DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Először is az teljesen nyilvánvaló az elmúlt fél év fejleményei alapján, hogy a berlini, brüsszeli politika a migrációs válság kezelésében megbukott. A helyzet viszont úgy áll, hogy az, ami az elmúlt évben történt Európa kapuinál, könnyen lehet, hogy csak előjele, előjátéka egy sokkal komolyabb nyomásnak. A Gallup felmérése szerint több mint 400 millió ember kelhet útra a következő években. Nyilvánvalóan a Wilkommenskultur politikája csődöt mond ebben a tekintetben, de az is biztos, hogy ekkora tömeget önmagában kerítésekkel feltartóztatni nem lehet.

Éppen ezért a tekintetünket arra is rá kell vetni, hogy egyáltalán hogyan alakulhatott ki egy ilyen helyzet. Szembe kell nézni azzal, hogy ez a globális világrend van válságban, ami előidézi a szélsőséges globális egyensúlytalanságokat, és ennek okozója a szabályozatlan fegyverkereskedelem. Okozója az, hogy a globális nagyvállalatok az olcsó munkaerőt lefölözik a végekről, és ne legyen tévedés, ez sújtja Magyarországot is. Okozója a szabadkereskedelem, az hogy a centrumországok, a globális nagyvállalatok gátlás nélkül elrabolhatják a szegényebb országok természeti erőforrásait.

Amikor erről beszélünk, szólni kell arról is, hogy a magyar kormány politikája legalább négy ponton nem védekezik, hanem éppenséggel felerősíti ezeket a globális tendenciákat, erősíti a globális kizsákmányolás nyomását Magyarországon. Miről van szó? Gondolok egyrészt arra, hogy Magyarországnak határozottan és világosan nemet kell mondania az Európa-Amerika közötti szabadkereskedelmi egyezmény tervére. Gondolok arra, hogy haladéktalanul el kell fogadja a parlament az LMP-nek azokat a javaslatait, ami az offshore lovagok kiseprűzéséről szól, azért, mert az előbbi, a szabadkereskedelmi egyezmény nem más, mint egy hatalmas fegyver a globális kizsákmányolás kezében. Amikor az offshore lovagokról beszélünk, gondoljunk arra, hogy a magyar államadósság két és félszeresét pumpálták ki Magyarországról az elmúlt 25 évben. Ma azért nincs pénz szociális bérrendezésre vagy az egészségügyi bérrendezésre, mert ezt a pénzt ellopják.

Harmadrészt, önök belesimulnak a válságot, a bevándorlási krízist okozó globális folyamatokba akkor, amikor kötik a stratégiai partnerségi megállapodásokat, akkor, amikor beszáll a magyar kormány és nemcsak ön, hanem az ön elődei is már beszálltak a lefelé tartó bérversenybe. És akkor itt három dologról beszélnünk kell. Egyrészt önök nyakra-főre kötötték a stratégiai partnerségi megállapodásokat, például olyan összeszerelő üzemekkel, itt a Mercedesre gondolok (Derültség a kormánypárti padsorokban.), akik például az elmúlt évben a 20 milliárdos nyereségüket úgy, ahogy van, kipumpálták Magyarországról. A stratégiai partnerségi megállapodásoknak köszönhetően a magyar kormány kilencszer annyi pénzt ad a multiknak egy munkahely teremtésére, mint amennyit egy hazai kis- és középvállalkozásnak, azért, hogy utána az ide betelepülő összeszerelő cég a németországi munkásbér ötödéért, hetedéért robotoltassa a magyar munkaerőt.

Teljesen világos, hogy ez a politika a globális nagyvállalatok, a német nagyvállalatok cselédjévé teszi a magyar munkavállalókat. Amikor ön például Szaúd-Arábiában Kóka János által megtámogatva a magyar munkások bérére alkuszik, akkor nem tesz mást, mint magyarok millióit ítéli rabszolgasorsra.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt évek politikája odavezetett, hogy a magyar gazdasági szerkezeten belül a járműgyártás aránya megnövekedett, és azoknak az ágazatoknak a részesedése, gondolok itt az élelmiszeriparra, az elektronikai iparra, amelyek a tudástőkére, Magyarország természeti adottságaira alapoznak, visszaesett. Egy olyan pályára állította Magyarországot, ahol Magyarország az olcsó bérekkel versenyez, az olcsó bérekkel és a növekvő támogatásokkal a multik részére versenyez, közben pedig folyamatosan romlik a magyar munkaerő képzettsége.

Az olcsó bérek dolgában pedig, szemben azzal, amit ön állít, szembe kéne azzal is nézni, hogy Magyarországon a magyar munkavállalók kétharmada az átlagbér alatt keres. Ön itt, a parlamentben többször a közmunkásokat védte velünk szemben.

Miniszterelnök úr! Ha ön valóban annyira becsüli a közmunkások munkáját, hol van a 2016-os közmunkásbér-emelés? Miniszterelnök Úr! Nyolcadik éve be van fagyasztva a közalkalmazotti bértábla. Mikor fognak ebben lépni?

Miniszterelnök Úr! Mindenféle dicshimnuszokat zengett, összehasonlító adatokkal Kelet-Közép-Európában, ehhez képest a helyzet úgy áll, hogy miközben a rendszerváltó elit azt hazudta a magyar embereknek, hogy pár éven belül a magyar bérek megindulnak az európai átlag irányába, a magyar bérek 15-20 százalékkal vannak lemaradva a kelet-közép-európai bérekhez képest.

Miniszterelnök Úr! Egy fejlődő gazdaság alapját az jelenti, hogy a tudásba mennyit fektet be a kormányzat. Más országok a gazdasági válság éveiben növelték az oktatás, a kutatás-fejlesztés GDP-hez viszonyított arányát. Magyarországon nem ez történt. Nem ez történt 2010 után, az ön kormányzása alatt, de már a megelőző években sem. A helyzet úgy áll, hogy 2003-hoz képest az elmúlt tíz évben az oktatás GDP-hez viszonyított aránya 30 százalékkal csökkent, a kutatás-fejlesztésre fordított költségvetési arány stagnál. Stagnál, Lázár miniszter úr, stagnál: 1,83 százalék, és tíz évvel ezelőtt is körülbelül ennyi volt. Az európai átlag 2 százalék, a prosperáló országokban 4-5 százalék ez az arány.

Miniszterelnök Úr! Ennek a végeredménye az lesz, hogy az a politika, amelyik folyamatosan húzza ki a pénzt a tudásból, az oktatásból, az a politika, amelyik folyamatosan és mesterségesen rabszolgasorsra ítéli a magyar munkavállalókat, nyomja le a béreket, a lenyomott bérekkel versenyez és azzal, hogy az oktatásból, egészségügyből kivont pénzekkel ad extra támogatásokat a multiknak, az a politika elüldözi azokat a fiatalokat Magyarországról, akik egyébként a tehetségüket ki akarják bontakoztatni. Tehát Magyarország, a magyar politika gerjesztője a kivándorlásnak, magyarul: Magyarország is részese annak a globális folyamatnak, ami a globális egyensúlytalanságok fokozódásához vezet.

Éppen ezért azt kell eldönteni, miniszterelnök úr, hogy a következő években valóban az olcsó bérekkel akarunk versenyezni, vagy pedig a növekvő tudástőkével. Az a kérdés, hogy Magyarország egy összeszerelő ország lesz vagy egy megújuló ország. És tudja, ha valami reményre okot ad, az pontosan az, ami szombaton történt. A rendszerváltó elit 25 éven keresztül és a vele szövetkezett különböző helyi hűbéri csoportok és a betelepülő külföldi tőke azt használta ki, hogy Magyarországon nem volt szolidaritás. Ebben az országban azért lehetett mindent megtenni, a privatizációnak nevezett szabad rablás idején is, mert a hatalmi elit pontosan tudta, hogy a különböző foglalkozási csoportok soha nem fognak összeszövetkezni.

Szombaton fordulat történt. Azt láthatjuk, hogy különböző szakmák képesek összeszövetkezni, és ez lehet egy ellenállás abba az irányba, hogy Magyar­országból ne legyen végletesen összeszerelő ország, növekvő szegénységgel és lenyomott bérekkel. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)