DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Alelnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Állami Számvevőszék a törvényi előírások alapján évente ellenőrzi a központi költségvetés végrehajtását. A Számvevőszékről szóló törvény alapján az ellenőrzés kiterjed a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetésének végrehajtásáról készített zárszámadásra, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak pénzügyi beszámolójára, valamint az elkülönített állami pénzalapok költségvetésének végrehajtásáról készített zárszámadásra. Az államháztartásról szóló törvény előírja, hogy a kormány a zárszámadásról szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés elé terjeszti, illetve azt előzetesen a Számvevőszéknek megküldi. A Számvevőszék a zárszámadás ellenőrzéséről készített jelentését minden évben az Országgyűlés elé terjeszti. A zárszámadásról szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés a jelentésünkkel együtt tárgyalja meg.
A Magyarország 2017. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2016. évi LXVII. törvény alapján 2016. június 18-án hatályba lépett az államháztartásról szóló törvény módosítása, amely alapján a zárszámadási törvényjavaslat Országgyűlés elé terjesztésének határideje augusztus 31-éről szeptember 30-ára módosult. Ekkor hoztuk nyilvánosságra, majd adtuk át az Országgyűlésnek a zárszámadási jelentésünket is. Ellenőrzésünk során értékeltük a zárszámadási törvényjavaslat megfelelőségét, valamint azt, hogy a törvényjavaslatot megalapozó beszámolók, elszámolások összessége tartalmazott-e megbízhatóságot befolyásoló lényeges hibát, továbbá ellenőriztük azt is, hogy a költségvetési törvény végrehajtása törvényesen és szabályszerűen valósult-e meg, az ellenőrzött szervezetek pedig szabályszerűen gazdálkodtak-e a közpénzekkel. Ezzel együtt ellenőriztük az Alaptörvény és a stabilitási törvény államadósságra vonatkozó előírásainak teljesülését, érvényesülését.
Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék megállapította, hogy a tavalyi költségvetés végrehajtása a jogszabályi előírásoknak és az európai uniós feltételeknek megfelelt, a zárszámadási törvényjavaslat megalapozott, az abban szerepeltetett adatok megbízhatóak, azokat a kincstári beszámolók adatai alátámasztották, így elfogadásra ajánlhatom az önök számára. Az államháztartás központi alrendszere 2015. évi törvényi előirányzatainak teljesítése, a hiány és az államadósság alakulása megfelelt az Alaptörvény, a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvény és az államháztartásról szóló törvény előírásainak. A zárszámadási törvényjavaslat tartalmazza a jogszabályban előírt tartalmi elemeket, szerkezete pedig összhangban van a törvényi előírásokkal.
A zárszámadási ellenőrzésünk fő célja, hogy támogassuk az Országgyűlést a törvényjavaslat elfogadásával kapcsolatos döntéshozatalban, és erősítsük az átláthatóság, az elszámoltathatóság biztosítását a közpénzekkel való gazdálkodásban. Ezt szolgálja az is, hogy a 2015. évi zárszámadási ellenőrzésről szóló jelentésünket új formában készítettük el. A közérthető, felhasználóbarát jelentéssel azt kívánjuk elérni, hogy eredményesebben hasznosíthatóak legyenek a számvevőszéki jelentésben bemutatott ellenőrzési megállapítások.
(9.30)
Az elmúlt években az országgyűlési képviselők és a szakmai közvélemény részéről igény fogalmazódott meg az iránt, hogy a Számvevőszék a makrogazdasági folyamatok mélyebb összefüggéseiről is adjon visszajelzést. Ezt mérlegelve három évvel ezelőtt döntöttünk úgy, hogy jelentésünk mellett egy elemzést is készítünk az adott esztendő költségvetése végrehajtásának összefüggéseiről. Ezt a munkát az idén is elvégeztük, az elemzést a jelentéssel együtt benyújtottuk az Országgyűlés részére.
Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék stratégiai célként tűzte ki, hogy a zárszámadás ellenőrzésének hatékonyabb és eredményesebb megvalósítása érdekében a korábbiaktól eltérő megközelítésű, tartalmú és eljárású ellenőrzési módszert alakítson ki, és továbbra is támogassa az Országgyűlés munkáját a megalapozott döntés meghozatalában. Az Állami Számvevőszék ezt a stratégiai célt teljesítve újította meg és tette közzé honlapján 2015 januárjában a zárszámadás ellenőrzésének új módszertanát. A módszertani megújulást a 2014. január 1-től bevezetett új költségvetési számviteli szabályok, valamint a legfőbb ellenőrző intézmények nemzetközi szervezete, az INTOSAI 2013-ban elfogadott új ellenőrzési alapelvei indukálták.
A Számvevőszék megújított módszertana alapján végeztük a 2014. évi zárszámadás ellenőrzését és folytattuk le a 2015. évi központi költségvetés végrehajtásának ellenőrzését is. Így az ellenőrzés fókuszában a törvényjavaslat adatait megalapozó költségvetési számvitellel készült beszámolók ellenőrzése áll. A zárszámadás ellenőrzésének módszertanát úgy alakítottuk ki, hogy az alkalmazott ellenőrzési eljárások alapján megalapozott véleményt mondhassunk a költségvetés egészének végrehajtásáról.
Az ellenőrzés átfogó és objektív képet ad a 2015. évi zárszámadási törvényjavaslatban szereplő adatok megbízhatóságáról. Az ellenőrzés a központi alrendszer kiadási és bevételi főösszegére, ezen belül öt fő területre terjed ki: a központi kezelésű előirányzatokra, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaira, az elkülönített állami pénzalapokra, a fejezeti kezelésű és azon belül az európai uniós támogatásokhoz kapcsolódó előirányzatokra, valamint a központi költségvetés intézményeire. Ezen az öt ellenőrzési területen a költségvetési számvitellel készült beszámolókban, így a költségvetési jelentésekben és maradványkimutatásokban szereplő adatok megbízhatóságát ellenőriztük. Ezen túl az Országgyűlés felé beszámolásra kötelezett intézményeknél és a társadalombiztosítási alapoknál a pénzügyi számvitellel készített beszámolók, vagyis a mérleg és az eredménykimutatás összeállításának szabályszerűségét, valamint az abban szerepeltetett adatok megbízhatóságát is minősítettük.
Az új módszertan eredményeként a tavalyi esztendő után az idei a második alkalom, hogy a zárszámadás számvevőszéki ellenőrzése lefedte a központi alrendszer kiadásainak és bevételeinek 100 százalékát, közel 150 szervezetnél végeztünk ellenőrzést, ezen belül 70 központi költségvetési szerv beszámolóját értékeltük. Az Állami Számvevőszék a zárszámadási ellenőrzés során statisztikai mintavételi módszereket alkalmazott, annak szabályai szerint járt el, és az ennek megfelelően kiválasztott tételek ellenőrzése alapján vonta le megállapítását a teljes sokaságra.
A statisztikai mintavétel során a lényegességi küszöbértéket az Állami Számvevőszék a korábbi évekkel azonosan, a központi költségvetés kiadásai, illetve bevételei összegének 2 százalékában határozta meg. A Számvevőszék további specifikus lényegességi küszöbértéket is meghatározott az egyes részterületek tekintetében, az adott részterület teljesített kiadási és bevételi főösszegének szintén 2 százalékában. A bevételek és a kiadások megbízhatóságának ellenőrzését, a gazdálkodás és az előirányzat-felhasználás szabályszerűségét, a költségvetési gazdálkodásra vonatkozó szabályokkal való összhangját valamennyi ellenőrzési területen már az új módszertannal értékeltük.
Tisztelt Országgyűlés! A stabilitási törvény szerint a 2015. évi államadósság 25 134,9 milliárd forint, ez a bruttó nemzeti jövedelem, a GDP 73,9 százaléka volt, ami több mint 2 százalékponttal alacsonyabb a 2014. év végén mért értéknél. Következésképpen az Alaptörvénynek az állam eladósodottságának mérséklését előíró szabálya 2015-ben is érvényesült. Ugyanez mondható el az uniós kritériumok szerinti adósságcsökkentési követelményekről is, amit Magyarország szintén teljesített azáltal, hogy a kormányzati szektor uniós módszertan szerinti adóssága 2015 végén a 2014. évi 75,7 százalékkal szemben mindössze a GDP 74,7 százaléka volt.
A központi alrendszer részét képező központi költségvetés, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és az elkülönített állami pénzalapok bevétel- és kiadásteljesítési adatai megbízhatóak. A bevételi és kiadási előirányzatok teljesítése során összességében betartották a jogszabályi előírásokat. A törvényjavaslat a beszámolók adatainak megfelelően valósághűen mutatja be a költségvetés végrehajtására vonatkozó pénzügyi adatokat, információkat. A törvényjavaslatban szereplő adatokat a lezárt kincstári beszámolók adatai alátámasztják.
Az ellenőrzés a központi költségvetés bevételi, illetve kiadási adataiban a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Alap előirányzatai terhére történő ellátások, támogatások folyósítása területén, az Országgyűlés felé beszámolásra kötelezett intézmények kiadásainál, valamint a központi költségvetés egyéb intézményei bevételeinél és kiadásainál is állapított meg megbízhatósági hibákat. A központi költségvetés bevételi és kiadási adataiban előforduló megbízhatósági hibák összértéke azonban nem érte el a lényegességi szintet, ezért a bevételi és kiadási adatok megbízhatóak.
A zárszámadás keretében ellenőriztük a központi költségvetés, a társadalombiztosítási alapok és az elkülönített állami alapok bevételi és kiadási előirányzatainak teljesülésének, az előirányzat-módosításnak, a maradványmegállapításnak és a beszámolók összeállításának szabályszerűségét és a mindezeket megalapozó kontrollkörnyezet kialakítását. Ellenőrzésünk mind az öt ellenőrzési területen tárt fel szabályszerűségi hibákat, amelyek megszüntetésére az Állami Számvevőszék levélben szólította fel az érintetteket.
A 2011-ben hatályba lépett ÁSZ-törvény teremtett először lehetőséget arra, hogy az ellenőrzés során feltárt jogszabálysértő gyakorlat, illetve a vagyon rendeltetésellenes vagy pazarló felhasználásának megszüntetése érdekében figyelemfelhívó levéllel fordulhassunk az ellenőrzött szervezet vezetőjéhez. A figyelemfelhívó levélben foglaltakat az ellenőrzött szervezet vezetőjének 15 napon belül kell elbírálnia, és a megfelelő intézkedést meg kell tennie, a megtett intézkedéseiről pedig az Állami Számvevőszéket értesítenie kell.
A Számvevőszék utóellenőrzés keretében ellenőrizheti, hogy a figyelemfelhívásban érintett szervezet a vállalt intézkedést végrehajtotta-e. A figyelemfelhívó levéllel tehát a Számvevőszék szintén változást, javulást tud generálni a közpénzügyek rendezettségében. Ezen eszközzel élve ebben az évben utóellenőrzés keretében a 2014. évi zárszámadási ellenőrzés megállapításához kapcsolódóan a figyelemfelhívó levélben foglaltak alapján tett intézkedési kötelezettségek megvalósítását ellenőriztük 38 szervezetnél. Ellenőrzésünk megállapította, hogy a szervezetek az ÁSZ-törvény előírásainak megfelelően a figyelemfelhívó levélben foglaltakat, néhány kivételtől eltekintve, az előírt határidőben, 15 napon belül elbírálták, ezek alapján intézkedéseket tettek, és az intézkedéseikről a Számvevőszéket értesítették is. A 38 figyelemfelhívó levél összesen 143 intézkedésére irányuló figyelemfelhívásra a szervezetek 162 intézkedést határoztak meg, amelyek szinte minden elemére tettek tényleges intézkedést. A végre nem hajtott intézkedések aránya minden 20-ból mindössze egy volt. Összességében elmondhatjuk, hogy a szervezetek a figyelemfelhívó levélben kezdeményezett intézkedési kötelezettségüknek eleget tettek.
Itt azért fontos ezt elmondani, mert korábban az Állami Számvevőszék javaslataira, ami törvényi kötelem hiányában csak lehetőség volt, hogy tegyenek valamit, alig 50 százalékos volt egyáltalán a megállapításra való reagálási arány.
Tehát én úgy gondolom, hogy jelentős előrelépések az elmúlt években ezek a közel 100 százalékos reagálóarányok. A szabályszerű és felelős gazdálkodás érdekében az idén a 2015. évi zárszámadás keretében 64 ellenőrzött szervezetnek küldtünk elnöki figyelemfelhívó levelet, ebből mindössze 9 azon ellenőrzött szervezetek száma, amelyeket az elmúlt évben is megkerestünk figyelemfelhívó levéllel. Ha pedig a szabálytalanságok jellegét vizsgáljuk, akkor megállapítjuk, hogy kevesebb volt a kontrollkörnyezet, azaz a szabályozottság hiányosságaira tett megállapításunk, így elmondhatjuk, hogy a szabályos működés alapfeltételét jelentő kontrollkörnyezet megfelelő kialakítására tett erőfeszítéseink eddig nem voltak hiábavalóak.
(9.40)
Az államháztartás számvitelének megújítását követően a szabályozottság, a kontrollkörnyezet jogszabályi előírásoknak való megfelelősége javult. További lépések és intézkedések szükségesek azonban mind a költségvetési szervek, mind az irányító szervek részéről a jogszabályban előírt határidők betartása, valamint az éves költségvetési beszámoló alátámasztottságát biztosító, folyamatosan vezetett, részletező nyilvántartások tekintetében.
Az Országgyűlés döntéshozatali munkájának hatékonyabb és eredményesebb támogatása érdekében idén először az Országgyűlés felé beszámolásra kötelezett intézmények zárszámadási ellenőrzésének eredményéről rövid összefoglaló értékelést készítettünk, amely a jelentésünk függelékében található meg. Egy-egy szervezetről az összefoglaló értékelést azzal a céllal készítettük, hogy a szervezetek beszámolója kapcsán az országgyűlési képviselőket tájékoztassuk az adott szervezet beszámolójában szereplő adatok megbízhatóságáról, hiszen a szervezetek beszámolói tartalmazzák a szervezet gazdálkodására vonatkozó információkat is. Néhány szervezetre vonatkozó értékelést már meg is küldtünk a szervezet beszámolóját napirendre tűző országgyűlési bizottság számára hasznosítás céljából.
Tisztelt Ház! Amint az expozém elején már említettem, a zárszámadási ellenőrzésünkkel párhuzamosan elemzést is készítettünk a 2015. évi költségvetési folyamatok makrogazdasági összefüggéseiről is, ezzel is eleget téve az Állami Számvevőszékről szóló törvényben meghatározott feladatának, hogy feladatkörében készített elemzésekkel, tanulmányokkal támogassa a jó kormányzást, valamint a Költségvetési Tanács munkáját. Fontosnak tartom jelezni, hogy az elemzésünkben szerepeltetett adatok szeptember 30-i, úgynevezett EDP-jelentést megelőző állapotot tükröz, viszont a mostani expozémban ugyanakkor már a felülvizsgált adatokat ismertetem.
Tanulmányunk arra keresi a választ, természetesen nem a teljesség igényével, hogy a bevételek alakulását milyen gazdasági tényezők alakították, a költségvetési kiadások milyen gazdasági-társadalmi változásokat eredményeztek, a költségvetési egyenleg milyen összefüggések eredményeként alakult ki. A gazdasági-társadalmi összefüggések bemutatása érdekében az elemzés nem szorítkozik egyetlen év adataira, hanem igyekeztünk a középtávon jelentkező tendenciákra is felhívni a figyelmet. A tanulmány a közgazdasági elemzés eszközével készült. A bemutatott összefüggések nem tekinthetőek az Állami Számvevőszék ellenőrzési megállapításainak, azok a tanulmány szerzőinek véleményét tükrözik.
2015-ben a magyar gazdaság GDP-növekedése 3,1 százalék volt, ahogy már elhangzott az államtitkár úr szájából is, 0,6 százalékponttal magasabb, mint a költségvetés tervezése során figyelembe vett 2,5 százalékos előrejelzés, amit, jelzem: a külső elemzők jellemzően még ezt is optimistának minősítették. Ezt messze meghaladóan teljesített 2015-ben a magyar gazdaság. A növekedési ütem meghaladta az Európai Unió mintegy 2,2 százalékos növekedését, valamint az eurózóna és azon belül a német gazdaság 1,7 százalékos teljesítményét, így Magyarország, ahogy a 2004-es csatlakozási tárgyalásokon vállalta is, az előző évhez hasonlóan tovább konvergált ‑ közelített ‑ az Európai Unió fejlettségi szintjéhez. A gazdasági növekedést elősegítette, hogy az élénkülő külső piaci kereslet lehetőségeit a magyar vállalatok képesek voltak kihasználni, ezért az ország külkereskedelmi forgalma kedvezően alakult, az export mennyisége a tervezett 6,9 százalékot meghaladó mértékben, 7,7 százalékkal nőtt, az importé is nőtt, az viszont csak 6,1 százalékkal.
2015-ben a belföldi felhasználás gyors növekedése ellenére sem romlottak, mint ahogy a korábbi évtizedekben ez jellemző volt, Magyarország nemzetközi pozíciói, sőt még javultak is. Az úgynevezett külső finanszírozási képesség 2015-ben a GDP 7,7-9 százalékát tette ki, ami egy rendkívül jó mutató. A gazdasági növekedés tényezőit a felhasználási oldalon vizsgálva megállapítható, hogy a legjelentősebb változás 2015-ben a belső keresleti tényezők szerepének meghatározóvá válása volt. A magánfogyasztás 3,1 százalékkal emelkedett, amit elősegített az alacsony infláció, a minimálbér inflációt meghaladó növekedése és a közszféra életpályamodelljének folytatódása. A beruházások viszonylag alacsony növekedési ütemét a korábbi nagyarányú feldolgozóipari beruházások befejezése, a vártnál kisebb mezőgazdasági beruházások, valamint a lakásberuházások visszafogott mértéke okozta.
A GDP változásához való hozzájárulás termelési oldali elemzése alapján megállapítható, hogy a növekedéshez a mezőgazdaság kivételével mindegyik nemzetgazdasági ág hozzájárult. A gazdasági növekedés hatására 2015-ben jelentősen, 2,7 százalékkal tovább nőtt a foglalkoztatottak száma, a munkanélküliségi ráta ’15 végén 6,8 százalékra csökkent. A foglalkoztatottság bővüléséhez a hazai elsődleges munkaerőpiac 62 ezer fővel, a közfoglalkoztatottak száma 37 ezer fővel, a külföldi telephelyeken dolgozóké pedig 11 ezer fővel járult hozzá.
A 2014. évi 0,2 százalékos csökkenés után 2015-ben a fogyasztói árszínvonal változása 0,1 százalék volt, tehát összességében gyakorlatilag nem volt infláció Magyarországon. Ennek okai között az alacsony inflációs környezet, az importált infláció alacsony szintje, az alacsony olajárak és a kihasználatlan hazai termelési kapacitások említhetők. A gazdasági folyamatokat segítő központi intézkedések közül a növekedési hitelprogram, a munkahelyvédelmi akcióterv és a Start-munka-program emelhető ki. Az államháztartás uniós módszertana szerint számított hiány a korrigált adatok alapján immár 2014-ben a GDP 2,1 százalékát tette ki, 2015-ben pedig a GDP 1,6 százalékában teljesült, így a hiány a költségvetési törvényben kitűzött 2,4 százalék alatt maradt, magyarul 66 százalékos szinten teljesült. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a hiány soha nem ért el korábban ilyen alacsony szintet Magyarországon.
Minden ország gazdaságára jelentős befolyást gyakorol a költségvetés gazdaságon belüli súlya, a GDP-hez viszonyított centralizációs újraelosztás nagysága. A centralizációs arány Magyarországon 2015-ben tovább nőtt, a kormányzati szektor bevételei között megjelenő európai uniós források egyre magasabb összege, valamint az adóbevételek növekedésének hatására 3,6 százalékponttal haladta meg az uniós országok 45,1 százalékos arányát. Az újraelosztási arányokat tekintve Magyarország 2015-ben 3,3 százalékponttal haladta meg a 28 európai ország 47,4 százalékos arányát.
A szintén növekvő centralizációs aránnyal összefüggésben a központi költségvetés adó- és járulékjellegű bevételei 7,9 százalékkal nőttek az előző évi bevételekhez képest. A növekedés a gazdálkodó szervezetek befizetésének kiemelkedő, 15,1 százalékos, a fogyasztáshoz kapcsolódó adók 6 százalékos, valamint a lakossági befizetések 7 százalékos emelkedéséből adódott, amely utóbbi kettő viszont kisebb, mint az átlagos adóemelkedési mérték.
A gazdasági szervezetek befizetései között a kiemelten magas társaságiadó-többletet az adóelkerülési intézkedések hatása, egyedi tranzakciókból származó többletbevételek, illetve a növekedési adóhitel bevezetése okozta. Az adósságkezelés kiadásának aránya, az alacsony kamatkörnyezet és a GDP-hez mért csökkenő államadósság eredményeként 2015-ben a költségvetés összes kiadásának 7,1 százalékára csökkent, tágítva a kormányzati mozgásteret, miután ’13-14. évben ez még 8,6, illetve 8,7 százalékos értéken volt.
(9.50)
A GDP-arányos bruttó államadósság ‑ a korábban már említett mértékben ‑ a 2015. év végére 74,7 százalékra csökkent. Az adósságráta csökkenése mellett jelentős változás a központi költségvetés adósságszerkezetének változása is. 2015 végére a devizaadósság aránya 6,2 százalékponttal, 31,3 százalékra csökkent az előző évihez képest. Ezáltal tovább mérséklődött Magyarország külső sérülékenysége.
Tisztelt Ház! A 2015. évi költségvetés látszólagos ellentmondása az, hogy a központi költségvetés pénzforgalmi egyenlege az előirányzathoz képest 344,8 milliárd forinttal nagyobb hiányt mutat. Ezzel szemben a kormányzati szektor uniós módszertan szerint számított hiánya, a korábbiakban már említettek szerint, a GDP 1,6 százalékát érte el, szemben a tervezett 2,4 százalékkal. A két szám közötti látszólagos ellentmondást az okozza, hogy az uniós társfinanszírozással megvalósított programokra kifizetett összeg ráeső hányadának egy részét az Európai Unió 2015-ben még nem fizette ki, ezért több mint 500 milliárd forintot a magyar költségvetésnek kellett megelőlegeznie. Ez az összeg a tényleges bevételek és kiadások alapján számított úgynevezett pénzforgalmi egyenleget rontotta is. Ugyanakkor az eredményszemléletet tükröző uniós módszertan szerint számított egyenleget nem, hiszen az eredmény 2015. év végéig már megszületett, a programokat végrehajtották és elszámolták, a finanszírozás ráeső részét az Európai Unió meg fogja majd fizeti, illetve meg is fizette már egy részét az elmúlt hónapokban.
Fontos hangsúlyoznunk, hogy a magyar kormányzat célszerűen járt el, amikor az uniós finanszírozást megelőlegezte, mivel így lehetett csak elérni, hogy a 2007-2013 közötti pénzügyi időszak ’15 végéig rendelkezésre álló uniós forrásait teljes egészében felhasználjuk. Ez nagyon fontos eredmény, hiszen az ország a lehetőségeit kihasználta. Az uniós forrás megelőlegezése átmenetileg megnövelte Magyarország államadósságát is, de a GDP-arányos bruttó államadósság még így is csökkent egy százalékponttal, kiemelt hatásaként a GDP dinamikus növekedésének. Az adósságmutató, amelynek évenkénti mérséklését az Alaptörvény írja elő, még ennél is nagyobb mértékben, 2,1 százalékponttal csökkent, leginkább azért, mert kiszámításánál nem kell figyelembe venni az uniós bevételek megelőlegezése miatti adósságnövekedést. Ez azért nagy eredmény, hiszen szintén a külső elemzők itt kimondottan arra számítottak, hogy az államadósság nem fog csökkenni, hanem nőni fog ebben a viszonylatban, még másfél-két évvel ezelőtt.
Itt szeretnék emlékeztetni, hogy az Állami Számvevőszék az elmúlt években többször is nyomatékosan felhívta a figyelmet az európai uniós forrásvesztés kockázataira. A 2015-ös költségvetési folyamatok elemzése arra is rávilágított, hogy a figyelemfelhívásunk elérte a célját, a megtett intézkedések eredményesek voltak, Magyarország elkerülte az uniós forrásvesztést.
A számok tisztázása után nézzünk a számok mögé! Kiindulási pontunk legyen az uniós módszertan szerint számított hiány, mivel ez a költségvetés egyensúlyi helyzetét jellemző, nemzetközileg elfogadott mutató. Az uniós követelmény az, hogy a hiány ne haladja meg a GDP 3 százalékát. A ’15. évi költségvetés ehhez képest alacsonyabb, 2,4 százalékos hiányt tűzött ki. A tényleges hiány pedig, ahogy azt már ismertettem, 1,6 százaléka lett a nemzeti jövedelemnek. A kedvezőbb egyenleget az eredményezte, hogy a kormányzati szektor bevételei a tervezettnél jobban nőttek. Az eredeti számítások szerint az adó- és járulékbevételek a GDP 37,9 százalékát érték volna el, ezzel szemben a tényleges teljesülés 39,2 százalék. A gazdálkodó szervezetek befizetései 15,3 százalékkal haladták meg a módosított előirányzatot. A lakosság befizetései 3,9 százalékkal, a fogyasztási adók pedig 2,6 százalékkal lettek magasabbak a tervezettnél.
Tisztelt Ház! A bevételek kedvező alakulását a GDP tervezettnél dinamikusabb növekedése mellett a gazdaság kifehérítése érdekében hozott intézkedések eredményezték. Az online pénztárgépek és az elektronikus közútiáruforgalom-ellenőrzés rendszere, az EKÁER bevezetésének az eredményei hosszabb távon is fennmaradnak, ezáltal az ebből adódó többletbevételekre évről évre számítani lehet. Mindezt megalapozza, hogy 2017. január 1-jétől újabb kereskedelmi területeket vonnak be az online pénztárgép rendszerbe. Következésképpen a többlet-adóbevételek folyamatosan visszaadhatók majd a gazdasági szereplők és a háztartások számára. Az adókulcsok erre alapozott csökkentése, már az önök döntésének megfelelően, 2017-ben folytatódik, de már 2016-ban megkezdődött. A gazdaság kifehérítésére és az adóbeszedés hatékonyságának fokozására még további lehetőségek kínálkoznak megítélésünk szerint.
Az Állami Számvevőszéknek a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál rendszeresen végzett ellenőrzései is feltártak több olyan hiányosságot ‑ például az adókedvezmények ellenőrzésénél, a kockázatkezelésben, illetve a hátralékok felhalmozódásának megelőzésében ‑, amelyek megszüntetése esetén a ténylegesen befolyt adóbevételek jelentősen növekedhetnek, egyúttal a gazdaság tisztul, és a piaci viszonyok között a valós teljesítmények érvényesülhetnek.
Számvevőszéki ellenőrzési megállapításaink alapján a NAV vezetése számos olyan intézkedést hozott, amelyek hozzájárultak az adóbeszedés hatékonyságának fokozásához. Az adóbeszedés hatékonyságának fokozása azonban nem öncél, hanem eszköz arra, hogy az adókulcsok csökkenhessenek, és ezáltal a gazdaság versenyképessége javulhasson. Megítélésem szerint célszerű lenne bevezetni és alkalmazni az úgynevezett fenntartható kifehérítés fogalmát. Ezt egy következetes parlamenti döntéshozási folyamat is alá kell hogy támassza. Ennek lényege, hogy a gazdaság kifehérítéséből eredő többleteket az állam kisebb adókulcsok vagy célzott kedvezmények formájában visszahagyja az adózóknál, a kisebb adókulcsok révén pedig tovább fehéredhet a gazdaság.
Felmerül a kérdés, hogy milyen formában történhet ez a legcélszerűbben. További kérdés, hogy célszerű-e 2018-ig várni a kifehérítésből eredő bevételi többletek visszaadásával, azaz nem lehet-e indokolt a gazdasági növekedés élénkítése érdekében már korábban beindítani az úgynevezett fenntartható kifehérítés pozitív spirálját, ezzel is növelve a magyar gazdaság versenyképességét. Erről viszont majd önöknek kell dönteni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A 2015. évi költségvetési folyamatokat elemezve azt látjuk, hogy a 2004-es uniós csatlakozás óta ez volt az első év, amikor a Magyar Országgyűlés nem hozott év közben a költségvetés egyensúlyát javító intézkedéseket. Magyarul nem hozott restrikciós intézkedéseket vagy korrekciós intézkedéseket. Ennek három okát látom.
Az első az, hogy Magyarország a sikeres államháztartási stabilizáció eredményeként ’13 nyarán kikerült az Európai Unió túlzottdeficit-eljárása alól, visszafizette a Nemzetközi Valutaalaptól és az Európai Uniótól 2008-tól ható válság során felvett kölcsönt, és ennek következtében visszanyerte úgynevezett gazdaságpolitikai függetlenségét. Következésképpen megszűnt a nemzetközi szervezetek aggodalmaskodása, amely több évben is felesleges korrekciós intézkedésekre késztette önöket, az országot év közben is, és a magyar kormányzatot is természetesen.
A második az, hogy a 2015. évi törvényjavaslat megalapozott volt, 2014-ben a törvényjavaslatról készített véleményében az Állami Számvevőszék külön kiemelte, hogy az adóbevételi előirányzatok közül egyet sem kellett nem megalapozottnak minősíteni. A számok azt bizonyítják, hogy értékelésünk nem kincstári optimizmus volt, ahogy néhányan itt önök közül is említették, hanem az adóbevételek összességében még túl is tudták teljesíteni a terveket.
Viszont érdemes volt néhány kockázatra felhívni a figyelmet, mint az uniós források teljes mértékű felhasználásának kihívásai, valamint az EKÁER akkori késedelmes bevezetése. Felhívtuk erre a figyelmét az Országgyűlésnek és a kormánynak, és ennek következtében, azt gondolom, sikerült elérni, hogy ezek teljesülhettek.
A harmadik ok a tartalékolás rendszere. A 2015. évi költségvetés, ideértve a tartalék évközi megemelését is, mintegy 200 milliárd forintos tartalékot tartalmazott. A kormány ezt szinte az utolsó fillérig elköltötte. Jól tette, hiszen a tartaléknak két célja van. Az egyik az, hogy ne költsék el akkor, ha a költségvetés egyensúlyi helyzete rosszul alakul, a másik az, hogy költsék el, ha a költségvetési hiánycél elérését ez nem veszélyezteti.
(10.00)
Gazdaságpolitikai és lélektani szempontból is fontosnak tartom, hogy ha a költségvetési egyensúly kedvezően alakult, akkor a tartalékokat a kormány használja fel; gazdaságpolitikai okból azért, mert az el nem költött tartalék, amit önök egyébként megszavaztak, hogy elkölthető, az úgy nem élénkíti majd a gazdaságot, lélektani szempontból pedig azért, mert a tartalék elköltése azt mutatja, hogy a tartalékolás nem ugyanaz, mint az elvonás. Ha a tartalékot soha nem lehetne elkölteni, akkor a tartalékolási kötelezettséget a tárcák úgy élik majd meg, élnék meg, mint az elvonás egy burkolt formáját. Ha azonban a tartalékok jó gazdálkodás és kedvező körülmények esetén év közben felszabadíthatóak, akkor érdemes tartalékolni, mivel a tartalékolás növeli a költségvetési gazdálkodás biztonságát, alkalmazkodóképességét az évközi kihívások tekintetében, és megismételhető az, ami 2015-ben is történt, hogy nem kell korrekciós intézkedéseket hozniuk. Ha van megfelelő tartalék, akkor kedvezőtlen fordulat esetén sem kell zárolni előirányzatokat, leállítani programokat, beruházásokat, áttolni kifizetéseket a következő évekre, ami mind egyébként költségvetési többletkiadásokat vonhat maga után, végül is pazarlást. Természetesen a tartalékokat kedvező körülmények között is hasznos célokra szabad csak elkölteni, olyan egyszeri kiadásként, amely nem jelent elkötelezettséget jövőbeni kiadásokra, éppen ellenkezőleg: a következő évi költségvetést mentesíti szükséges, de előrehozott kiadásoktól.
Az ez évi és a 2017. évi költségvetés a költségvetési tartalékolásnak már egy többtényezős rendszerét tartalmazza, ami nagyon hasznos a stabil költségvetési politika szempontjából. Egy tartalékot azonban hiányolok: azt a tartalékot, amely az úgynevezett felülről nyitott, azaz az Országgyűlés külön döntése nélkül is túlléphető előirányzatokat képes kiváltani, felülről lezárni. A 2015. évi központi költségvetésben a felülről nyitott előirányzatok összege a kiadás főösszegének több mint 57 százaléka volt. Ez a költségvetés kézbentarthatósága szempontjából nagy kockázatot jelent megítélésünk szerint. Igaz, jelentős túllépésre az elmúlt években csak az uniós előirányzatok esetében került sor, tudatosan és teljesen indokolt módon, mégis a kockázatra addig érdemes figyelmeztetni, amíg az nem következik be. Belátható, hogy nem biztonságos egy olyan költségvetés, amelyben a kiadási előirányzatok több mint a fele túlléphető törvényi keretek között. Egy olyan tartalékolási rendszert javasolunk ehelyett, amelyben automatikusan nem léphető túl egyetlen előirányzat sem, hanem a kormány év közben egy tartalékkeret terhére engedélyezheti az esetleges szükséges többletek kifizetését.
Fontosnak tartom még ráirányítani a figyelmet arra, hogy 2015-ben a költségvetési kiadások emelkedése keretében nőttek az állam vásárlásai, azaz bővült az úgynevezett közvetlen állami kereslet. A statisztika e fogalom alatt az államnak azokat a kiadásait érti, amelyeket az állam termelői felhasználásra, illetve felhalmozásra költ. E kiadások aránya a GDP 16,5 százalékára nőtt, szemben a ’14. évi 15,3 százalékkal és a korábbi, még alacsonyabb arányokkal. Ha a közvetlen állami kereslet és a gazdasági növekedés közötti kapcsolatot öt évre visszamenőleg vizsgáljuk, akkor szoros kapcsolatot találunk két tényező között: a számok azt mutatják, hogy dinamikusan nőtt a gazdaság azokban az években ‑ lásd ’14-15-ben ‑, amikor a közvetlen állami kereslet a GDP arányában számottevően megemelkedett, és a gazdasági növekedés abban az évben, így ’12-ben esett vissza, amikor a közvetlen állami kereslet a GDP arányában mérséklődött. Mindez arra figyelmeztet, hogy a közvetlen állami kereslet visszaesése rövid távon biztosan kedvezőtlenül hat a gazdaság dinamikájára. A gazdasági növekedés lelassulását így például ’16. első negyedévében minden bizonnyal az is okozta, hogy az állami felhalmozási kiadások ebben az időszakban hirtelen visszaestek. Természetesen az állami kereslet mértéke csak egy józan szintig növelhető, a mértékének a megváltoztatásakor azonban a kormányzatnak nagy körültekintéssel kell eljárnia ebben a tekintetben, ha el akarja kerülni a gazdasági növekedés ütemének általa okozott kilengéseit, bizonytalanságot teremtve ezzel a gazdasági környezetben, átmenetileg rontva a gazdasági prognózisok várakozásait, ezáltal a beruházási ösztönző környezet kilátásait is, végső soron az ország versenyképességi megítélését.
Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék folyamatosan rajta tartja a szemét a költségvetési folyamatokon. Meggyőződésem szerint munkánkkal, jelentésünkkel és elemzésünkkel hozzájárulunk a kedvező költségvetési folyamatokhoz, azok megértéséhez, és támogatjuk, hogy az Országgyűlés a zárszámadási törvényjavaslat elfogadásáról megalapozott döntést hozhasson. Munkánk hasznosul, hiszen tapasztalataink hozzájárulnak a megalapozott és hosszú távú gazdasági növekedést eredményező költségvetési politika alkalmazásához.
Végső soron, engedjék meg, hogy utolsó gondolatként megköszönjem azok százainak, ezreinek a munkáját, akik támogatták az ellenőrzési munkánkat, hiszen az ellenőrzött szervezeteknél valóban hosszú napok, hetek, hónapok teltek el az ellenőrzés során, amelynek az eredményeképpen elmondhattam ezeket a gondolatokat. És természetesen a saját munkatársaimnak és megköszönöm munkájukat, kitartó erőfeszítéseiket. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)