RITTER IMRE, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója: Sehr geehrter Herr Vorsitzende, sehr geehrtes Parlament! Erlassen Sie mir bitte meine Rede mit einem Zitat von Johann Wolfgang von Goethe zu beginnen. Er hat gesagt: „Toleranz sollte eigentlich nur eine vorübergehende Gesinnung sein, sie muß zur Anerkennung führen. Dulden heißt beleidigen.”
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Engedjék meg, hogy a hozzászólásomat egy Johann Wolfgang von Goethe-idézettel kezdjem, amely így hangzik: „A tolerancia csak egy átmeneti állapotot jelölhet, mely elismeréshez kell vezessen. Az elfogadás önmagában sértés.”
2014. november 21-én, közel két évvel ezelőtt ezzel a Goethe-idézettel kezdtem a hozzászólásomat a 2015. évi központi költségvetési törvény általános vitájában. Fontosnak tartottam ezt az idézetet megismételni és kicsit kifejteni, mert az elfogadás, a tolerancia egy nemzetiség szempontjából olyan, mintha csak megtűrnék, elviselnék a jelenlétüket, holott évszázadokon keresztül tették hozzá a tudásukat, munkájukat, tehetségüket az ország boldogulásához, amelyben éltek, s amelynek polgárai voltak. Ha kellett, életüket áldozták érte, Magyarországért. Az elfogadás tehát nem elég, csak az elfogadás önmagában sértés. Többet szeretnénk, többet várunk: elismerést. Az elismerésre őseink élete elégséges alapot ad, mi még dolgozunk érte. Az elismerés feltétele, alapja pedig a megismerés.
Ezt követően elsődlegesen a 2015. évi központi költségvetésről szóló tervezetre vonatkozóan adtam egy rövid összefoglaló áttekintést a Magyarországon élő nemzetiségeket érintő legfontosabb területekről, gondokról, feladatokról, azok előzményeiről. Engedjék meg, hogy ezekre most vázlatosan visszatérjek.
Az első a nemzetiségi civil szervezetek. A nemzetiségi civil szervezetek pályázati támogatásával kezdtem, hiszen ők a nemzetiségi kultúra, a nemzetiségi hagyományok, a nemzetiségi identitás letéteményesei. A nemzetiségi civil szervezetek működési, illetve programtámogatása 2014-ben egyaránt 110 millió forint volt, az anyanyelvi diáktáborok támogatása pedig mindössze 30 millió forint, ami 2002 óta, azaz akkor már 12 éve nem emelkedett, és a jogos igények töredékét, mindössze egy-két százalékát elégítette ki.
(11.50)
Az egyedi döntésű támogatások területe volt a másik, ahol a nemzetiségi bizottság részéről örömmel üdvözöltem és köszönettel vettük, hogy a kormányközi nemzetiségi vegyes bizottsággal rendelkező nemzetiségi közösségek ‑ horvát, román, szerb, szlovák, szlovén ‑ ezúton többé-kevésbé rendszeresen, de jutnak támogatáshoz. Ugyanakkor a magyarországi nemzetiségek többsége esetében ez a lehetőség rendszerszerűen nem állt fenn, ezért erre külön forrás biztosítása vált szükségessé, annál is inkább, mivel a nemzetiségi önkormányzatok által átvett nemzetiségi intézmények számának örömteli növekedésével az ez irányú jogos igények már jelentősen emelkedtek és emelkedni fognak a jövőben is.
A harmadik volt az országos nemzetiségi önkormányzatok helyzete. A rendkívül sokrétű és szerteágazó feladatokat ellátó országos nemzetiségi önkormányzatok esetében az államháztartási jogszabályok 2008. évi változásai, a 2012. évi további törvényi változások, majd a 2014. évi államháztartási és számviteli átállás folyamatosan és tartósan megemelték a működési költségeket. Mindezek ellenére az országos nemzetiségi önkormányzatok támogatása 2008 és 2010 között minimálisan, a 2011 és 2014 közötti költségvetési években pedig ‑ éppen a törvényekkel előírt változások, többletfeladatok időszakában ‑ egyáltalán nem emelkedtek.
A területi és a települési, közös néven helyi nemzetiségi önkormányzatok támogatási rendszerében jelentős változás történt 2008-ban a feladatalapú támogatásra történő átállás bevezetésével. Ennek eredményeként viszont lehetetlenül alacsony összegűre változott az általános működési támogatás mértéke, és befagyasztásra került annak összege is.
A települési nemzetiségi önkormányzatok 2014. évi működési támogatása átlagosan évi bruttó 221 833 forint volt, ami havi nettó 14 556 forintnak felelt meg. Ráadásul ez az átlagos működési támogatás volt, a kisebb nemzetiségi önkormányzatok ennek is csak egy részét, mintegy havi nettó 9 ezer forintot kaptak, illetve kaptak volna, hiszen ebből a kötelező bankszámlavezetés miatt még bankköltséget is kellett fizessenek.
Végül összefoglalóan megállapítottam, hogy valamennyi felsorolt nemzetiségi terület esetében nemcsak az a probléma, hogy 6-8-10-12 éve nem nőtt a támogatás összege, hanem legalább ilyen súlyos gond, hogy már az indulásnál is mélyen alulfinanszírozottak voltak.
Ezen több évtizedes, negatív, egyre fojtogatóbb előzményeket követően került benyújtásra a 2015. évi központi költségvetésről szóló törvénytervezet, amely továbbra sem tartalmazott egyetlen forint emelést sem, sőt, az egyedi döntésű nemzetiségi támogatások összege 735 millió forinttal még csökkentésre is került 2014-hez képest. Joggal mondhatták erre sokan, hogy ez a költségvetés-tervezet a hosszú évek óta a fulladás ellen egyre fáradtabban küzdő magyarországi nemzetiségeket még jobban a víz alá nyomja, hiszen akik ezt mondták, azok az eddig elmondottak alapján is ezt valós állításokkal, objektív tényekkel támaszthatták alá.
Mi, a magyarországi nemzetiségek szószólói azonban ‑ élve a mandátumunk által nyújtott, új lehetőségekkel ‑ megpróbáltunk ezen a helyzeten változtatni. Azt gondoltuk, hogy az életben semmit nem adnak ingyen, mindenért meg kell dolgozni, meg kell küzdeni. Ezért részletesen felmértük és összeállítottuk a 2015. évi költségvetéshez a magyarországi nemzetiségek igényeit. Javaslatainkat már jóval a költségvetés benyújtása előtt megküldtük valamennyi frakciónak, szaktárcának. Több hónapon át tartó, folyamatos munkával, több lépcsőben történt egyeztetéssel, kompromisszumkész nyitottsággal még a költségvetésitörvény-tervezet általános vitájának megkezdése előtt eljutottunk egy olyan, konszenzuson alapuló módosítójavaslat-csomaghoz, amelyet a szaktárcák szakmailag megalapozottnak ítéltek, amelynek támogatására minden parlamenti frakció és a független képviselők részéről is ígéretet kaptunk.
A benyújtott törvénymódosító javaslatunkat, amellyel a korábban kevesebb mint 4 milliárd forint támogatás több mint 50 százalékkal, kereken 2 milliárd forinttal került megemelésre, a magyar parlament egyhangúlag elfogadta, amit ezúton is hálásan köszönünk. Ezzel a 2015. évi központi költségvetési törvény egyértelmű áttörést, érdemi, pozitív elmozdulást jelentett, új fejezetet nyitott a magyarországi nemzetiségek és a magyar politika kapcsolatában.
Az áttörés jelentőségének érzékeltetéséhez hadd utaljak vissza az első parlamenti felszólalásomra, amikor a 2013. évi központi költségvetési törvényről készített beszámolóval, zárszámadással kapcsolatos hozzászólásomat azzal kezdtem: könnyű helyzetben vagyok, mivel felelősség és kötöttség nélkül mondhatok őszinte szakmai véleményt, mert nekünk, a magyarországi nemzetiségeknek a 2013. évi és az azt megelőző évek központi költségvetéseihez, azok előkészítéséhez és elfogadásához sajnos semmi közünk nem volt.
Ezzel szemben a 2015. évi központi költségvetésről szóló törvénytervezetre vonatkozó módosító javaslatunkat önállóan állíthattuk össze, személyesen egyeztethettük végig a szaktárcákkal és a frakciókkal, annak végösszegére vonatkozó politikai döntésnél a véleményünket érdemben figyelembe vették, sőt, a végösszeg ismeretében azon belül az egyes nemzetiségi területek prioritásait, a részösszegek nagyságát és belső arányait mi magunk, a Magyarországon élő nemzetiségek dönthettük el. Először fordult elő az elmúlt 25 év során, hogy a magyar parlament elé úgy került döntésre a központi költségvetésitörvény-javaslat és módosításai, hogy annak a Magyarországon élő nemzetiségeket meghatározóan érintő részeiről nem nélkülünk és a fejünk felett döntöttek, hanem abban a Magyarországon élő nemzetiségek véleményét érdemben meghallgatták és figyelembe vették.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az elért eredmények önmagukért beszélnek. Ebből hadd emeljek ki csak egyetlen példát, ami számunkra a legfontosabb terület: a gyermekeink, a jövőnk, és amire a legbüszkébbek vagyunk, az anyanyelvi diáktáborok pályázati keretének, támogatásának növelése. Amint korábban említettem, ez a keret 2002-től 2014-ig változatlanul évi 30 millió forint volt, amit a 2015. évi központi költségvetési törvényben 90 millió forintra, azaz a háromszorosára, majd 2016-ban 270 millió forintra, azaz a kilencszeresére, 2017-re pedig 360 millió forintra, azaz 2014-hez képest a tizenkétszeresére tudtunk emelni. Halkan és csöndben teszem csak hozzá, hogy ez a tizenkétszeresére emelt összeg is még mindig csak mintegy egyharmada a jogos igényeknek, de ez méltán és túlzás nélkül nevezhető ‑ és nem csak a mi, a nemzetiségek szempontjából ‑ történelmi változásnak.
Végezetül hadd emlékeztessek a 2014. június 30-án történt első, ünnepi parlamenti felszólalásom záró gondolataira. A demokrácia kétségkívül a legfejlettebb politikai forma annak ellenére, hogy a demokráciában a kisebbségben levő nemzetiségek közvetlenül, szavazataikkal soha nem érvényesíthetik akaratukat, mi, magyarországi nemzetiségek már csak azért sem, azon egyszerű okból kifolyólag sem, mivel egyelőre nincs szavazati jogunk. A nemzetiségek boldogulása ezért attól függ, hogy a többségi társadalom mennyire lojális, érzékeny, fogékony, milyen jogos, pozitív diszkriminációt alkalmaz a nemzetiségek javára.
(12.00)
Ez a magyarországi demokrácia érettségének is egy mindenkori próbája, mércéje. Mi, a magyarországi nemzetiségek szószólói a 2015. évi költségvetési törvény kapcsán megtettük, amit lehetett, ami rajtunk múlt. Önök, a magyar parlament a módosító javaslatainkat elfogadták, megszavazták. Ez már az önök felelőssége volt. Az eredmény, a siker pedig már valóban közös.
Ez a pozitív szavazás egyértelműen megerősítette és vitathatatlanná tette azt a több éve érezhető igen pozitív változást, amelynek lényege, hogy a magyar politika megértette és ma már tudja: a nemzeti összetartozást, a nemzeti egység megteremtését itthon kell megalapozni a magyarországi nemzetiségek felkarolásával, valódi, garantált nemzetiségi jogok biztosításával. Csak ez adhat hosszú távon stabil alapot, hitelességet és eredményességet a határon kívül élő magyar nemzetiséggel kapcsolatos, általunk támogatott és teljesen jogosnak tartott törekvéseknek. Ez mindannyiunk közös érdeke. Ennek alapján mi, a Magyarországon élő nemzetiségek is végre őszintén, jó szívvel, hitelesen képviselhetjük Magyarországot anyaországainkban és egész Európában, amelyet kiemelt feladatunknak is tekintünk.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmerksamkeit! (Taps.)