DR. CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Talán nem meglepő módon a foglalkoztatási területtel szeretnék foglalkozni. Ahogy államtitkár úr is az elején jelezte, annak, hogy mi történik a foglalkoztatásban, államháztartási szempontból is óriási jelentősége van, hiszen a bevételek jelentős része ezen a területen generálódik. Tehát nemcsak morális, hanem financiális szempontból is nagyon lényeges kérdés ez.
Mással készültem, de az a helyzet, hogy ha már a számadatokban sem stimmelünk egymással, akkor tulajdonképpen el fogunk egymás mellett beszélni. Amit az ellenzéktől hallunk folyamatosan, az azt jelzi, hogy azok a számok egyáltalán nem igazak, amelyek a foglalkoztatással kapcsolatban felmerülnek. Ezért engedjék meg, hogy tegyek egy vargabetűs kitérőt, és mondjak erről néhány gondolatot, aztán vitatkozhatunk erről majd a későbbiekben is.
Egyrészt szeretném fixen rögzíteni, hogy a KSH módszertana 1992 óta nem változott; a közfoglalkoztatottakat látta ezelőtt is, a külföldieket látta ezelőtt is, a diákmunkát látta ezelőtt is. Tehát azt gondolom, hogy nem érdemes egyenként kiszemelni azokat az adatokat, amelyekről az ellenzék úgy gondolja, hogy a kormány szépíti az adatokat, mert ezek a statisztikában a korábbi években is jelen voltak.
Tulajdonképpen három fő lába van ennek a területnek, a versenyszféra, a közfoglalkoztatás és a külföldön dolgozók. Szeretném jelezni és rögzíteni, hogy azokról a külföldön dolgozókról, akik tartósan a családjukkal vagy akár önállóan külföldön élnek, a KSH sem ’92-ben, sem 2015-ben nem emlékezik meg, mert nincs róluk adat. Azok vannak benne a KSH-statisztikában, akik egy éven belül mozognak, tisztelt képviselőtársaim, és nézzék meg ezeket az adatokat: 2009-ben nagyságrendileg 50 ezren voltak, 2010-2016 között 90-110 ezer között mozogtak, tehát tételezzük fel, hogy 60 ezerrel nőtt a létszámuk. 2010 és 2016 között 660 ezerrel nőtt a foglalkoztatotti létszám Magyarországon a KSH adatai szerint. Ebből vegyünk le akkor 60 ezret, ami a külföldi miatti növekmény, akkor marad 600 ezer. Nézzük meg, hányan voltak közfoglalkoztatásban 2009-ben! Nagyságrendileg 80 ezren. Hányan voltak 2016-ban? Nagyságrendileg 250 ezren. Az egyszerű számítás kedvéért legyenek 280 ezren, s akkor 200 ezres a növekmény. Vonjunk le a 600 ezerből 200 ezret, marad 400 ezer. Az állításunk tehát az, hogy az elmúlt öt-hat esztendőben Magyarországon a versenyszférában 400 ezerrel nőtt a foglalkoztatotti létszám.
Arra szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy ezt a számadatot rögzítsék a fejükben, és ismerjék el, hogy ez egy óriási dolog. Nyilván más volt a helyzet 2010 és 2013 között, amikor közel 0 százalékos GDP mellett kellett nagyon sok embernek munkalehetőséget biztosítani, és a magyar kormány előtt az volt a kérdés, hogy segélyezési rendszeren keresztül vagy munkán keresztül adjon lehetőséget, és a magyar kormány ‑ szerintem helyesen ‑ úgy döntött, hogy a közfoglalkoztatás eszközrendszerét hozza be és segíti az embereket munkához, munkajövedelemhez jutni. Kétségtelen tény, hogy más a helyzet 2014-et, 2015-öt és az idei évet tekintve is, hiszen amikor 2-3 százalékos GDP-növekedés van, akkor azt látjuk, hogy most már a munkanélküliség mellett egy nagyon komoly munkaerőhiány jelentkezik, és azt mondom, hogy gyakorlatilag szinte minden területen.
A másik, ami egy nagyon lényeges kérdés: a Jobbiktól és az LMP frakcióvezetőjétől is mindig halljuk, hogy a multik, az összeszerelő üzemek országa vagyunk. Foglalkoztatási szempontból szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy ha ezek a multik nem lennének, akkor nagyságrendileg 600 ezer emberrel kevesebb dolgozna a versenyszférában, és ebbe még nem számoltam bele azokat, akik beszállítói körben Magyarországon ebbe a szegmensbe tartoznak. Az persze jogos igény és elvárás, hogy ezek a multicégek ne csak a bérmunkát hozzák ide, hanem telepedjenek meg, eresszenek gyökeret, s K+F és minden egyéb jöjjön ide. Ez a magyar kormánnyal közös feladatunk, és azt hiszem, ebben történt is számos lépés az elmúlt időszakban, de az ő jelenlétüket megkérdőjelezni értelmetlen.
Én is azt gondolom, hogy a közfoglalkoztatás helyét, szerepét érdemes, ahogy az előbb is mondtam, átértékelni. Nagyon jó ez a foglalkoztatási forma addig, ameddig segély helyett munkát biztosít, de nem visz előbbre akkor, ha kényelmi és egyéb szempontból gátjává válik a versenyszférában való munkalehetőség elvállalásának. S azt kell mondjam, hogy ennek a jelei erősen látszanak, nemcsak Győr-Moson-Sopron megyében, hanem szűkebb hazámban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is. Mert miközben azt látjuk, hogy a munkanélküliségi ráta meglehetősen alacsony, és ennek örülünk, de önmagában a munkanélküliségi adat, az, hogy 5, 4 vagy 6 százalék, még nem mond semmit, ha nem teszek mellé foglalkoztatási adatokat. Jobbak vagyunk a munkanélküliségi rátában, mint a svédek, a norvégok vagy a finnek, és sorolhatnék még egy csomó országot, de mögé kell nézni, hogy egyébként a foglalkoztatási arány milyen, és ezen belül a versenyszférában való foglalkoztatás milyen mértékben mutatkozik meg és jelenik meg.
Ahogy az előbb is említettem, számos esetben nemhogy a versenyszférában nincs ember, hanem nem volt, aki leszedje az almát, a meggyet, a málnát, és még sorolhatnám, tehát gyakorlatilag napszámos sincs adott esetben 5 ezer forint napszámért. Tehát a helyzet annál is komolyabb vagy súlyosabb, mint amin mi itt politikusként elvitatkozgatunk egymással. Jók az adatok, szerintem fontos volt az az irány, amelyet az elmúlt időszakban ebben az ügyben tettünk, szükséges volt és kellett, de azt gondolom, hogy újra kell hangolni a dolgainkat, mert gyakorlatilag azt tapasztalom, hogy a közfoglalkoztatásban jelen pillanatban olyanok is jelen vannak, akiknek semmi keresnivalójuk nincs ott, mert olyan végzettséggel, képzettséggel rendelkeznek, amivel a versenyszférában is lehetne munkalehetőségük.
Ekkor jön elő a következő probléma, hogy ez egy olyan puzzle, amit nem lehet összerakni, mert nem ott vannak a munkanélküliek, ahol a munkaerőigény jelentkezik. Az ország egyharmadában van az összes munkanélküli kétharmada ‑ ez Borsod, Hajdú, Szabolcs és Baranya déli része ‑, 60 százalékuk alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik, nagyon sokan vannak a két végén, 25 év alatt és 55 év felett, zömében hölgyek azok, akik a regiszterben bent vannak, és nehezebb az ő elhelyezkedésük. Magyarul, itt egy sokkal, de sokkal összetettebb problémáról van szó, mint amit mi első olvasatban láthatunk vagy érzékelhetünk ezzel kapcsolatban. Szóval itt van teendő a következő időszakban bőségesen mindannyiunk számára.
Meggyőződésem, hogy új eszközökre van szükség. Amit mi aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöknek hívunk, azoknak a hatékonyságát és a súlyát a következő években szerintem lényegesen, számottevően növelni kell, és a Munkaerőpiaci Alap arányát, a közfoglalkoztatás-politikai és az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök arányát az aktívak javára a következő időszakban intenzíven növelnünk szükségeltetik.
Nem akarok nagyon messze menni, de ha már a számadatokról beszéltünk: a helyzet az, hogy ha nem sikerül trendfordulót végrehajtani a demográfiában, akkor 2050 környékére 8 és félmillióan leszünk az országhatáron belül. Innentől kezdve sutba tehetjük a tudományunkat a százalékkal, az aránnyal, meg azzal, hogy mi lesz, hogy lesz, mert a nevezőben ugyan kisebb szám lesz, mint most, és szép értéket fog mutatni, de mi lesz a termelékenységünkkel, mi lesz a gyarapodásunkkal, mi lesz az erősödésünkkel és sok minden egyébbel.
Ezek nagyon súlyos problémák, bár gerincét tekintve a 2015. évi zárszámadásnak nyilván nem a legfontosabb témái, de azért bátorkodtam ezt egy kicsit részletesebben kifejteni, mert ha a következő időszakban is vitatkozni fogunk, és az ellenzék mindig csak legyint egyet, és azt mondja, hát persze, benne vannak a közmunkások is, benne van a külföldi is és a diákmunka is, hagyjuk az egészet, úgyis csak kozmetikázik a kormány. Így nem lehet hozzáállni! Ha nincs közös platform és a valós álmok alapján nem mondjuk ki mindannyian, hogy mi a tény, és a tényből levonva a következtetéseket hogyan, milyen módon lehet előrejutni, akkor mi itt a parlamentben gyakorlatilag el fogunk egymás mellett beszélni úgy, hogy a valós problémákról nem lesz tudomásunk.
Pedig a valóság azért általában szembe szokott jönni, és előbb-utóbb mondja a magáét. Tehát azt gondolom, folytassuk le, nem most, de folytassuk le ezt a vitát, hogy ezek a számok valóban stimmelnek-e vagy nem stimmelnek, és a kormány intézkedései a legnagyobb problémára, a demográfiai problémára az elmúlt időszakban vajon eredményesek voltak-e. Észrevette-e ezt a magyar kormány, ezt véleményem szerint egyértelműen és időben észrevette, de itt a trendfordulót végrehajtani, tudjuk nagyon jól, hogy lefelé sem egy-két év alatt indul meg, de visszafelé fordítani is óriási kihívás és feladat lesz a következő időszakban.
(12.30)
Azt gondolom, hogy mindezek figyelembevételével a 2015. évi zárszámadásról szóló törvény elfogadását mindenképpen javaslom, mert azok a számok, tényadatok, amelyek benne vannak, igazak, de a konzekvenciákat érdemes levonni, és a következő időszakban a foglalkoztatáspolitika területén is ezeket a szempontokat figyelembe venni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)