebben van közöttünk egy nézetbeli különbség, de úgy vélem, hogy ebben nekünk véleményünk lehet, van egy erre hivatott szerv, ami adott esetben el tudja dönteni, úgyhogy én az ő véleményüket tartom ez ügyben mérvadónak.
Sallai Róbert Benedek képviselőtársamnak egy gondolatot mondanék még az utolsó felszólalásához. Ön úgy véli egyik mondatában, hogy nagygazdák, multimilliárdosok, külföldiek jutnak földhöz, de itt az utolsó hozzászólásában elárulta, hogy igazából csak magoszos gazdák azok, akik lehetőséghez jutnak majd, és ők azok, akik új tulajdonosként kihasználják az ebben rejlő lehetőségeket. Most akkor melyik, képviselő úr? Mikor melyik érvrendszer a tetsző, ön azt használja, tehát egy kicsit ahogy ezt már említettem, kezd ez a dolog arra hasonlítani, mint a zenebohóc esetében: mindig amikor valamit mondunk, akkor van másik kifogás. (Gőgös Zoltán: De ez igaz rátok is!)
Képviselő úr, most is kérem, hogy a cirkuszt a parlamenttel és a képviselői munkát a bohóckodással ne keverjük össze. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Gőgös Zoltán: A Decsiék nem földművesek! ‑ (Taps a kormánypárti padsorokban.)