DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetésről, illetve annak teljesítéséről szóló zárszámadás igazából az igazság pillanata.
A költségvetés a legtömörebb politika. Lehet szépeket mondani választási kampányban, lehet hangulatokat, háborús uszítást kelteni népszavazási előkészületek gyanánt, és arra költségvetési, adófizetői tízmilliárdokat költeni, de az igazság pillanata az, amikor a zárszámadás az Országgyűlés elé kerül, és kénytelen bemutatni a kormány, hogy mire költött, milyen folyamatokat támogatott és milyen folyamatokat sorvasztott el.
(10.20)
Ez a költségvetés, amely realizálódott 2015-ben, tovább folytatta azt a politikáját az Orbán-kormánynak, ami távolról sem a közjó szolgálata, ezermilliárdos nagyságrendben vontak ki az egészségügyből, az oktatásból és a szociális szférából. Tehát ha úgy tekintjük a közjót, hogy nemcsak átlagos mutatókat nézünk, hanem a számosságot is figyelembe vesszük, hogy hány magyar állampolgárnak, embernek lett jobb az élete és mennyinek lett rosszabb, akkor sajnos az Orbán-kormány messze nem szolgálja a közjót. Sokkal kevesebb embernek lett jobb az élete, főleg a rokonoknak, ismerősöknek, és nagyon sok embernek, akik a társadalom szegényebb rétegét képviselik és ők vannak sokkal többen, az Orbán-kormány tevékenysége, költségvetési politikája kapcsán rosszabb lett az élete, nehezebb lett a megélhetése.
Mindez természetesen a költségvetés egyensúlyi részében nagyon-nagyon jól mutat, tehát amit önök előadnak, az valóban a stabilitás javulása. De hogy milyen áron, azt majd az egyes szakpolitikáknál lehet látni. Úgy ítéljük, hogy túlzottan egyoldalú ez a gazdaságpolitika, túlzottan a kormány extrém költéseit szolgálta és kevéssé az emberek jólétének javulását. Sőt, egy olyan jelentős jövedelemátcsoportosítást hajtottak végre, amely a magyar lakosság 60 százalékának egyértelműen rontotta az életkörülményeit. Ilyen értelemben a költségvetést nem lehet sikeresnek tekinteni.
A növekedést tekintve az elmúlt öt év legjobb esztendejét sikerült elérni. A GDP-növekedés 3,1 százalék, ami önmagában tényleg azt jelzi, hogy a 2012-’13-as második válság okozta visszaesést túlélte az ország, túljutott a második válsághullámon, de összevetve 2015-ben a cseh gazdaság 4,5 százalékos, a román és a szlovák gazdaság 3,8 százalékos növekedésével, ez az önmagában impozánsnak tűnő 3,1 százalék sajnos azt jelenti, hogy még mindig a régió utolsó helyén kullog a magyar növekedés. Az, hogy a hiány 1,6 százalékra alakult, ez a költségvetés fegyelmezett végrehajtását mutatja, de ahogy az előbb említettem, vért és könnyeket takar. Azt mutatja, hogy a költségvetés könyörtelenül megvont pénzeket onnan is, ahova az emberség alapján kellett volna adni forrásokat, tehát az egészségügy területéről és az oktatás, szociális szféra területéről. Hihetetlen tragédiákat, problémákat takar ez az 1,6 százalékos költségvetési hiány.
Az Orbán-kormány regnálása óta 2015-ben sikerült a legjobb egyensúlyba hozni a költségvetést. Igaza van a Számvevőszék elnökének: ez egy olyan esztendő volt, amikor nem volt szükség további, tehát menet közbeni megszorító intézkedésekre. De ennek az az előzménye, hogy korábban megvolt az a mintegy ezermilliárdos megszorítás és az tartott ki, azon keveset enyhített a 2015-ös költségvetés. Fontos kiemelni azonban azt is, miközben az egyensúlyról beszélünk és a gazdasági növekedésről, hogy 2015-ben a magyar GDP 6 százalékának megfelelő európai uniós forrás érkezett Magyarországra, és ennek meghatározó szerepe volt a gazdasági adatok alakulásában. Tehát ha azt nézzük, hogy a GDP 6 százalékának megfelelő külső forrás érkezett be, igazából külön ráfordítás nélkül, akkor ez azért jelentősen árnyalja a képet.
Tehát hiába csillog szépen ez a 3,1 százalék, egy mélyebb vizsgálat megmutatja, hogy a gazdaság szerkezete közel sem annyira stabil, mint ahogy az egyensúlyi adatokból ezt remélhetnénk. Hiába kerültek egyensúlyba Magyarország pénzügyi mutatói makroszinten, ha mindeközben a hazai gazdaság egészének versenyképessége minden eddigi mélypontra zuhant. Lényegében a versenyképesség visszaesését számszerűen is kimutatja a Világgazdasági Fórum legfrissebb elemzése, amely szerint Magyarország hat helyet rontott és ezzel a 69. helyre esett vissza a versenyképességben. Még szembetűnőbb, hogy az Európai Unió 28 tagállama közül Magyarország mögött már csak Görögország, Ciprus és jelenleg éppen a politikai káoszból alig kibontakozó Horvátország áll. Tehát az Európai Unió tagállamai közül versenyképességben a legutolsók vagyunk, utánunk már csak gyakorlatilag gazdasági csődben vagy politikai káoszban vergődő ország van, Görögország, Ciprus, Horvátország. A tényhez hozzátartozik tehát, hogy 2015-ben már a bolgár és a román gazdaság is megelőzte hazánkat versenyképességben.
S ha ennek a szerkezetét nézzük, hogy milyen szempontokat vizsgálnak a versenyképességnél, elszomorító, hogy pont a kormányzati intézkedések, a hihetetlen mértékre emelkedett állami szintű korrupció az, ami lerontja a magyarországi versenyképességet. Miközben a közép-kelet-európai régió, úgy tűnik, kiheverte a pénzügyi válság okozta sokkot, és a 2009-et megelőző szintre tornázta fel magát a régió, hazánk esetében tovább romlott a vállalkozói környezet minősége. E szerint az említett felmérés szerint, amelyet a Világgazdasági Fórum készített, a kedvezőtlen trend 2011 óta, azaz az unortodox gazdaságpolitika térhódítása óta töretlenül folytatódik, azóta egyre romlik Magyarország versenyképessége.
Ha részleteiben nézzük a versenyképesség vizsgálatát, nyolc olyan jellemző pont is van Magyarország esetében, amely a világon a legrosszabbak között van, és nagyon elszomorító, nagyon elgondolkodtató, mert közvetlenül a kormány munkájával függ össze. Ezek közül kiemelkedő az állami szintű korrupció, vagyis az a jelenség, hogy a kormányzati döntések során a kivételezett vállalkozások jelentős előnyt élveznek.
A versenyképesség romlása abban mutatkozik még meg, hogy a cégek, érzékelve a részrehajló kormányzati döntéseket, nem fejlesztenek, nem fektetnek be, hiszen úgysem térül meg a beruházásuk a versenypiacon, hanem a legjobb cégek helyett a protekcionista cégek nyernek, és ilyeténképpen feleslegessé válnak a beruházások. Ezt mutatja, hogy a beruházások zuhanórepülésben vannak, ha az EU-s pénzeket nem számítjuk. Szintén tényadat, 2015-ben a jelentős brüsszeli pénzek beérkezése után idén ez sokkal kisebb összeget jelentett; ez meglátszik a beruházásokban, 20 százalékkal estek vissza a tavalyi év azonos, összehasonlítható időszakához képest a magyarországi beruházások. Az ipari termelés, amely korábban nagyon szép teljesítménynövekedést mutatott a válságot követően, ebben az évben folyamatos csalódást jelent, a tényadatok egyre szerényebbek, egyre lejjebb kerülnek a növekedési számok és a teljesítések.
(10.30)
Ahogy elmondtam, a régióban a sereghajtók vagyunk a gazdasági növekedés tekintetében. A tavalyi 3,1 százalékot követően 2016-ban érzékelhetőt fékezett a hazai gazdaság. Jó, ha 2 százalék környékén alakul az ez évi növekedés.
A visegrádi négyeket gazdasági értelemben már nem lehet egységes csoportként kezelni. Magyarország egyre inkább a balkáni országokkal kerül sajnos egy megítélés alá, bár versenyképességben már oda se nagyon. Tehát hiába tartozunk mi politikailag a visegrádi négyekhez, gazdasági értelemben nem tudjuk azt a tempót, amit a többiek. Ez véleményem szerint egyértelműen kormányzati hibára vezethető vissza.
Az Orbán-kormány 2015-ös költségvetése fenntartotta azt a szakmainak nehezen nevezhető, Matolcsy-féle dilettáns és kiszámíthatatlan gazdaságpolitikát, amelynek eredményeképpen fennmaradt a már említett 1000 milliárd forintos forráskivonás az egészségügyi, az oktatási, a nyugdíj- és szociális ellátásból. Igazából ezért csökkent a hiány alapvetően, másrészt a bevételek növelése miatt. Tehát az, amit mondanak, hogy önök az adócsökkentés kormánya, a tények vizsgálata tükrében nem állja meg a helyét. A csökkenő hiány nem annyira a kiadások átgondolt csökkentésének, hanem sokkal inkább a bevételek növelésének az eredménye, hiszen az elmúlt öt évben számos olyan új szektoriális adót vezetett be a kormányzat ‑ például a tranzakciós illetéket, biztosítási adót, távközlési adót ‑, amely a költségvetés állandó bevétele lett. Úgy indult, hogy ez csak egy időszakos szektoriális adó, aztán szépen beépült, és azóta is mi fizetjük, azóta is a fogyasztókat terheli. Tehát nincs adócsökkentés.
A magyar költségvetés bevételei 2010-2015 között 24,5 százalékkal nőttek, míg a kiadások 23,5 százalékkal, vagyis valódi strukturális változás nem következett be. Mindez mintegy 17 százalékos aggregált infláció mellett történt. Ugyanakkor az államháztartás kiadásainak szerkezete jelentősen átalakult, ez derül ki a funkciók szerinti elemzésből, és nem a közjó javítása érdekében. Tehát ha nézzük a számosságot, több embernek hozott rosszat, mint jót.
Rendszeresen a jóléti kiadásokon spóroltak, miközben erről nemigen akarnak beszélni, sőt egyes kiragadott példákon keresztül, ami egy-egy kisebb társadalmi csoportnak kedvez, ezt emlegetik, és arról hallgatnak, hogy a többségnek romlik az élete. A kormány által most nyilvánosságra hozott adatok alapján ugyanis ebben az időszakban átlag feletti mértékben emelkedtek az állami működéssel kapcsolatos bürokratikus kiadások ‑ tehát nem igaz az olcsóbb állam, amit önök hirdetnek ‑, emelkedtek a rendvédelmi kiadások, valamint jelentősen nőtt az állam gazdasági súlya, gazdasági kiadása is. Csökkentek viszont a jóléti kiadások. Itt a nominális növekedés mindössze 8,7 százalék volt a vizsgált ötéves időszakban. Ezen belül stagnáltak a nyugdíjkiadások, ami reálértéken csökkenést jelent, de átlag alatt nőttek az oktatásra és az egészségügyre fordított forintok is. Egyetlen olyan tétel volt, ahol a kiadások nominálisan is csökkentek, ez pedig a honvédelem. Erre a célra tavaly 250 milliárd forint jutott kereken, 2010-ben ez még 253 milliárd forint volt.
Nem látszik a bürokráciacsökkentés, amit önök sokat hangoztatnak. A részleteket kibontva kiderül, hogy csak nem akar csökkenni a bürokrácia, hiába követik egymást különféle bürokráciacsökkentő programok, legalábbis szóban. A kormány állítólag most is dolgozik egy ilyen programon. Hogy annak végre lesz-e valami hatása, ez kérdéses.
A kormányzati kiadásokon belül jelentősen nőttek a rendvédelmi kiadások. Ez valószínűleg a szegénység növekedésével szintén korrelál. Erre a célra tavaly már 455 milliárdot fordított a kormány, szemben a 2010-es 304 milliárd forinttal. A tavalyi kiadásnövekedésben már szerepet játszott a menekültválság miatti egyszeri kiadások része is, de az elmúlt években elindult a rendőri bérek emelése is, amit természetesen támogatunk.
Sokat spóroltak a nyugdíjakon, az oktatáson és az egészségügyön. Ebben az ötévnyi időszakban alig 8,7 százalékkal nőttek a jóléti kiadások, míg 2015-ben erre a célra 11 988 milliárd forint ment el, vagyis az összes kiadás 56 százaléka. A jóléti kiadásokon belül mindenhol átlag alatti volt a növekedés, egyedül a kulturális és sportkiadásokra költött lényegesen többet a kormány, mint elődei. Ez csak azért jelenik meg így, mert a kulturális és sportkiadások együtt vannak, de a kultúra területe ezt nem tudja megerősíteni, tehát a sportkiadások azok, amelyek kiugróan többet kaptak. Ugyanakkor még így is kirívóan magas a sportcélra költés mértéke, hiszen a 2010-es 68 milliárdról 149 milliárd forintra emelkedtek a célzott sportkiadások, igaz, ebben nem szerepelnek a társasági adóból átadott támogatások, tehát a tao, az átengedett adó tízmilliárdjai még ezt növelik. Úgyhogy itt határozott emelkedést láthatunk, nem feltétlen hatékony felhasználás mellett.
Az egészségügy nem járt jól. Tavaly 2754,9 milliárd forint ment erre a célra. Ez nominálisan csupán 15 százalékos növekedés 2010-hez képest, ahogy említettem, 17 százalék infláció mellett, vagyis a kiadások reálértéke 2 százalékkal csökkent.
Még ennél is nagyobb, 27 százalékos a csökkenés reálértéken a nyugdíjkiadásoknál, ahol tavaly 2987 milliárd forintot fizettek ki, szemben a 2010-es 3322 milliárd forinttal. Itt meg kell jegyezni, hogy a megszorításokat is mutatja ez a jelentős csökkenés, ugyanis 2012 után megszüntették a korhatár alatti nyugdíjakat, azokat szociális ellátássá alakították át, vagyis a csökkenés részben a más soron történő feltüntetésnek az eredménye, de akiket érint, azok egyértelműen visszalépésről tudnak beszámolni.
A költségvetési, illetve az önök gazdaságpolitikájának sajátos, de kudarcos része, hogy az állam egyre terjeszkedik a gazdaság területén. Nem lehet azt mondani, hogy ez hatékony lenne, viszont rendkívül sokba kerül. Míg a jóléti területekről visszavonul az állam, ami az autentikus feladata lenne, addig a gazdasággal kapcsolatos kiadásai jelentősen nőttek, ami főként az uniós támogatásokkal magyarázható vagy ezzel magyarázzák.
A legnagyobb nyertes ‑ helyesen ‑ az uniós kiadásokat is figyelembe véve a környezetvédelem volt, ugyanis míg 2010-ben erre a területre 307 milliárd forint jutott, tavaly már ez az összeg 1288 milliárd forint, vagyis a növekedés meghaladta a 300 százalékot. Ez egy kívánatos folyamat.
Szintén az uniós támogatásoknak köszönhető a közlekedési beruházások 80 százalékot meghaladó növekedése. Ez is önmagában helyes. Itt a költséghatékonyságot kell megnézni, hogy ilyen ráfordításnövekedésből mennyi tényleges közlekedésfejlesztés valósult meg. Efelől már vannak kétségek, hogy nem hatékony a fejlesztések költségfelhasználása.
Teljes egészében hazai költségvetési forrást igényeltek a kormányzatnak az energetikai szektort érintő felvásárlásai, a gáztározók túlárazott felvásárlása, így a teljesen felesleges és azóta is félig üresen álló gáztározók állami megvétele, valamint a MET, az offshore gázbiznisz megtámogatása olyan állami átengedett bevételekkel, amelyek a Magyar Villamos Műveknél is realizálhatók lettek volna.
Tehát az energetikai cégek felvásárlása jelenleg eredményt nem mutat, sőt az árak vizsgálata azt jelzi, hogy legalább 10 százalék energiaár-csökkentésre lenne lehetőség, ha nem akarnák az immár az önök barátait képező gázkereskedőknél otthagyni az árcsökkentés lehetőségét.
(10.40)
Az Állami Számvevőszék 2015. évi vizsgálata igyekszik korrekt képet adni a költségvetésről, kedvezően értékeli a költségvetési folyamatokat. Reálisan valószínűleg nem is várhatnánk ennél többet az Állami Számvevőszéktől, hiszen a dolgozóit tekintve egy, a szakmai tisztességét megőrizni próbáló intézményről van szó, amelynek az élére, akárhogy is nézzük, egy volt fideszes képviselőt állítottak (Korózs Lajos: Ültettek! ‑ Derültség.) ‑ vagy ültettek, most éppen itt ül, és ezzel a függetlenség azért nemzetközi összehasonlításban nem kifejezetten biztosított.
Kritikával illették a számvevők, még ennek ellenére is, hogy az elnök fideszes, több minisztérium alá tartozó szervezet, illetve előirányzat teljesülését, így a Belügyminisztérium, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és az Államkincstár részéről is el nem fogadott észrevételeket tartalmaz a jelentés. Ez egy szakmai kifejezés, hogy „el nem fogadott észrevétel”, ez jelzi azt a problémát, amikor az Állami Számvevőszéket nem tudták meggyőzni az érintettek, hogy az ő gyakorlatuk a helyes, tehát nem fogadja el az észrevétel korrekcióját az Állami Számvevőszék. Ezek túlnyomó része, azért valljuk be, kisebb hiányosságokat tárt fel, tehát a dolgok mélyére azért nem tudott menni az Állami Számvevőszék, azokra az arányaiban nagymértékű kiadásokra, amelyek például a Médiahatóság vagy az MTVA területén megjelennek, és mondjuk, piaci összehasonlításban nehezen állnák meg a helyüket, nem tudott kiterjedni igazából az Állami Számvevőszék vizsgálata.
Külön figyelmet érdemel a „Rendkívüli kormányzati intézkedések előirányzata” című rovat, mert erre azt lehet mondani, hogy lehet, hogy az egész költségvetéshez képest ez a 160 milliárd forintos sor nem olyan sok, de ez cseppben a tenger, tehát itt jön az a dzsentroid hozzáállás, hogy oda adok, ahova akarok, kontroll nincs, transzparencia nincs, szakmai előkészítés nincs, ahova a főnök gondolja, oda adnak. Tehát ez egy olyan tétel, ami az egyik legátláthatatlanabb költségvetéssé teszi a magyar költségvetést az összes OECD-tagállam között, és ezt ők azért finoman kifejezésre is juttatják. Tehát az OECD azért, hogy mondjam, európai kultúrán felnőtt nagy szervezet, ők finoman fogalmaznak, de ezt azért ők is megjegyezték, hogy ami itt van, az nem látszik, messze áll a transzparenciától.
Ezek közül az első és legnagyobb, ami az önök egyik zászlóshajója, az új állami energetikai vállalkozás, az Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt. feltőkésítése és az ehhez kapcsolódó Központi Adatgyűjtő és Feldolgozó Zrt. megalapítása 18 milliárd forintos tőkebiztosítással. Ez egy kormányzati elképzelés, hogy ki akarják vonni a piaci ellenőrzés alól ezt a szektort. A piaci ellenőrzés, a piaci verseny most, ma már 10 százalékkal alacsonyabb árakat biztosítana a fogyasztóknak az energiaszektorban, önök ezzel szemben adófizetői pénzből még 18 milliárddal kistafíroznak egy Nemzeti Közműszolgáltató Zrt.-t, csak azért, hogy az árakkal önök tudjanak játszani; ezek szerint nem lefelé, hanem az indokoltnál magasabb szinten.
A másik program, ami nagyon sokaknál kiverte a biztosítékot, a fővárosban mindenképpen, ez a „Liget Budapest” program. A kulturális kormányzat ezt évek óta dédelgeti, és biztos, majd egyszer nagyon szép lesz, de jelenleg sokan ezt úgy tartják, hogy a Városliget beépítését jelenti, és kevéssé tartják környezetbarát beruházásnak a Liget-projektet. Most ebből a tartalékkeretből vagy rendkívüli keretből biztosítottak 2,2 milliárd forintot a tervek elkészítésére.
Számtalan sportprojekt is felmerült a semmiből, amire pénzt kellett adni, de például 500 millió forint jutott a tartalékból a reformáció emlékévének eseményeire is, ami szintén nem tűnik egy tipikusan rendkívüli eseménynek, merthogy az, hogy valami eléri az 500. évet, úgy eléggé előre látható. Hogy ezt miért nem lehet tervezni költségvetési soron, miért kell a rendkívüli tartalékból, mondjuk, ez megint mutatja a tervezés komolyságát.
Szintén itt jelenik meg a rendkívüli tartalékok során az Andy Vajna által felügyelt Magyar Nemzeti Filmalap további 3,96 milliárd forintos költségvetési támogatása. Ennyit kap a tartalékból ahelyett, hogy ezt a két hónapja elfogadott költségvetésbe beállították volna. Tehát ez megint ilyen osztogatás, hogy valami kis pénz maradt itt a tartalékban, akkor adjunk Andynek még, ez kereken 4 milliárd forint, biztosan tudja hasznosítani a Filmalapnál, ami így igaz, de ezt mondják pofára történő osztogatásnak. Mondjuk, Andynek tényleg szép kerek, de nem akarom megsérteni, biztos, hogy a filmesek javára megy, de hogy ellenőrzés, tervezés, szakmai javaslat nélkül adják oda, ez egy ilyen különös megközelítést tükröz.
Szintén a tartalékkeretből három év alatt 2,5 milliárd forintot költött a kormány érdekes mód a Kisvárdai Várfürdő és környéke fejlesztésére. Nem tudom, mennyire véletlen, hogy a fejlesztési miniszter úr is kisvárdai, és pont itt fejlesztenek a legmagasabbat.
Összefoglalva fél percben a véleményünket a költségvetés teljesítéséről: a strukturális problémákkal nem törődik a beszámoló, a beruházások alacsony szintje aggasztó, és az Orbán-kormány több száz milliárd forintnyi adóbevételt engedett el igazságtalan és szakszerűtlen adórendszerével, tehát összességében ez a költségvetés nem szolgálta a közjót; az osztogatást és kevés ember jó helyzetbe hozását szolgálta, így nem tudjuk elfogadni. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)