KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én négy-öt dologról szeretnék beszélni, általában a szociális ágazat múlt évi teljesítéséről, a családtámogatás egyes elemeiről, a segélyekről és a társadalombiztosításnak a nyugellátással foglalkozó szegmenséről.

Fő vonalakban azt nyilvánvalóan látjuk, hogy a 2010-es regnálása óta az állam, a kormány a saját maga működésére lényegesen több pénzt költött, mint a szociális, jóléti funkciókra. Ha reálértéken nézzük, akkor az állam önmagára 2010 óta mintegy 20,5 százalékos növekedést tud elkönyvelni, a jóléti, szociális funkciókra pedig 8,3 százalékos mínuszt tud elkönyvelni. E között azért egy borzasztó nagy űr tátong! A társadalombiztosítási, jóléti szolgáltatásoknál egyébként, ha a szociális, jóléti funkciókon belül nézzük, akkor még nagyobb a differencia, mert 19,7 százalékos mínuszt lehet elkönyvelni.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Mindenképp kell hogy beszéljünk a segélyezésnek arról az eleméről, amely a pénzbeli és a természetbeni ellátásokat illeti, hiszen ha ezen a tételen megnézzük a gyermekvédelmi ellátásokat a pénzbeli és természetbeni ellátásokon belül, az előirányzat 14 százalékkal alulteljesült, közel 800 millió forinttal fordítottak kevesebbet a legszegényebb gyerekek támogatására, mint amit terveztek. S meg kell hogy említsem, a társadalombiztosításnak az egészségügyet érintő szegmensében a közgyógyellátásra 1,3 milliárd forinttal jutott kevesebb, mint amit terveztek. Egyébként évek óta nem emelték a gyógyszerkeret összegét. Hangsúlyozni szeretném, hogy itt a közgyógyellátásban adható támogatásokról van szó.

Meg kell hogy említsem az önkormányzati segélyezésnek a múlt évben való átalakítását. A tisztelt Ház előtt ismeretes a szociális törvénynek az a módosítása, amely múlt év március 1-jével több ellátást megszüntetett Magyarországon, eltörölték a lakhatási támogatást, az adósságkezelési szolgáltatást, a méltányossági közgyógyellátást, a méltányossági ápolási díjat és a rendszeres szociális segélyt. Abból adódóan, ahogy átszerkesztették az egész segélyezési rendszert, ahogy említettem, nagyon sok ellátás megszűnt. Azt mondták, hogy települési támogatás fejében a települési önkormányzatok mintegy 30 milliárd forintos támogatást fognak erre a feladatra kapni. Vannak persze olyan szegmensek, amelyek a járási szervezetekhez, járási hivatalokhoz kerültek átcsoportosításra.

Itt meg kell említeni a kifutó önkormányzati segélyek ügyét. Az adott állami támogatás 4,7 milliárd forinttal kevesebb lett a tervezésnél; ez a jogcím egyébként a pénzbeli szociális ellátások kiegészítése jogcím alatt található. Ennek oka, hogy 4,3 milliárd forintot elvettek erről a sorról, 1 milliárdot a gyermekétkeztetés fejlesztésére csoportosítottak át, ami így gyakorlatilag megduplázódott, 400 millió forint jutott a család- és gyermekjóléti központok egyszeri támogatására, valamint 3 milliárdot kaptak az önkormányzatok egyéb feladataikhoz. Ezt leszámítva 300 millió forint maradt el a segélyekre költött pénz módosított előirányzatától.

A települési önkormányzatok szociális feladatai rovaton, ahogy említettem az előbb, mintegy 30 milliárd forint került beállításra, és ezt a 30 milliárd forintot gyakorlatilag el is költötték, tehát itt egy százszázalékos teljesülés látszik realizálódni. Ezt az önkormányzatok az általuk nyújtott települési támogatásra kapták, de fontos megjegyezni azt is, hogy bármilyen szociális jellegű feladatra is fordíthatták a lehívható keretet.

A továbbiakban szeretnék néhány mondat erejéig a társadalombiztosítási alapoknak a nyugdíjjal kapcsolatos ügyeire kitérni. A társadalombiztosítási alapokról az indokolás többek között azt írja, hogy „a kiadások esetében a törvényi előirányzattól elmaradtak a nyugellátások és a rokkantsági rehabilitációs ellátások kiadásai, magasabbak lettek ugyanakkor a gyógyszertámogatások és a gyógyító-megelőző ellátásokhoz kapcsolódó kiadások”.

Nézzük a nyugdíjellátás kérdését! 2015-ben a nyugdíjemelés 1,8 százalékos volt, ami 51,3 milliárd forintos éves növekedéssel járt. Az indokolás szerint ez az emelés a nyugdíjak vásárlóerejének 1,4 százalékos növekedését eredményezte. Továbbá hozzáteszik, hogy emiatt, valamint az ellátások szerkezeti átalakulása, a magasabb összegű öregségi nyugdíjak súlyának növekedése miatt az egy főre jutó fő és kiegészítő ellátásként folyósított átlagos ellátás összesen 3 százalékkal emelkedett. Érdemes kiemelni, hogy elismeri a kormány, hogy egyre többeknek van magas nyugdíja, amit részben az magyaráz, hogy a kormány eltörölte a járulékplafont, ami az érintetteknek magas nyugellátást eredményez.

Itt szeretném megjegyezni, kedves barátaim, hogy többször is fordultam írásbeli választ igénylő kérdéssel az érintett tárcához, illetve itt a Parlament falai között is többször szóba hoztam. Az egyik legnagyobb hibának tartom, ami a nyugdíjrendszert érinti, a járulékplafon eltörlését. Ennek az lesz az eredménye, vagy az lett már az eredménye, hogy irdatlan nagy különbségek alakulnak ki a nyugellátáson belül. Kedves Barátaim! Szeretném emlékeztetni önöket és a jegyzőkönyv kedvéért is mondom ismételten: hét éve nem emelkedett az öregséginyugdíj-minimum mértéke. Az elmúlt évben a szocialista frakció kétszer is fordult országgyűlési határozati javaslattal a parlament felé, hogy a kormány dolgozza ki részben az öregséginyugdíj-minimum emelésének a technikáját, de sokszor hivatkoznak arra, hogy nagyon sok szociális ellátás ehhez rendelten kerül megállapításra, és ez így felborítaná a költségvetést.

(14.00)

Már azzal a javaslattal is éltünk, hogy függetlenítsék az öregséginyugdíj-minimum mértékét a szociális ellátások mértékétől. Nem mintha az ellátásokra, főleg a pénzbeli ellátásokra nem férne rá egy emelés vagy egy automatizmus, egy indexálás, hiszen a legtöbb ellátási forma szintén hét éve egy huncut fillérrel nem emelkedett. Azt mondták az indokolásban a parlamenti bizottsági vitában, hogy számszerűségét illetően olyan kevés embert érint, hogy nem is érdemes vele foglalkozni.

(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Kedves Barátaim! Csak megjegyzem, hogy ma Magyarországon 50 ezer forint alatti öregségi nyugdíjat, hangsúlyozom, öregségi nyugdíjról beszélek, 73 ezer embernél több kap. És 364 ezer olyan ember van, akinek a nyugdíjszerű ellátása, járadéka nem éri el az 50 ezer forintot. Azt gondolom, borzasztó, nagyon szembetűnő az a disszonancia, amikor kiderült az írásbeli kérdésre adott miniszteri tájékoztatóból, hogy ma már milliós nyugdíjak vannak Magyarországon. Hangsúlyozni szeretném, milliós nyugdíjak, több millió forintos havi nyugdíjak vannak.

Gondoljanak bele a 0,9 százalékos jövő évi nyug­díjemelésbe! Egy járadékos 150-160 forintot kap havonta emelésként, mondom, 140-150 forintot, például egy házastársi pótlékon lévő személy, a másik oldalon meg 40-50 ezer forintos havi nyugdíjemelést. Hiszen milliós nyugdíjak vannak, nemcsak ezért, de ez elsősorban a járulékplafon eltörlésének következménye. Nem vitatom, ha valaki a nyugdíjkorhatárt betöltve nem kéri a nyugdíjazását, és hosszú időt fizetett ‑ csak tudják, nem jön ki a matek! Nem tud annyi szolgálati időt szerezni, és nem tud a járulékplafon eltörlése után annyi járuléktöbbletet fizetni, hogy ehhez milliós nyugdíjakat kelljen valakinek folyósítani, több millió forintos nyugdíjat kelljen folyósítani! Ez elfogadhatatlan!

Érdekesség továbbá, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alaptól származó bevétel 5,8 milliárd forint helyett 74,8 milliárd forint lett. Elég nagy a különbség! Azért a 74,8 milliárd és az 5,8 milliárd forint között, azt gondolom, ha tervezésről beszélünk, legyen az akár költségvetési tervezés, de legyen akár statikai tervezés is, azt a mérnököt ki szokták rúgni az állásából, aki ekkorát hibát vét. Erre azért került sor, mert a költségvetési törvény rögzítette, hogy befizetési kötelezettséget határozhat meg a szociális és nyugdíjpolitikáért felelős miniszter a költségvetés január-november havi előzetes tényadatai alapján, az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben. Ez az összeg nagyjából a közmédia finanszírozásával megegyező tétel.

Egyébiránt a nyugdíjakra, öregségi nyugdíjra, özvegyi nyugdíjra és árvaellátásra nagyjából 20 milliárd forinttal költött kevesebbet a kormány, mint amit tervezett. Ennek okairól ír is az indokolás egyébként. Azt írják, hogy az előirányzathoz viszonyított elmaradás döntően a korhatár feletti rokkantsági nyugdíjból átváltott öregségi nyugdíjak és a hozzátartozói főellátások létszámának folytatódó visszaesése, az új megállapítások elmaradása, illetve folyamatosan csökkenő szintje miatt, valamint a korbetöltött öregségi nyugdíjak létszámnövekedésének alacsony mértéke eredményezte. Még szerencse, hogy az indokolásban legalább az első tételt elismerik, hogy volt létjogosultsága a korhatáremelésnek, és maga a tény, hogy emelkedik a nyugdíjkorhatár, azt jelenti, hogy félévente kitolódik a korhatár, következésképpen, ha több tízezer ember a régi szabályok szerint elmehetett volna nyugdíjba, az új szabályok szerint nem tud elmenni. Következésképpen fél évig sok milliárd forintot nem kell a társadalombiztosítási nyugellátási alapból, ami egyébként már nincsen, kifizetni a nyugdíjasoknak.

Kérem szépen, van probléma a nyugdíjrendszer jelenlegi működésével is, de ennek a problémának a gyökere nem abból adódik, hogy 65 évre emelkedik a nyugdíjkorhatár, hanem az a probléma, és itt is meg kell jegyezzem, hiszen az alacsony létszám, a korbetöltött öregségi nyugdíjak létszámnövekedésének alacsony mértéke befolyásolta ezt a csökkenést, emellett az, hogy egy csomó ember nem tud magas szolgálati idő után sem elmenni korhatár előtt nyugdíjba. Mert rapid módon 2012-ben, mindenféle átmenet nélkül, mindenféle korhatár előtti nyugdíjat megszüntetett az Orbán-kormány. Eltörölték az előrehozott öregségi nyugdíjat, eltörölték a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjat, eltörölték a szolgálati nyugdíjat egy másik rovaton. Eltörölték ezen túlmenően a korengedményes nyugdíjat, a korkedvezményes nyugdíjat, eltörölték a bányásznyugdíjat és eltörölték a művésznyugdíjat.

Kérem szépen, itt ma már emberek százezrei kerülnek olyan helyzetbe, hogy 60 éves koruk fölött elveszítik az egzisztenciájukat, miközben 40-42-44 év ledolgozott idejük van, mégsem tudnak nyugdíjba menni azért, mert rugalmatlan ez a korhatár. Következésképpen lehet dicsekedni azzal, hogy megtakarítás van a nyugdíjkasszát illetően, csak éppen az emberek közben belehalnak.

Tisztelt Ház! Kedves Barátaim! Látom, letelt az időm. Meg kell erősítsek még egy dolgot. Döbbenetes számomra, hogy a rokkantsági ellátásoknál milyen iramban vonják ki a pénzt. A tervezett 336 milliárd forint helyett csak 318 milliárd forintot fordítottak a megváltozott munkaképességű személyek ellátására úgy, hogy egyébként 2014-hez képest 9 milliárddal, ’13-hoz képest pedig 14 milliárddal volt kevesebb a betervezett előirányzat is.

Végezetül ki kell térjek két dologra. Itt emberek százezrei mindenféle ellátás nélkül vannak. Hiszen felszólalásom elején említettem a segélyezés kérdését. Hát, az egy elég ócska duma, hogy mi munkát adunk és nem segélyt. Tudják, a kettőt együtt kell, mert vannak, akik, ha megfeszülnek, sem jutnak munkához, még közmunkához sem. Következésképpen azt gondolom, hogy a XXI. század civilizált Európájában igenis egy társadalomban kell lenni annyi szolidaritásnak, hogy azokról az emberekről is gondoskodjunk, akik sem a nyílt munkaerőpiacon, sem a védett munkaerőpiacon nem tudnak maguknak munkát vállalni.

Ma már 300 ezres nagyságrendű azoknak az aktív korúaknak a száma, akik mindenféle ellátásból kikerültek. És csak mondom, államtitkár úrnak ugyan nem ez a szakmai területe, ma emberek százezreinek nincs érvényes társadalombiztosítása. Em­berek százezrei kényszerülnek abba a helyzetbe, hogy elmennek egy orvosi rendelőbe vagy kórházba, beütik a taj-számukat, mert taj-számuk ugyan van, csak éppen pirosat mutat a computer, mert ennek a sze­rencsétlen embernek nincs befizetett járuléka, következésképpen nincs érvényes tb-ellátása. Vitathatatlan, hogy a magyar törvények szerint, ha életmentésről van szó, akkor gondoskodni kell ezekről az emberekről. De ma már, hangsúlyozom, százezres nagyságrendben vannak olyanok, akiknek nincs társadalombiztosításuk.

Befejezésképpen egy mondatot. Higgye el, államtitkár úr, szociológiai módszertanból, statisztikai módszertanból én jobb vagyok, mint egyes kormánytagok. Olyanokkal ne operáljanak még véletlenül sem, hogy egyik napról a másikra megfelezték a gyermekszegénységben élők számát, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek számát megfelezték, mert az nem más, mint egy ócska csalás! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)