SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 2014 őszén a költségvetés vitája során az LMP sok szempontból kritizálta a benyújtott költségvetést. Sajnos a legtöbb ponton igazunk volt, ezt most utólag is megállapítjuk. Elmondtuk, hogy ez a költségvetés a leszakadás költségvetése. Ez a jelenlegi dübörgő gazdasági sikerpropaganda zajában talán furcsán hat, de sajnos beigazolódott. A leszakadás két fronton megy végbe. Az egyik az ország lemaradása a közép- és kelet-európai hasonló helyzetben lévő országokhoz képest, mind a pénzügyi mutatókat, például GDP-növekedés, mind a társadalmi fejlettségi mutatókat tekintve tovább folytatódott Magyarország viszonylagos helyzetének a romlása.

A másik front, ami az előbbinek is alapja, valójában a magyar társadalom kettészakadása és egy jelentős részének a lecsúszása. A romló oktatási mutatók, az egészségügy egyre groteszkebb helyzete, a létminimum alatt élők arányának növekedése, párosulva a szűk körnek szolgáló bőkezű osztogatással és az elfogadhatatlan újraelosztást megvalósító adórendszerrel okozzák a társadalom szétszakadását. Ezekre a jelenségekre a kormány alig-alig reagált, sőt sokszor súlyosbította a problémákat.

2015 során vált mindenki számára érzékelhetővé, hogy a gazdasági fejlődés első számú akadálya az elvándorlás lett. Ma rengeteg szakmában hiány van a munkaerőből, a burkolóktól a pékeken át a nővérekig. Erre az LMP már hosszú ideje felhívta a figyelmet és sorolta az ellene ható eszközöket is. Az első egy általános béremelés a költségvetés átrendezésével. Ez biztos, hogy nem úszható meg. A második további béremelés a közszférában, ahol sok területen nyolc éve változatlanok a nominális bérek. A harmadik a szavazati jog megadása az elvándorolt magyaroknak, hogy fenntartsák a kötődést. A negyedik pedig a közösségi szolgáltatások: oktatás, egészségügy, internet, természeti környezet védelme, s a többi, ezeknek a javítása, hogy csökkenjen az elvándorlási kedv, különösen a vidék kiürülése álljon meg, és nőjön a visszatérés aránya.

Mindezekből úgy látjuk, hogy a kormány alig vett észre valamit és valósított meg. Elkezdtek ugyan egy bérfejlesztésszerű lépéssorozatot az oktatásban, ám azt a pótlékok megvonásával, azaz a munkaterhek növekedésével párosították. Ráadásul időben nagyon elhúzták, és sok oktatásban dolgozó ki is maradt belőle, az egészségügyben pedig csak tüzet oltanak. Más területeken is volt itt-ott kisebb béremelés, ám mind az igényekhez, mind a lehetőségekhez képest nagyon kicsi. A felesleges beruházásokhoz, a saját holdudvarnak juttatott vagy ellopott költségvetési pénzekhez pedig ne is hasonlítsuk.

Egy dolgot vett komolyan a kormány: észlelte a létminimum alatt élők arányának növekedését. Meg is született a reakció: megszüntették a létminimum-számítást. Ez tökéletes megoldás, nincs mutató, nincs probléma. Hát, így kormányoznak önök!

A kormánytöbbség most biztosan azt gondolja, hogy ez csak ellenzéki nyavalygás, hiszen álláspontjuk szerint, mint ahogyan hallottuk, a költségvetési bevételek, a kamatok, az infláció és a fizetési mérleg szempontjából ma az ország kicsattanó egészségnek örvend. Nos, ez azért van, mi úgy látjuk, mert önök elszakadtak a valóságtól. Nem akarják észrevenni, hogy a kiválónak látszó makrogazdasági adatok mögött romló reálgazdasági és társadalmi folyamatok húzódnak. Ezt most nem akarom felsorolni; elég sokszor elmondjuk, hogy a lakosság 41,5 százaléka létminimum alatt él, szakad szét a társadalom.

(11.30)

Azt is látjuk, hogy tökélyre fejlesztették a neoliberális gazdaságpolitikát, aminek semmi nem számít, csak a pénzügyi mutatók és a kimutatott profit. A valós gazdasági és társadalmi folyamatok azonban aggasztóak, és hogyha önök erre nem reagálnak, akkor, úgy látjuk, nagyon gyorsan a szakadékba vezethetik az országot.

Már az idén is figyelmeztető jel, hogy a 2015-ben kiszórt töméntelen EU-s pénz ellenére idén a GDP növekedése lassul, akármit próbálnak, és talán örülni fogunk, ha eléri a 2 százalékot a tervezett 2,5 százalék helyett. Két éve azt is elmondta az LMP, hogy a költségvetés kissé megalapozatlan, és ahogy minden évben, 2015-ben is várható, hogy menet közben módosítani kell ‑ nem is kellett sokáig várni, áprilisban már jött is a módosító csomag.

Idézzük kicsit fel, hogy mi is állt abban a módosításban! Egyrészt a módosítás tökéletes példája volt annak, amit mi úgy hívunk, hogy: a selejt bosszúja. Mintegy 30 pontban sorolták és javították a törvény rossz szövegezéseit, pontatlanságait. Másrészt visszaütött az előkészítetlenség is, például a bírósági és ügyészségi dolgozók illetményemelésének lehetősége, amit még előtte, decemberben a kormányoldal bőszen elutasított, akkor bekerült a törvénybe. A módosítás aláásta a kiszámíthatóságot is, ráadásul kétségessé tette, hogy ha egy ősszel elfogadott költségvetést már tavasszal ilyen mértékben kell módosítani, akkor van-e értelme a következő évit már májusban megalkotni. Azóta a 2016-os és ’17-es költségvetések alapján mondhatjuk azt, hogy: nincs, nincs értelme meghozni, ugyanis az évi folyamatok még alig látszanak, az előző évi költségvetés nincs lezárva, és a zárszámadást akkor még nem nyújtják be vagy nem nyújtották be, így azt gondoljuk, felelős tervezés sem lehetséges.

Igaz, hogy a 2016. évi tavaszi módosításban néhány millió forintot hozzátettek a béremelésekhez, a szociális gyermekétkeztetéshez, támogatták az adósságkonszolidációban részt nem vett településeket, ezzel szemben viszont aránytalan mértékben öntötték a pénzt az értelmetlen vagy káros projektekbe. Például az Erste Bank megvásárlására 15 milliárdot, a „Liget Budapest” projektre plusz 10,6 milliárd forintot szántak. Ez utóbbiról ejtenék néhány szót, mert nagyon jól jellemzi a kormány szemléletét, és különösen aktuális most, hogy tegnap már a pesti Duna-partot tarolták le, százéves fákat vágtak ki a költségvetésileg szintén elszálló 2017-es úszó-világbajnokság miatt. A Liget-projekttel 200 milliárdot költenek el egy olyan programra, amit, mi úgy látjuk, néhány megszállotton kívül senki sem akar, és a budapestiek többsége ellenzi. Elpazarolják azokat a forrásokat, amelyek a jövő építéséhez, az oktatás rendbetételéhez, az életfeltételek, például lakáshelyzet javításához kellenének. És nemcsak elpazarolják, hanem egyenesen pusztítanak, nem tisztelik a tiszta és egészséges környezetet, mindent lebetonoznak, nem tisztelik ezzel az életet.

Az eredeti költségvetés kritikája és értékelése után érdemes megnézni, hogy hogyan alakultak a kormány tervei, és hogyan hajtotta végre a költségvetési törvényt. A főbb mutatókat illetően 2015-re a GDP 2,5 százalékos növekedését tervezték. Ez ugyan kismértében nagyobb lett, 2,9 százalék, ám 2016. első negyedévében jött a feketeleves: bezuhant a GDP, 0,8 százalékkal múlta alul a 2015. évi utolsó negyedévit. 2016. második negyedévében 1 százalékos volt a növekedés ehhez képest, azaz 2016 közepén ott tartunk, hogy a GDP nagysága lényegében nem magasabb, mint 2015 végén. Ez a hullámvasút pontosan mutatja az EU-s források fideszes kezelésének hátulütőjét.

A költségvetés bevételei és kiadásai is meghaladták az eredetileg tervezettet, a bevételek 1050 milliárddal, a kiadások 1400 milliárddal, ezzel a hiány 344 milliárddal, 1237 milliárdra nőtt. Ez, akárhogyan is nézzük, a GDP 3,7 százaléka, azaz jóval a 3 százalékos határ felett van. Persze értjük, hogy ez az EU-s finanszírozás eltolódása miatt van, a kiadások előbb jelentkeztek, mint hogy megkaptuk a fedezetet az EU-tól, és a mostani kedvező pénzügyi helyzet is ennek a következménye, de ez akkor is 3,7 százalék. Az államadósság forintban mért nagysága még soha nem volt ilyen magas: 25 250 milliárd, ez 150 milliárddal több, mint amit terveztek; a GDP-arányos mutató ugyan csökkent a GDP kicsivel nagyobb növekedése, illetve az ismert év végi adósságcsökkentő technikák miatt.

A 2015-ös költségvetés konkrét kiadásairól annak idején az LMP elmondta, hogy az a legnagyobb hibája, hogy bebetonozta a korábbi évek megszorításait. Az oktatásból éves szinten több mint 200 milliárd forintot vontak ki 2010 után, de csökkent az egészségügy, a szociális ellátás és a környezetvédelem finanszírozása is, elmaradtak a fenntartható gazdaságba történő beruházások is, tehát távolodunk egy olyan gazdaságtól, ami tartósan tudná biztosítani a jóllétet mindenki számára.

És akkor nézzük egy picit az egyes területeket! Ami ezeket illeti, az oktatás volt az egyik válságterület. A közoktatás területén a KLIK csődje előre látható volt, ez ugyanakkor a számokon is meglátszik. A működésére 532 milliárdot terveztek, végül 518 milliárd lett belőle. Azóta valamivel nagyobb forrásokat biztosítanak, viszont a működtetés államosítása miatt újra finanszírozási válság lesz, mert az egész rend­szer, fenntartás és működtetés átvételére a 2017-re betervezett források nem elegendőek. Mindez történik úgy, hogy mindenki tudja: az oktatás az a kulcsterület, amelyik a jövőnk szempontjából kiemelten fontos. Ezzel szemben a kormány csak állandóan tüzet olt mind pénzügyileg, mind szakmailag.

A felsőoktatás állami támogatása a tervezett 152 285,9 millióhoz képest 190 607,9 millió forintra nőtt végül, ez azonban csalóka, és részben köszönhető az év során lezajlott diáktüntetéseknek, amelyek a durva megszorítási tervek miatt törtek ki. A kormány ugyanis ‑ hűen az összeszerelő Magyarország víziójához ‑ durván szűkítette volna a felsőoktatásban az elérhető szakokat. Egy ilyen lépés nemcsak úgy általában tesz rosszat az országnak, hanem bezárja a mobilitás csatornáit is. Magyarország egyre nagyobb része a létminimum alatt él, szegényedik, a szegényedő családok számára a gyerek egyetemre küldése egyre inkább illúzió, bezárja őket az alacsony jövedelmű, tengődő életmódba, vagy külföldre kényszeríti őket. Ez jól jelzi, miért is ellentétes a kormány felsőoktatás-politikája a nemzeti érdekkel.

Tisztelt Ház! A felsőoktatás forrásainak növekedéséhez hozzájárult az is, hogy egyes minisztériumok saját kis oktatási rendszert kezdtek kiépíteni. 2015-ben megkezdődött a Testnevelési Egyetem új campusának kialakítása, és folytatódott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem beruházásának megvalósítása. Ám az oktatásban is nem a beruházási forrás hiánya a fő probléma, legalábbis mi úgy látjuk, hanem a folyó finanszírozás, a szakmai munka elismerése, arra pedig nem áldoznak, hiába nyújt be mindig az LMP módosítókat a felsőoktatási dolgozók béremelésére is. Talán mellékszál, de végül a tervezettnél 135 millióval többet, 5265,6 millió forintot költöttek el a Magyar Művészeti Akadémiára, mindezt úgy, hogy minden MMA-ra költött forint kidobott pénz, ráadásul úgy tűnik, mintha ez a pénz az oktatásra menne, ugyanis odaszámolják.

A foglalkoztatás a másik kulcsterület egy költségvetésben. Itt a Nemzeti Foglalkoztatási Alap kiadásai alulteljesültek. A törvényben 427 364,6 millió helyett 389 708,5 milliót költöttek foglalkoztatáspolitikai intézkedésekre. Ez azt jelenti, hogy kevésbé gondolták fontosnak, hogy az állam segítsen a foglalkoztatási problémák megoldásán, ráadásul a tervezett összeg kétharmada, az aktív támogatások hatszorosa, 253,7 milliárd közmunkára megy, ami nem egy hosszú távú megoldás.

(11.40)

Kevesebbet költöttek foglalkoztatási és képzési támogatásokra, 14 milliárd helyett 12,3 milliárd forintot használtak fel. Idetartoznak a munkanélküliek képzési, foglalkoztatást elősegítő támogatásai ‑ mint bértámogatások, az önfoglalkoztatóvá válás támogatása ‑ és más eszközök. A szakképzési és felnőttképzési támogatásokra eleve nagyon keveset terveztek, 16 milliárd forintot, ez a Foglalkoztatási Alap kevesebb mint 4 százaléka. Ennek végül majdnem a dupláját, 30 milliárdot költöttek, ám ez még mindig kevés két szempontból is. Egyrészt csak fele annak, amit a szakképzési hozzájárulás címen beszedtek a munkáltatóktól ‑ 65 milliárd forint ‑, a kérdés az, hogy hova lesz a többi.

A kormány értékelése szerint 2015-ben egyrészt folytatódott a foglalkoztatás dinamikus bővülése, csökkent a munkanélküliség, másrészt, részben az alacsony inflációnak köszönhetően emelkedtek a reálbérek, ami szintén elősegítette a belső kereslet élénkülését. Csakhogy, és önök erre nem térnek ki, már 2015-ben komoly probléma volt a munkaerőhiány. 2013 óta az üres álláshelyek száma és aránya számottevően emelkedett, 2015-ben nemzetgazdasági szinten 18 százalékkal, átlagosan 44 ezer betöltetlen álláshely volt. A munkaerőpiaci uniós programok elindulása is csúszott a zárszámadás szerint. A 2014-2020-as időszak munkaerőpiaci programjainak előfinanszírozására betervezett 49,2 milliárd helyett 13,7 milliárdot költöttek.

A környezetvédelemben és a mezőgazdaságban sajnos a negatív folyamatok domináltak ebben az évben is. A környezetvédelmi intézményrendszer felszámolása keretében például a Nemzeti Környezetügyi Intézetnek 404 millió helyett majdnem a fele, 227 millió támogatás jutott. Kevesebbet költött központi forrásból természetvédelmi kártalanításra és a vízügyi igazgatóságokra is. Szerencsére a tervezetnek csak a felét, 28 milliárd helyett 14 milliárdot költöttek a Paks II. beruházásra, de úgy látjuk, hogy itt minden fillér kidobott pénz.

A mezőgazdaságban 2015-ben elkezdték a „Földet a gazdáknak!” Programot. A Horn-kormány energiaipari privatizációjához hasonlóan eladták és ezzel megfosztották a közösséget egy stratégiai erőforrásunktól, a termőföldtől ‑ ezt nagyon sokszor elmondtuk ‑, megfosztották attól, hogy az állam közösségi szempontok és célok mentén használja a kezén lévő 10 százaléknyi földet. Az értékesítés bevételei 2015-ben még éppen csak elkezdtek jelentkezni, bár a költségvetésben ennek nincs nyoma. A bevételeket a kormány törvénytelenül és alkotmányellenesen az államadósság csökkentésére akarja felhasználni, emiatt az LMP ismét Alkotmánybírósághoz fog fordulni, amely testület egyszer már kimondta, hogy a bevételeket csak földvásárlásra lehet fordítani. A 2015-ös költségvetésben a haszonbérletből eredő bevétel 374 679 hektár termékértékű terület után 6683 szerződés alapján érkezett, ez 7653,5 millió forintot tett ki. Ez jelentős összeg, még akkor is, ha nagy oligarchák, például Csányi nagyon kevés bérleti díjat fizet. Ettől az évenkénti összegtől nagyrészt elköszönhet az állam a földprivatizáció miatt.

A Nemzeti Földalap által 1,4 milliárd forint értékben megvalósított termőföldvásárlás részben az osztatlan közös tulajdoni hányadok csökkentését szolgáló tulajdonosi közösségek megszüntetésére, továbbá a birtokösszevonási célú földcserék államot terhelő értékkülönbözetének elszámolására terjed ki. Ez gyalázatosan kevés, különösen a probléma méretét tekintve. A komoly gazdasági hátrányt okozó osztatlan közös földtulajdon megszüntetése két és fél évtizede várat magára, eközben az állami tulajdonú földek 70 százalékának privatizációját tavaly november óta lezavarta a Fidesz. Ebből is látszik, hogy a kormány nem a valós problémák megoldásával, hanem csak saját holdudvara felhizlalásával törődik.

Végül néhány szó a pazarló és felesleges kiadásokról, beruházásokról. 2015-ben ezek több száz milliárdot tettek ki, csak azok a tételek, amelyeknek külön sora volt, a túlárazott vagy akár 95 százalékban ellopott EU-s és hazai projektekről nem is beszélve. 2015-ben olyan mennyiségben áramlott ki a közpénz magánzsebekbe, amire, úgy látjuk, hogy a modern történelem során aligha volt példa. A költségvetésben azonosítható a paksi beruházás végül 14 milliárdja, a Várba költözés megkezdése, a Liget-projekt, 50 milliárd stadionokra, 52 milliárd az Exim­banknak, és még sorolhatnánk. De a fölösleges és pazarló kiadások közé tartozik a közmédiának juttatott 70 milliárd nagy része, a sportcélú tao 50 milliárdja is. Az EU-s források elpazarlására és lenyúlására sajnos ott a száznyi példa, amit az LMP a korrupcióinfó keretében hétről hétre ismertet.

A kormány és támogatói majd biztosan azt gondolják, hogy ez úgymond belefér, pedig ezek az eltapsolt százmilliárdok nagyon fognak hiányozni, főleg akkor, ha az európai uniós pénzek elfogynak. Hiányozni fognak, mert ahhoz, hogy mindenkinek megélhetést biztosító munkája, egészsége, lakása, természeti és emberi környezete legyen, azért tenni kellene, és sajnos ezekhez a tettekhez a jelenleginél is lényegesen, sokkal több forrásra lenne szükség. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)