GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Elég érdekesre kerekedett ez a vita, mert államtitkár urat itt hagyták egyedül. Nem nagyon van reakció a fideszes képviselőtársak részéről, bár lehet, hogy a következő napirendi pontnál, az agrártörvénynél arra is reagálnak, amit most mondok, mármint a kollégák, lesznek itt néhányan, úgy láttam. Én alapvetően azzal szeretnék foglalkozni, amihez talán egy picit értek 40 év után, de én nem látom olyan rózsásan a 2015-ös évet. De nemcsak én, hanem a szakma sem, mint ahogy államtitkár úr itt közben egy reakcióra az agrárium kapcsán elmondta.
Am a legnagyobb baj, ugye, három számmal kezdeném, ami nagyjából az egészet mutatja. Az agráriumban a bruttó termelési érték 5,7 százalékkal csökkent, a beruházási ráta 30 százalékkal csökkent, ezt egyébként az ÁSZ elnöke is külön kiemelte, és a mérleg szerinti eredmény is 30 százalékkal csökkent. Ez már nyilván azt veti előre, hogy ez már nem lehetett rekordév. Tudom, államtitkár úr, ha válaszol, akkor azt fogja mondani, hogy volt egy ’14-es nagyon magas bázis, és akkor nyilván ebből adódóan lett egy rosszabb év.
(14.10)
Ha csak ez lenne, akkor nyilván ez a hullámzás benne van a mi rendszerünkben, mert, hála Istennek, az időjárást még nem Orbán Viktor irányítja, és ezért tud néha meglepetéseket is okozni, mert egyébként másban már olyan nagy meglepetés nem tud bennünket érni, mert nagyon egyirányú a pálya, de azért hadd hívjam fel egy-két dologra a figyelmét.
2015 volt az az első év, amikor a zseniális gazdaságpolitikájuk következtében pontosan azoktól a vállalkozásoktól vontak el nagyon nagy volumenű támogatást, amelyek egyébként az agrárium termelésének a volumenét adják. Ez volt az az óriási döntés, hogy a legnagyobb foglalkoztatószektor nem kaphatta meg a teljes területalapú támogatást, és ezek nagyjából százmilliárdos kiesést okoztak, és pont azok az ágazatok, amelyek egyébként meg az európai trenden belül a legnehezebb helyzetbe kerültek. Nem megyek tovább, mint a tejelő tehenészetek esete, ahol az állomány nagyjából 90 százaléka van abban a körben, amelyet a Fidesz-kormány támogatáselvonással sújtott, ráadásul nem kell, azt gondolom, sokat magyarázni, hogy nem a gabonatermesztéshez kell sok ember, ahhoz jó nagy traktor kell, meg jó nagy munkaeszközök, hanem pontosan ahhoz az állattenyésztés-kiszolgáláshoz, amit önök egyébként szándékosan büntettek. Értem, biztos lesz is rá válasz, hogy milyen óriási pénzeket adtak támogatásként, hozzáteszem: a százmilliárdos elvonással szemben nagyjából, körülbelül 25-30 milliárd került bele ebbe a szektorba, annak is a zöme uniós pénz, és az se érkezett meg időben.
Én ezen mindenképpen változtatnék, mert látszik, hogy ez az út sehova nem vezet, és a másik óriási probléma, és pontosan a beruházásoknál látszik, hogy nem mindig a likviditási probléma okozza a beruházáscsökkenést, hanem itt szó esett róla, már egyik kollégám jelezte, hogy amikor egy bizonytalan gazdasági környezet van, és nincs megfelelő jövőkép, akkor még azok se ruháznak be egyébként, akik megtehetnék.
(Dr. Szűcs Lajost a jegyzői székben
Gelencsér Attila váltja fel.)
Pontosan tudta mindenki, hogy a következő európai uniós támogatási ciklusban nem lesznek gépberuházások, legalábbis támogatott gépberuházások, néhány speciális eset kivételével, kertészethez, állattartáshoz kapcsolódó apró fejlesztési ügyeken kívül, de direktben gépberuházás nem lesz, ennek ellenére visszaesett a gépberuházás volumene. Még erre is lehetne azt mondani, hogy jó, jó, hát most éppen úgy gondolták a termelők, hogy ebben az évben, amikor egyébként viszonylag kisebb a termés, nem csinálnak ilyet, de nem az a baj; az a baj, amikor az már nem éri el az amortizáció szintjét, mert onnantól kezdve az egy egyértelmű leépítést mutat, hogy abban a szektorban is beruházáscsökkenés van, és olyan volumenű, ami, még egyszer mondom, nemhogy bővített újratermelés nincs, normál újratermelés sincs. Elmondom én önnek, hogy mi ennek az oka.
Az az oka, hogy elfogadásra került ebben a Házban 2013-ban egy olyan földtörvény, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a hosszú távú tervezést. Ugyanis azzal, hogy beskatulyázták a vállalkozásokat, függetlenül attól, hogy milyen gazdasági környezetben vannak, mivel foglalkoznak, milyen termőhelyi adottságokkal, kimondtak egy bűvös szót, hogy 1300, vagy ha állattartó, akkor 1800 hektár fölött nem lehet területe. A magyar agrárium termelésének a zömét, nagyjából 60 százalékát azok a vállalkozások adják, amelyeknek nem azért van nagyobb területe, mert annak idején összeharácsolták, hanem azért, mert ahhoz a profilhoz, amit ők végeznek, ahhoz a viszonylag széles profilhoz, ami mellesleg nagyon sok embernek ad megélhetést, körülbelül ekkora területre van szükség. Nyilván, ha mondjuk, a Farkas Sanyi bejönne, akkor meg tudnánk beszélni, hogy mondjuk, egy ezres tehenészeti telepnek, ami körülbelül 2000 állatot jelent, milyen volumenű földterületigénye van ahhoz, hogy csak a saját ellátását biztosítsa. Mert ez egy adott szám, megvan, hogy 40-50 kg/nap a teheneknek szükséges takarmány ‑ de ha megengedik, ebbe nagyon nem bonyolódnék bele, de ha valaki vitatkozni akar, akkor szívesen folytatjuk ‑, és ha erre sincs fedezete, akkor egyértelműen biztos, hogy valamit abba fog hagyni.
Amikor odaér egy bank, hogy a beruházást megfinanszírozom, és sajnos ez még olyan értelemben is ütötte az ágazatot, hogy elnyert pályázatok egy része se került megvalósításra, mert egyszerűen a bankok mondták, hogy 4-5 éves hátralévő bérleti jogviszonyra bizony nem engednek, nem akarják olyan beruházás önrészét vagy éppen az egyéb saját erőt megfinanszírozni, aminek a megtérülése minimum húsz év, vagy legalábbis húsz évre tervezik. Ez egy óriási hiba! Tehát én azt gondolom, hogy nem folytatható sokkal tovább az agráriumban az a fajta nézet, hogy akkor beveszünk az agyunkba egy számot, és azt mindenáron el akarjuk érni, még olyan erőszakkal is, ami már elég nehezen kezelhető. Persze ebből rögtön aztán mindjárt van gyevi bíró, mert csinálunk kivételeket is, ugyanis üldözötté váltak úgymond a nagyobb cégek, de a kormány Mezőhegyesen csak belátta, hogy 400 munkahelyet akkor tud megtartani, ha visszaállít mindent, és visszaveszi a földeket; szeretném jelezni, hogy visszavette a földeket. Érdekes lenne, majd nyilván a jövő héten a miniszter urat megkérdezzük, hogy akkor most hogy áll ahhoz a mondásához, hogy amikor szocialista menedzsment volt, akkor szocialista menedzsment lopta szét az állami tulajdonú cégeket; most fideszes következik. Tehát akkor ő ezt ki is mondta, hogy most akkor Mezőhegyes szét lesz lopva? Egyébként eddig nem volt, szeretném jelezni, mert pontosan ugyanabban a kapacitásban maradt meg évtizedeken, sőt most már 200 éven keresztül, ami volt, de ez nem tetszett.
Ezt most csak azért mondtam el, mert amikor arról beszélünk, hogy visszaesett a beruházás, tudja, államtitkár úr, ezek a cégek tudnának érdemben beruházni, mert beruházni oda kell, ahol az amortizáció foka olyan mértékű, hogy már nem érdemes felújítgatni. A növénytermesztésben 60 éves MTZ traktorral még el lehet dolgozgatni, mert nem történik semmi, szépen apránként ki lehet benne cserélgetni mindent, nem is kerül olyan sokba, maximum nem érnek meg matuzsálemi kort, akik azon sokáig dolgoznak, de egyébként alapvetően működik. De amikor egy állattartó telep, akár egy sertés-, egy baromfi- vagy egy szarvasmarhatelep szétrohad, akkor ott el lehet gondolkodni azon, hogy most hegesztgetek-e valamit, amit már nem lehet, vagy pedig nekiállok beruházni. Amikor látja valaki, hogy neki semmiféle hosszú távú garanciája nincs a kormány idióta gazdaságpolitikája miatt arra, hogy majd akkor is meg tud élni, amikor még esetleg az a telep működőképes, akkor bizony elgondolkodik rajta, de még egyszer mondom, a legnagyobb korlátja egyszerűen az, hogy a bankok nem nagyon veszik azt tudomásul, ha valaki hibás földpolitikát csinál, és nem azt veszi figyelembe, hogy hogyan bővül a vidéki foglalkoztatás, hanem azt veszi figyelembe, hogy kimondok egy számot, és tök mindegy, hogy ha futóhomokon dolgozol, akkor is 1300 hektár, meg ha 40 aranykoronás békési földeken dolgozol vagy Fejér megyei földeken, akkor is 1300 hektár. Tehát ezek azok a problémák, nyilván nem szakemberek hozzák ezeket a döntéseket, hanem kimondta a nagyfőnök, hogy akkor ez a verdikt ‑ igaz, neki lehet, mert Mészáros Lőrinc már többet vásárolt neki, mint 1300 hektár, de most ebbe ne bonyolódjunk bele ‑, innentől kezdve nagyon-nagyon egyirányú a pálya, és nem jól működik.
A másik, hogy nagyon sújtja az ágazatot a pillanatnyi termelői árak állapota. Ugyan a sertésnél volt növekedés, van is sok félreértés, és én is úgy gondolom, hogy ebben meg kell szólalni és mondani kell. Sok olyan vélemény van most már a médiában is, hogy teljesen értelmetlen volt az áfacsökkentés, mert benyelte a kereskedelem. Szó nincs erről, kedves barátaim, mert arról van szó, hogy amikor az áfacsökkentés például a sertéshúsnál megtörtént ‑ amit egyébként üdvözöltünk, sőt követeltünk, és most követeljük tovább a zöldség-gyümölcsre is meg az UHT-tejre is, államtitkár úr, mert pontosan abban nem lesz majd csökkentés, amiből a legtöbbet fogyasztunk, és ami a legnagyobb gondban van egyébként ‑, akkor el kell mondanunk, hogy amikor ez az áfacsökkentés bejött, akkor 280 forint volt a sertésnek a termelői ára, ami iszonyatosan alacsony. Ez odavezetett, hogy nemhogy hatmillió disznó nincs, most már hárommillió sincs, tehát azért ezt látni kell. Jelenleg 440-450 körül van, tehát magyarul: ezt a növekményt valahol meg kell fizetni, és akkor abból kell kiindulni, és ezt mondom is a kedves reklamáló fővárosi barátainknak, akik nekem is szoktak rendszeresen írni, hogy most újra 1200 forint a karaj, hogy rossz hírem van: egyébként 1500 lenne. Tehát ha nem lett volna meg az áfacsökkentés, akkor sajnos sokkal drágább lenne, de ez arra is utal, hogy nagyon-nagyon ciklikus és nagyon-nagyon hullámzó a magyarországi árképzés, pontosan azért, mert nemigen tudunk volument előállítani, tehát nem vagyunk a piacon meghatározók, ezért amikor ránk esik egy dömpingáru, például most a lengyel alma, akkor a magyar termelők azonnal kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, mert se a szervezettségük, se a háttértámogatásaik és a piaci segítségük nem olyan, mint a környező országoké, nem beszélve az adózásról, mert köztudottan Lengyelországban szinte nulla az agrárágazatot sújtó adórendszer.
Amiről mindenképpen beszélni kell: 2015-ben már elvileg terveztek új programból kifizetést, tehát a 2014-2020 közötti programból. Rossz hírem van: nemhogy kifizetés nem lett, pályázati kiírás is összesen csak 7 darab volt, ebből elbírálva egy se lett, és most lesz az első olyan kifizetés, méghozzá AKG- meg ökogazdálkodási előleg formájában ‑ gondolom, az lesz, államtitkár úr, 15-ével, mert itt van 15‑e, és nagyon remélem, hogy az ágazat megkapja az előleget; most igen nagy a csönd erről, de majd ha Fazekas miniszter úr bejön a következő vitára, megkérdezem, mert addigra már nagyon előszeretettel nyomkodta a gombokat. Ma 13-a van (sic!), ez azt jelenti, hogy hétfőn el kell kezdeni az előlegkifizetést, de hallgatnak róla, mint az a bizonyos a fűben.
(14.20)
Remélem, nem azért, mert nem tartanak sehol és nem akasztotta meg ezt az MVH körüli balhé, amit pontosan tudunk, hogy nem egy szerencsés állapot, hogy úgy szervezünk át egy intézményrendszert, hogy az akár a kifizetéseket is veszélyeztetheti. De ezt csak azért mondtam el, hogy 2015-ben, még egyszer mondom, nemhogy kifizetés ‑ mármint abból a programból ‑, hanem bírálat se történt, tehát érdemi elbírálás nem történt. 150-szer módosították a kiírásokat ‑ 150-szer, még egyszer mondom, 150-szer! ‑ , és a mai napig sincs kifizetés. Tehát most már 2016 év vége lesz lassan, de a 2014-20 közötti programból egyetlenegy fillér kifizetés nem történt.
Egyébként az ágazat annak ellenére produkált viszonylag rossz évet 2015-ben, hogy még az előző programból volt 290 milliárdnyi kifizetés. Ami egyébként a másik nagy szépsége ennek a zárszámadásnak, ugye, óriási csinnadrattával és nagy választási ígéret volt az osztatlan közös meg a részaránytulajdonok kimérése, mindenkit beugrattak, mindenki bejelentkezett. Szeretném mondani, hogy ez olyan év, olyan mértékig sikeres volt, hogy erre be volt tervezve 3 milliárd, ebből 540 millió forint került kifizetésre, tehát magyarul, pontosan annyi, mint a korábbi években, amit önök állandóan kritizáltak, és ez is a 2014-es maradvány terhére, ami 4,7 milliárd volt. Tehát 2014-ben se költöttek erre semmit. Be volt tervezve, csak valamiért, úgy tűnik, hogy ez a program nem ment.
Akkor még egy dolog, amit mindig meg szoktam emlegetni, most se tudok mást tenni. Annak idején Fazekas Sándor és Varga Mihály aláírásával született egy ‑ pontosabban, nem: Orbán Viktor határozatával, csak a felelősök voltak ők ‑ kormányhatározat, hogy a 2015. évre 83 milliárd forintot el kell érnie a támogatási sornak, ez a nemzeti támogatási sor. Ezt megint csak 77 milliárdra sikerült teljesíteni, tehát magyarul, a miniszterelnök által aláírt határozatot se veszik komolyan.
Muszáj megemlítenem ebben a vitában, hogy miközben az az állapot van, amit én mondtam, hogy igazából nincsen jövőkép, nincsen kiszámítható gazdaságpolitika, közben készül egy 50 évre szóló élelmiszer-gazdasági stratégia, ami egy 60 oldalas anyag, ami önmagában nem egy erős, mondjuk, egy ilyen komplex programnál, de nem az a baj, hanem abban, amit láttam, nem tudtam, hogy ezt a Hócipőből másolták-e át vagy mi van ezzel (Derültség az MSZP soraiban.), de 9 millió sertést prognosztizálnak. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hűha!) Ezzel a fajta gazdaságpolitikával meg ezzel a fajta agrárpolitikával biztos, hogy nemhogy 9 millió sertés lesz, lassan ott tartunk, államtitkár úr, hogy még az a 3 millió is veszélyben van, amit nagy nehezen általában a nagyobb vállalkozások fönntartottak, és leginkább csak azért, mert olyan volumenű beruházást végeztek még a kormányváltás előttről kapott támogatásokból, hogy részben kénytelenek is tartani. Egyébként én jeleztem, hogy 2016 májusa környékén kezdődnek majd a telepbezárások. Ezt azért jeleztem, mert tudtam, hogy akkor jár le majd az ötéves tartási kötelezettség, és rossz hírem van, államtitkár úr, nagyon jó minőségű állattartó vállalkozások is fölhagytak az állattartással, és komoly létszámleépítések történtek vidéken. Tehát semmiféle büszkeségre nincs ok.
Nagyon-nagyon remélem, hogy azért azok a pofonok, amik jönnek be az ágazatba meg jönnek a gazdasági szereplőktől, azok majd elgondolkodtatják a kormányt, hogy tényleg jók-e azok a fajta mondások, amiket tettek itt az agrárpolitikában. Ez nyilván nem a pénzügypolitika problémája, a pénzügypolitika végrehajtja, amit a nagypolitika eldönt, de hogy hibás és hogy semmi köze a szakma fejlesztéséhez, az biztos. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Úgyhogy ezért mondom én azt, hogy ebben semmiféle sikertörténet nincsen. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)