SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. A váratlan meglepetés örömében… Módom van figyelemmel kísérni a vitát reggel óta, és nagy érdeklődéssel láttam államtitkár úr beszámolóját, Domokos úr beszámolóját és legalább akkora érdeklődéssel a Fidesz szónokai közül Szűcs jegyző úr felszólalását, és rögtön, ami ott szemet szúrt, az nagyjából az a hurráoptimista, pozitív világszemléletű megközelítése a statisztikai adatoknak, ami specialitása a fideszes propagandának, de ami tulajdonképpen teljesen jó dolog, ha valaki mindig, mindenben a jót látja, ez egy pozitív képesség, akkor van azzal baj, ha ezzel megtévesztik a közvéleményt, tehát ha egy olyan képet festenek le, ami nem létezik.
Szűcs képviselő úr megismételte az előzőeket, az előtte elmondottakat is, először is beszélt a munkanélküliség csökkenéséről és elmondta, hogy ez a gazdaság hatására következett be. Ugyanakkor államtitkár úr elmondta a részesedést a közmunkaprogramból, nagyjából beszélhetünk arról, hogy a statisztikákba hogyan számít be a Magyarországról ingázó és a Magyarországról tartósan külföldre távozottak aránya, tehát hogy ez a munkanélküliség-csökkenés, amit a zárszámadás kapcsán említenek, mint amihez a költségvetés pozitívan hozzájárult, ez nem létezik. Gyakorlatilag az létezik, hogy annyira rosszak a viszonyok, hogy egyre többen hagyják el az országot, akik állandó munkavállalók, és egyre többeknek jelenik meg a közmunkaprogram iránti igény.
A dolog érdekessége az, hogy ami a foglalkoztatáspolitikáját és részben a gazdaságpolitikáját is indikálja a kormánynak, az az, hogy a vidéki térségekben a közmunka iránti igény párhuzamosan jelentkezik az általános, elsődleges munkaerőpiaci hiánnyal, ami azt jelenti, hogy csődöt mondott az a foglalkoztatáspolitika, amit önök képviseltek az elmúlt években, hiszen ez a párhuzam együtt jelentkezik, és most már nagyjából úgy látszik, hogy nincs belőle kiút, mert nem nagyon találták ezt meg.
Utána érdeklődéssel hallgattam, hogy az államadósság csökkenéséről beszéltek. Itt megnéztem a statisztikai adatokat pontosan 2010 óta, millió euróban: 78 millió 2010-ben… ‑ bocsánat, jól mondom? Tehát millió euróban: 78 426-tól indulok 2010-ben, ez az akkori GDP arányában 80,9 százalék, majd 2011-ben 72 225, 2012-ben már visszamegy ‑ egy volt, amikor csökkent ‑ 76 681-re, 2013-ban 77 687-re, 2014-ben 77 689-re és 2015-ben 80 365-re. Ez azt jelenti, hogy forintálisan növekedett az államadóság, és 2010-hez viszonyítottan is növekedett az államadósság. Gondolom, hogy ugyanazt a statisztikát nézzük, tehát ez nem kerül cáfolásra, mert gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az ország állampolgárai jobban el vannak adósodva az önök gazdaságpolitikájának eredményeként, mint 2010-ben voltak.
Nyilvánvalóan ez azért furcsa, mert a mai nap folyamán fogjuk itt tárgyalni a kollégákkal a Nemzeti Földalapról szóló, illetve bocsánat, a Nemzeti Földalapról szóló törvény módosítása kapcsán azt, hogy hogyan lehet megküzdeni az államadóssággal, hiszen már gyakorlatilag ezen alapvető ígéretüket se tudják teljesíteni, és ha éppen nem adják el a magyar földet meg a Parlamentet, meg ami eszükbe jut, akkor nem tudnak mit betolni az államadósságba, hogy valamilyen eredményt fel tudjanak mutatni. Tehát ebben is látom azt, hogy itt egy pici csúsztatás azért van.
Van még a reálbérek növekedésének a száma, amelyre szintén képviselőtársam felhívta a figyelmet. Ott is meg lehet nézni azt a 2015-ös eredmények kapcsán, hogy ha a felsővezetői bérek növekednek, akkor az átlagbéreket hogyan húzza fel magával. Szó nincs arról, hogy mondjuk, a köztisztviselői szférában, közalkalmazotti szférában vagy akár a vállalkozói szektorban, az elsődleges munkaerőpiacon, az építőiparban lett volna érdemi növekedés a munkabérekben, nem, erről szó nincs. Arról van szó, hogy a jómódúak, a gazdagok, a vállalatvezetők, főleg az állami vállalatoknál többet vettek ki, ami növelte az átlagkeresetek átlagértékét, de az emberek tömegei ezt nem nagyon érzik. De hagyom is ezt, mert nem nagyon szeretnék én az önök szakmájába belekotnyeleskedni.
Még egy dolgot szeretnék csak mondani érdekességképpen, ugyanis ma reggel hallgattam a Kossuth rádiót, és mit ad a Jóisten, Orbán Viktor miniszterelnökünk arról beszél, hogy Magyarországon immár magángazdaság van. Én nem nagyon értek a közgazdasághoz, de tessék nekem mondani, hogy ez konkrétan mit jelent vagy micsoda, mert nem szeretnék itt a szavakon lovagolni, de valaki, aki 26 éve országgyűlési képviselő és abból 10 évet miniszterelnökként töltött el, nem tudom, hogy ilyen fogalmakkal szabad-e tájékoztatnia a közvéleményt a Kossuth rádióban; vagyis „A kormány önmagában nem képes jó gazdaságpolitikát csinálni.” ‑ mondja ezt miniszterelnökünk ma reggel, a zárszámadási törvény vitája előtt egy órával. Tessék már nekem megmondani, hogy akkor mégis kinek kellene a gazdaságpolitikát befolyásolni! Tehát ki az, aki önök szerint… ‑ tehát ha az önök kezében van az adópolitika, a támogatáspolitika és a jogszabályi környezet, mi az, amit ezzel a hárommal együttesen nem lehet elérni, ha a miniszterelnök szerint nem a kormánynak a feladata az, hogy a gazdaságpolitikában érdemi, pozitív hatásokat hozzon?
Tehát miniszterelnök úr ma reggel mondta ezt, azt mondta, hogy javítjuk a versenyképességet, ehhez kell egyeztetni a magángazdaság szereplőit. Ez megint elgondolkoztatott. Többek között államtitkár úr is, de láttam, hogy Józsa képviselő úr már erre reagált, hogy ez a versenyképesség egy kicsit kétélű fegyver, amit emlegetnek, ugyanis, ha megnézem a 2016. X. hó 4-ei Világgazdasági Fórum jelentését, mit látok: Magyarország pozíciója a versenyképességi rangsorban jelentősen csökkent. Jelen pillanatban Srí Lankával, Namíbiával és Mongóliával vagyunk egy szinten a versenyképesség vonatkozásában. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Botswanával. ‑ Az elnök csenget.)
(14.30)
Bocsánat, hogyha mondta, jelen pillanatban ebben a világgazdasági jelentésből, amit olvasok ‑ és előttem van kinyomtatva ‑ jelen pillanatban… (Közbeszólás.) …ez derül ki egyértelműen. És lapozom vissza itt a versenyképességét, itt a Google-ben nézegetem, hogy mégis mi van erről irodalom, és látom, hogy ez a World Economic Forumnak, amikor megjelent a versenyképességi pontszámokkal a 4,2 pontos esése, ami minden idők legrosszabb eredménye Magyarország vonatkozásában ‑ tehát, még egyszer, nem tudom, hogy hazudnak-e ezek az újságírók, meg az ilyen világgazdasági fórumok ‑, azt mondja: „Hazánk versenyképességi pontszáma 4,29 pont, ami minden idők legrosszabb eredménye. Kelet-európai versenytársaink közül Magyarország versenyképessége romlott a legjobban.” Tehát igazából azt nem értem, hogy ezek a nagyon-nagyon pozitív jelzések, amiket itt a felvezetőben hallhattunk, azok miből jönnek, hiszen gyakorlatilag minden statisztikával vitáznak és minden számszaki adat gyakorlatilag cáfolja ezeket.
Még egy dolgot: a miniszterelnök úr - érdeklődéssel hallgattam, míg jöttem át a hegyen ‑ azt mondta még ma reggel, hogy: a cél a munkaalapú gazdasági rendszer. Az egész világ abba az irányba megy, hogy hogyan lehet tudásalapú társadalmat építeni, és hogy lehet kevesebb órából lényegesen jobb életminőséget létrehozni, de önök nem, ragaszkodnak ehhez a munkaalapú társadalmi rendszerhez, ami ‑ ahogy így szétnézek az országban ‑ azt jelenti, hogy közmunkások sokasága szerte az utcán próbál valamit csinálni, az okosabb önkormányzatok csinálnak egy-egy jó programot, hogy gyakorlatilag létrehozzanak egy önfenntartó rendszert, de az soha nem lehet önfenntartó, mert a szabályozás tiltja, hogy a megtermelt javakat, mondjuk, a piacra kitegyék, hiszen azzal a vállalkozóknak versenyhátrányt okoznának, hiszen közforrásból termelnek.
Tehát, mint mondottam, nem akarok én az önök szakmájába beleszólni, csak furcsállottam ezeket a felvezetőket és ezeket az adatokat, amiket elmondtak, mert a versenyképességi rangsortól gyakorlatilag az államadósságig, a reálkeresetek növekedéséig valójában mindenütt sokkal inkább egy kudarcot látunk. És még a bérekről eszembe jut valami: szintén van egy 2015-ös adat, hogyha nem haragszik, államtitkár úr, ez pedig a legkisebb megyei átlagbér és a legmagasabb megyei átlagbér közötti különbségnek a rekordja, amit szintén tavaly mértek, hiszen a főváros és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye között az átlagbérben most volt a legnagyobb különbség, ami továbbra is azt támasztja alá, hogy gyakorlatilag ez a gazdaságpolitika egyre jobban szakítja szét a társadalmat, és egyre jobban megkülönbözteti a szegény vidéki térségeket a városi térségektől. És amikor megnézzük azt, vagy csak cikkeket olvasgatva az ember érdeklődésképpen megnézi, hogy egy II. kerületi vagy egy XII. kerületi állampolgár nagyjából egy svéd állampolgárral egy szinten osztozhat az egy főre eső GDP-ben, addig az észak-alföldi régióban, Észak-Magyarországon, a Dél-Alföldön, a Dél-Dunántúlon viszont egy moldáv állampolgárral megegyező szintű egy főre eső GDP van.
Nyilvánvalóan ezek az adatok alapvetően cáfolják azt, amit önök elmondanak, de ‑ mint mondottam ‑ ez csak az érdeklődésem vagy a képviselői érdeklődésem, ahogy hallgatom ezeket a gazdasági adatokat, és közben meg a világháló szakmai sajtója teljesen dugig van ezzel ellentétes adatokkal.
Akkor rátérek arra, amiért szót kértem, most már, hogy a bevezetőn túl vagyok (Derültség az MSZP soraiban.), ez pedig két terület: az egyik a környezet- és természetvédelem finanszírozása lenne, a másik pedig nyilván a vidékfejlesztés kérdése. A környezetvédelmi finanszírozásban nagyot léptünk megint hátra 2015-ben, hiszen alapvetően nem tudjuk biztosítani Magyarország állampolgárainak azon alkotmányos alapjogát, hogy az egészséges környezethez való jog biztosítva legyen. Most úgy tűnik, hogy már messze van az Illatos úti méregraktár, de gyakorlatilag 2015-ös eseményekről beszélünk, és hogyha erről beszélünk, akkor beszélhetünk nyugodtan Balmazújvárosról, és most már, mint tudjuk, Kiskunhalasról is, amelyek egytől egyik abból a hibás költségvetési tervezésből eredményezik az állampolgárok veszélyeztetését, hogy habár benyújtják az ellenzéki képviselők az ezzel kapcsolatos költségvetési módosítóikat, hogy hogyan lehet a kárrendezési finanszírozásra forrásokat rendelni, önök ezzel nem foglalkoznak.
Magyarország környezetbiztonsága alapvetően a kormány felelőssége, hiszen gyakorlatilag egy halom más feladatot sorol az elé, hogy az egészséges környezetet biztosítani tudja. De nyilvánvalóan nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy miután a közigazgatási integrációval megvalósították a környezetvédelem és a természetvédelem intézményrendszerének leépítését, akkor csak nézzük át, hogy 2015-től kezdve milyen problémák merültek fel! A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér esetében már 2015 elejétől kezdődően látszódik ‑ akkor hosszabbították meg a környezetvédelmi működési engedélyt, amit egyébként érdemi vizsgálat nélkül hosszabbítottak meg, 2011. december 31-éig volt érvényes, és úgy kapott még utána öt évet ‑, onnantól kezdve lehet tudni, hogy a zajszint folyamatosan átlépi az egészségügyi határértéket, de nincs intézménye Magyarországnak, amely betartassa azt, hogy mondjuk, a rákoshegyi vagy az üllői lakók, nem beszélve az összes többi érintett kerületről Zuglótól lefelé, valamilyen szinten szintén élni tudjanak az egészséges környezethez való jogukkal.
2015-től tudjuk azt, hogy a szombathelyi Falco faforgács-előállító cég miatt a helyi lakosok megítélése alapján elviselhetetlen zaj- és légszennyezést mérnek, az önkormányzati és a környezetvédelmi hatóságok gyakorlatilag mégis csak tologatják egymás között az aktákat, és nincs érdemi előrelépés abban, hogy valaki eljárjon, mert a teljes laborhálózatot, amely a szakszerű, auditált mérésekre alkalmas lenne, önök felszámolták és megszüntették. Az egészségügyi következményeket gyakorlatilag a tisztiorvosi jelentések most már bizonyítják, egyértelműen kiderült Szombathely környékén ennek az egészségkárosító hatása. 2015-ben nincs forrás, hogy ennek rendezése legyen.
Mondom tovább a csepeli Metransnak az esetével. Szijjártó Péter miniszter úr sikerként jelentette be 2015-ben, hogy személyes tárgyalásai nyomán neki köszönhetjük, hogy a német Metrans cég logisztikai és raktározási terminált épít Csepelen. A beruházások kapcsán gyakorlatilag egy katasztrófavédelmi hatósági kérelemből derül ez ki Magyarországon mindösszesen, ugyanis semmilyen környezetvédelmi intézményrendszert közvetetten nem vonnak be, holott veszélyes anyagokat tartalmazó konténerekre át akarják terjeszteni ezt az átrakodási feltételt. Mit ad a Jóisten? Környezetvédelmi intézményrendszer, amely mindezt felülvizsgálja és ezzel érdemben foglalkozzon, nincs.
De ha megnézzük, hogy mi történt Százhalombattán, ami felől már azért nem szeretnék sokat beszélni, mert elment a viharfelhő, a Csányi Sándorhoz köthető Homatech Recycling Zrt. úgy akart gumihulladék-feldolgozó üzemet, hogy gyakorlatilag a környezetvédelmi intézményrendszer megszűnt működni, és elfelejtett bármit is lépni ebben az ügyben.
Jászberényben a Jász-Plasztik Kft. kezdi el úgy a méregraktárát és a felső küszöbértékű veszélyesanyag-tárolókkal foglalkozó üzemének engedélyezését, hogy a környezetvédelmi intézményrendszer nem tud érdemben eljárni, és nem rendelkezik megfelelő személyi és infrastrukturális háttérrel, hogy ezeket bemérje.
És akkor rátérhetünk az összes olyan ügyre, amelyekre önök pénzt szántak, holott jobb lett volna, hogyha inkább a korábban ellenzéki képviselőtársaim által elmondott egyéb feladatokra fordítják ezeket a forrásokat, ilyen például a budapesti zöldfelületeket érintő fejlesztések, mint az már itt is elhangzott, két képviselőtársam is említette, a Városligetnek az ügye. Megkezdődött ugyanakkor a fővároson túl is ugyanez a fejlesztés, Balatonfenyvesen tavaly fizették ki az EU-s támogatását annak a jachtkikötőnek, ahol önök a Balaton-törvénnyel ellentétesen engedték 4 hektárnak a teljes privatizációját. 4 hektárt odaadtak magáncélra, egy luxusjachtkikötőnek, mit sem foglalkozva azzal, hogy a környező településeknek a strandszolgáltatásai összeomlanak, és a településeknek a látogathatósága és a turisztikai kihasználtsága bármit is érne.
De nemcsak a környezetvédelem területén vannak ezek a problémák, hanem a természetvédelem területén is megjelennek, hiszen tavaly kezdték el, hogy ahelyett, hogy a Natura 2000-es élőhelyeket bármilyen szinten is bevonnák a nemzeti parki vagyonkezelésbe, inkább értékesíteni kezdték azokat, amelyek idáig nem voltak vagyonkezelésben. Budakeszin egy 31 hektáros ingatlanon ‑ teljes egészében Natura 2000-es terület ‑ gyakorlatilag elkezdtek telkeket kialakítani, mert a természetvédelmi intézményrendszer nem akadályozta ezt meg, és szóvá sem tette.
Ilyen és ehhez hasonló ügyekről szeretnék még beszélni, hogyha erre lehetőséget kapok, mert összességében a környezet- és természetvédelem az egyik fő vesztese sok máson, az egészségügyön és az oktatáson túl is a 2015-ös költségvetésnek, és a továbbiakban majd, hogyha megengedik, akkor folytatom. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)