DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Számvevőszéki Elnök Úr! Józsa képviselő úrral egyet lehet érteni, hogy a költségvetés mint törvényi dokumentum és annak elfogadása, a zárszámadás az egyik legfontosabb országgyűlési aktus. Az ember azt gondolná, mint ahogy ő be is állítja, hogy a benne leírtak tényként fogadhatók el, ezeket a tényeket elemezzük mi ilyenkor. Ő azt mondta, hogy ez az igazság pillanata, mert egy választási kampányban lehet sok mindent mondani, de a beterjesztett költségvetések és azok végrehajtása megmutatja, hogy mit képvisel a kormány az adott társadalomban, és azt hogy kívánja elérni. Ezzel az állítással egyet lehet érteni. Ő azt mondta, hogy ez az igazság pillanata. Ezzel egyetértek.
Akkor nézzük ezt az igazságot, mert ebben az országban nagy hagyománya van ‑ egy legendás megszólalóra utalok, hogy lehet ez az igazság pillanata ‑, önöknél nagy gyakorlat az, hogy az igazság minden szeletét nem szokták kibontani. Akkor nézzük meg az igazságnak azokat a szeleteit is, amikről ön most nem beszélt, tisztelt képviselő úr!
Ha nem az önök kormányzása után lennénk, akkor a 2015-ös költségvetést nyilvánvalóan egészen másként lehetne értékelni. Csakhogy mi kötve vagyunk ahhoz a helyzethez, amibe önök hozták az országot, és onnan kell elindulnunk. Tehát 2010-től kellett gombolyítanunk a költségvetést úgy, hogy az ország újra talpra álljon. Mert azt, képviselő úr, ön se vitathatja el, hogy az önök kormányzása tragikus volt. A szocialistákra mindenki úgy nézett, hogy ha víziókra nem is képesek, nagyot álmodni nem tudnak, de technokrata módon képesek kormányozni, mert megtanulták évtizedeken keresztül. Az utóbbi időszakban, 2010 előtt ezt az állításunkat is megcáfolták, mert egy technokrata kormányzásra se voltak képesek. Egyszerűen ki kell mondanunk, hogy úgy kormányoztak, hogy tönkretették az országot. Az utolsó pillanatban az IMF-nek az a hihetetlenül nagy adósságcsomagja kellett ahhoz, hogy szó szerint az összeomlástól eltérítsék az országot.
Ezek azok a tények, amiket látni kell. Egy olyan ország kormányzását vette át 2010 után az Orbán-kormány, amely Görögország-szintű bajokkal küszködött és a csőd előtti állapotban volt. Ez azt jelenti ‑ (Az ülésteremből távozó dr. Józsa Istvánnak:) a képviselő úr a folyosón azért bizonyára nyomon követi a mondandómat; én továbbra is nagyrészt neki is beszélek, még ha ki is ment a teremből ‑, hogy egy olyan országgal találkoztunk, ahol tragikus a költségvetési helyzet. Nemhogy egyensúlya nincs a költségvetésnek, hanem olyan folyamatok vannak a költségvetésben, amit ha az Orbán-kormány nem tudna kezelni, akkor kilátástalan helyzetbe kerül az ország; ahol nagyon kevés a foglalkoztatott, s azok a foglalkoztatottak, akiknek munkájuk van, sem fizetnek adót, nincsenek költségvetési bevételek. Alkotmányosan is fejre áll az ország, mert bekövetkezik az a helyzet, hogy az önkormányzatokat törvényesen ellenőrizni se tudják ‑ abban az időszakban megszűnt ez az országban. Tehát azt lehet mondani, hogy nemcsak gazdaságilag, de morálisan és jogilag is egy exlex helyzet áll be szinte az országban. Nem véletlenül parancsolták el a választók akkor is a kormányrúd mellől önöket az országból.
Azt mondani, azt állítani, hogy itt egy olyan költségvetésről van szó ‑ hogy most már 2015-re térjek rá ‑, ami keveseket helyzetbe hoz, de sokaknak rossz, ez egyszerűen a magyar választók lebecsülése. Ilyen kormányt nem választanak újra. A magyar választó nagyon jól tudja, hogy mit csinál, mert a kollektív bölcsesség azért működik. Ezt a kormányt éppen ez előtt a költségvetési év előtt, 2014-ben kétharmados arányban újraválasztották. Ezek után azt mondani, hogy itt egy olyan költségvetési politika zajlik, ami nagyon keveseknek jó, de sokakat büntet, azt gondolom, olyan ostobaság, hogy a továbbiakban nem is kell erről érdemben beszélnünk.
Mi az, amiről azonban érdemes beszélni a 2015. évi költségvetés kapcsán is? Az egyik állításom az, hogy az Orbán-kormány egy következetes költségvetési politikát folytat 2010 óta, és ez ‑ ha ennek a kormánynak vannak sikerei, márpedig vannak sikerei, ezért választották újra ‑ mindennek az alapja. Ha a költségvetést nem tudtuk volna rendbe tenni, ha a költségvetésben nem tudtunk volna olyan folyamatokat generálni, ami alapját adná annak, hogy olyan társadalmi szerkezeti mozgásokat tegyünk, ami elégedetté teszi az országot, tehát ha ezt nem tudtuk volna a költségvetésekkel mindig megalapozni és a költségvetések végrehajtásával a zárszámadásokban ezt visszaigazolni, akkor az Orbán-kormány nyilvánvalóan nem tudna sikeresen teljesíteni. Ezzel nem azt mondom, hogy minden tökéletes, erről nincs szó. Ezért utaltam arra az első mondataimban, hogy ha nem önök után vettük volna át a kormányzást, akkor azokról a számokról, amiket 2015-ben produkálni tudtunk, egész más fénytörésben is lehetne beszélni. De abból a nehéz helyzetből kell kiindulnunk, ahonnan el kellett emelnünk az országot.
Az Orbán-kormány óvatosan tervezte meg a 2015-ös költségvetését is, mint ahogy azt minden évben teszi. Először azt gondoltuk, hogy 2,5 százalék lesz a GDP növekedése, 2,9 százalékra volt tervezve, és ezt 3,1 százalékra sikerült teljesíteni. Az expozéban államtitkár úr elmondta, hogy ez az uniós átlag fölött van rendesen. Ezt csak sikerként lehet értékelni.
Nő a foglalkoztatottak száma 2015-ben is, és nemcsak a közfoglalkoztatottak miatt, sőt 2015-ben már látjuk azt, hogy a közfoglalkoztatottak számát visszafelé kell korrigálni, mert a közfoglalkoztatottak egy része kell a normál, nyílt munkaerőpiacon. Ezzel is kalkuláltunk akkor, amikor a közfoglalkoztatást elindítottuk. Azt mondtuk, hogy érték, ha a munka nélkül tengődő embereket, ha átmeneti időre is, de beemeljük a közfoglalkoztatás rendszerébe; olyan foglalkoztatottakat csinálunk belőlük, akik értéket teremtenek, adót fizetnek, költségvetési bevételt termelnek. Nekik egyénileg is jó ez. A foglalkoztatottak száma 2015-ben úgy nőtt, hogy a versenyszférában is nőtt a foglalkoztatottak száma. 4,9 százalékra csökkent a munkanélküliség. Teljesen felesleges megidéznem azt, hogy milyen állapotban volt ilyen tekintetben az ország 2010-ben, amikor átvettük az ország kormányzását. Én sem hittem, soha nem hittem, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen kedvező adatokat tudunk produkálni, amikor azt mondom, hogy 4,9 százaléknyi embernek nincs munkája. Az egyik legnagyobb teljesítménynek gondolom az Orbán-kormány működése során, hogy munkahelyeket tudott produkálni azoknak a lehetetlen sorsú embereknek, akik addig előtte sok éven keresztül munka nélkül tengődtek. (Z. Kárpát Dániel: Zavarjatok el még több embert külföldre!)
Államtitkár úr is megemlítette ‑ és ez a költségvetési politikánknak egy nagyon lényeges része 2015-ben is ‑, hogy képesek voltunk a gyermekkedvezmények összességét 4,2 százalékkal növelni. Úgy adtunk több forrást a gyermeket nevelő családoknak, hogy ez összességében nem szűkítette a költségvetési bevételeket. Sikerült alacsonyan tartani az inflációt, mint sok évvel korábban is.
A nemzetgazdasági beruházásokat kritika érte. Nem vagyunk elégedettek a beruházások összességével, de azért azt tényként meg lehet említeni, amit államtitkár úr meg is tett, hogy 0,6 százalékkal növekedett a beruházások mennyisége. Úgy sikerült növekedést produkálni 2015-ben az országban, hogy nem bomlott fel a belső egyensúly. Erre önök soha nem voltak képesek. Ha önök korábban növekedést generáltak ‑ mert generáltak ‑, azt mindig külső adóssággal érték el. Mi ezzel a politikával szakítottunk, 2015-ben is folytatódott ez a politika, és úgy voltunk képesek gazdasági növekedést, mint ahogy említettem, 3,1 százalékos mértékig generálni, hogy az nem borította fel az ország belső gazdasági egyensúlyát.
A korábbi évekhez képest is szép exportmutatókról tudunk számot adni, 7,7 százalékkal növekedett az export, és ahogy államtitkár úr fogalmazott, a külkereskedelmi többlet rekordszinten volt. Utaltunk arra, mert mások is megítélik a teljesítményünket, nemcsak mi, amikor a költségvetést értékeljük, hogy 2016 végére eljutunk oda, hogy minden hitelminősítő visszaigazolja a magyar gazdasági teljesítményt, és akkor már abban a stádiumban voltunk, hogy egy lépésre voltunk minden hitelminősítőnél a befektetésre ajánlott kategória előtt, azóta pedig ezt a kategóriát el is értük. Ez is az igazság pillanatához tartozik, tisztelt Józsa képviselő úr.
Fontos az is, mert tömegeket érint, amiről államtitkár úr beszélt ‑ Józsa képviselő úr természetesen nem, mert ez megint csak az igazság másik szeletéhez tartozik ‑, a devizahiteleseket érintő probléma, amivel évek óta korábban is küszködtünk, és 2015-re fejeződik be ez a folyamat a különböző intézkedések eredményeként.
(11.00)
Azért ezek a nehéz helyzetben lévő emberek kikerülhetnek abból a csapdahelyzetből, amibe az előző kormány (Heringes Anita: A Fidesz-kormány.) tehetetlensége juttatta őket. A bankok elszámoltatására gondolok, meg a forintosításra.
2015-ben, az év folyamán kétszer nyúltunk bele ebbe a költségvetésbe. Két megközelítést láthatunk. Államtitkár úr ‑ és utána térek ki arra, amit a Számvevőszék elnöke mondott, mert az is beszédes volt ‑ felidézte a két évközi költségvetésitörvény-módosítást. Itt arra utalt, hogy kétszer is volt lehetőségünk arra, hogy többletről rendelkezzen az Országgyűlés 2015-ben. Még áprilisban rendelkeztünk arról, hogy a BKV adósságát átvállaljuk, banki részesedést szerzett a költségvetés, az állam, katonai szerepvállalásokra biztosítottunk többletforrást, amit mi, egyéni képviselők mindig fontosnak gondolunk. A közútfejlesztésekre jutott több pénz, és sokszor teljesen demagóg megközelítésben, bár a téma fontos, étkeztetésre biztosítottunk jóval nagyobb forrásokat. Aki ismeri ezt a rendszert, és valahol bevallja, az tudja, hogy ma már csak azt nem étkeztetjük ingyen ebben a rendszerben, aki nem akarja, nem fogadja el, mert egyébként már körülbelül mindenki ‑ gyerekekről beszélek ‑ ingyen étkezhet, és ez alapvetően rendjén is van.
Aztán az év második felében, az év vége felé még egyszer módosítottuk a költségvetést. Itt a migránsválság az, ami 80 milliárd forintot elvitt olyan irányba, amivel korábban nem kellett kalkulálnunk. Tehát egy olyan kihívás érte a költségvetést is, ami talán a világban a legnagyobb kihívás. A magyar kormány pénzzel is képes volt reagálni rá, nagyságrendekkel nagyobb pénzzel, mint amennyivel, mondjuk, az Európai Unió a migránsválság kezelését valamilyen módon ösztönzi. Tehát ameddig az Európai Unió ül a forrásain, és elméleteket gyárt a migránsválság kezelésére, teljesen sikertelenül, addig a magyar kormány, talán Európában egyedülálló módon, pénzt, paripát, fegyvert, akaratot áldozva, amennyire ezt egy ország megteheti, kezelte ezt a kérdést. Nyilvánvalóan a határon történt kerítésépítésre, a plusz élőforrás odavitelére és minden másra gondolok. Azt gondolom, ezt a közvélemény is visszaigazolja ‑ a népszavazásra is gondoljanak ‑, hogy ezt sikeresen tettük.
Tehát addig, ameddig az expozéban az államtitkár úr arról beszélt, hogy úgy tudtunk többletforrásokról dönteni kétszer a költségvetési év során, hogy az semmilyen módon nem borította föl az egyensúlyt, nem növekedett a hiány, a jelentős többletforrások ellenére is a költségvetés számai álltak, addig az Állami Számvevőszék elnöke egy más megközelítést hozott. A kettő persze összecseng; azt mondta, hogy a 2015. évben a pluszkiadások miatt, amelyekről szóltam, nem történtek megszorítások. Miért voltunk erre képesek ‑ tette ő föl a kérdést ‑, miért nem történt semmi restrikció a költségvetésben? Erre három dolgot hozott fel. Ez megint az igazságnak azon részéhez tartozik, amit fontos elmondani. Kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás hatálya alól 2013-ban. Ezt 2015-ben már minden szinten élveztük. Ebbe az eljárásba az önök költségvetési politikája taszította bele az országot, és kilátástalannak tűnt, hogy onnan kimásszunk. 2013 végére ez megtörtént.
Ez persze azt is jelentette, hogy visszafizette ez az ország, az ország polgárai, az ország vállalkozói azt a hihetetlen mértékű adósságot, amit önök az utolsó pillanatban azért, hogy egyszerűen az összeomlástól megmentsék az országot, felvettek. Ez a második tényező, amit az Állami Számvevőszék elnöke fontosnak vélt megemlíteni.
És talán a leghosszasabban beszélt arról, amit én is nagyon fontosnak gondolok, és ami összefügg az Orbán-kormány költségvetési gazdálkodásával mindenkor, ez a tartalékolás rendszere és a tartalékokkal való bánás rendszere. Meg lehet ezt ilyen ostoba módon is közelíteni, és bocsánat, elnézést megint a távol lévő képviselőtől, hogy az év végén Andy Vajnának, nem tudom én, mennyi pénz került a tartalékból. De a megközelítésnek van egy olyan módja is, amit az Állami Számvevőszék elnöke tett, és ez nekem érdekesnek tűnt a tartalékolás kapcsán, amikor azt mondta, hogy azért hozunk létre egy költségvetési tartalékot, mert azt valójában tartaléknak szánjuk. Nem azt mondjuk előre, hogy most ugyan tartaléknak nevezem, de ezt már tekintsétek úgy, hogy végleg elvontam; ez restrikciós költségvetési politika lenne. Hanem azt mondja, hogy egy darabig, meg akkor nem költöm el, és majd amikor a költségvetés folyamatai úgy alakulnak, akkor ehhez a tartalékhoz hozzá lehet nyúlni. Ez az, amit tesz minden egyes költségvetési évben az Orbán-kormány. Tette 2015-ben is, jelentős költségvetési tartalékot képzett, óvatosan, a folyamatokat figyelve nyúlt a pénzhez, és amikor ennek biztos feltételei megteremtődnek, akkor nyilvánvalóan lehetséges ezekkel a költségvetési tartalékokkal való gazdálkodás. Nemcsak lehetséges, ilyenkor ez szükséges is, ahogy az ÁSZ elnöke ezt megemlítette.
Tehát amikor az igazság pillanatának nézőpontjából vizsgáljuk a 2015-ös költségvetést, akkor, összefoglalóul újra elmondom azt, hogy nyilvánvalóan egy költségvetési évet nem önmagában szemlélünk, mert a költségvetések egymásra épülő rendszerét kell ilyenkor mindig magunk előtt látnunk, és nem függetleníthetjük magunkat sajnos attól, hogy honnan indul ez a költségvetési folyamat, aminek bizonyos mozzanatait én 2010 óta itt bemutattam önöknek. Nyilvánvalóan a 2015-ös évet csak a beterjesztett számok alapján, és ezeket már tényként kezelhetjük, nem lehet másként értékelni, mint hogy illeszkedett az Orbán-kormány korábbi költségvetési gazdasági éveihez. Folytatta azokat a gazdaságpolitikai célokat, amiket 2010-ben meghirdetett.
Nem igazak azok az állítások, hogy ez keveseknek jó és sokaknak rossz. Mert ha ez így lenne, akkor már rég nem lenne lehetősége kormányozni. Ezzel szemben igaz az, hogy ha lassan is, de évről évre haladunk, és egyre pozitívabb számadatokról tudunk számot adni itt, a zárszámadás kapcsán, amikor a GDP növekedéséről beszélünk, amikor alacsony inflációról beszélünk, amikor tartott és tartható hiánycélokról beszélünk, amikor költségvetési egyensúlyról beszélünk, amikor egyre több foglalkoztatottról tudunk beszélni és egyre csökkenő munkanélküliségről.
Még egy mondat, amit Józsa képviselő úr megemlített. Kiemelt két szektort, és azt mondta, milyen tragikus, hogy ezekre kevesebbet költünk, ezért járnak sokan rosszul. A számok alapján ez megint csak vitatható. Itt van a kezemben a Számvevőszék által nekünk adott jelentés 47. oldal 13. táblázata, hogy ez kontrollálható legyen: az államháztartás konszolidált kiadási szerkezete funkcionális bontásban. Az oktatást és az egészségügyet hozta szóba Józsa képviselő úr. 2011-ben ebben a funkcionális bontásban 10,8 százalék szerepel, 2015-ben 10,7 százalék. Tehát azt mondhatom, hogy az oktatás, ha csak ezt a két évet tekintem, ebben a funkcionális bontásban ugyanannyi forrással rendelkezett. Az egészségügy 2011-ben 8,8 százalék, 2015-ben 9,3 százalékkal. Ilyen bontásban az egészségügy forrásai 2015-re már egyértelműen növekedtek.
Tehát amikor költségvetésről és zárszámadásról beszélünk, akkor a számokhoz is ragaszkodni kell, különben abba a hibába esünk, hogy politikai választási beszédeket mondunk az igazság pillanatának zászlaja alatt. Köszönöm, hogy meghallgattak, megtisztelő volt szólni önökhöz. (Taps a kormánypárti padsorokban.)