BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Engedjék meg, hogy egy-két felvetésre reagáljak, amit Sallai R. Benedek képviselő úr mondott. Azt mondta, hogy nem akar a szakmába beleszólni, de mégis több területen kritikát fogalmazott meg a kormányzati politika kapcsán, akár a foglalkoztatottak száma, akár a reálbér-emelkedés, akár az adósság területét nézzük. Ha megengedik, akkor megpróbálok hivatalos dokumentumokra is hivatkozó, szakmai jellegű választ adni a képviselő úr felvetésére.
A foglalkoztatottak száma ‑ elhangzott már többször, meg kell ismételjem: ‑ 2010. I. féléve és 2016. II. féléve között a versenyszférában 436 200 fővel bővült. Amikor arról beszélünk, hogy külföldre mentek emberek, és ezért nőtt a foglalkoztatottaknak a száma, akkor nézzük meg, kérem, a statisztikákat, és azt is nézzük meg, hogy a 2004-es európai uniós csatlakozás után milyen jogszabályi környezet érvényesül Magyarországon és minden tagállamban a munkavállalók szabad áramlását illetően!
(14.40)
Azt is nézzük meg, hogy a sokszor példaként emlegetett régiós versenytársak, akik az elmondások szerint sokkal jobbak, mint mi, hogyan alakultak e tekintetben. Vajon Lengyelországból vagy a balti országokból mennyien mentek Nyugatra munkát vállalni? Ennek a tükrében értékeljük a magyarországi számokat, és igenis a foglalkoztatottak számának több mint 600 ezer fős bővüléséből értékeljük azt, hogy a versenyszféra több mint 400 ezer embert tudott foglalkoztatni.
Ami a reálbérek alakulását illeti, az elmúlt években látjuk, hogy az átlagos reálbérek érdemben növekednek. A képviselő úr azt mondta, hogy ez csak annak köszönhető, hogy a jómódúak keresnek többet, az alacsonyabb keresetűek nem. Akkor engedjék meg, hogy megint tényszerű információkat mondjak, szakmai adatokat! A minimálbér változása 2014-ről ’15-re 3,4 százalékos bővülést mutat. (Gőgös Zoltán: Bruttó!) A garantált bérminimum 3,4 százalékkal növekedett. Bruttóban, így van. Akkor megkérdezem, hogy a személyijövedelemadó-kulcs változott-e vagy sem. (Gőgös Zoltán: Igen! A mi időnkben nulla volt, államtitkár úr!) És megkérdezem, hogy az infláció milyen tartományban volt. Ha ezeket hozzátesszük, akkor a reálbérek a minimálbéren, illetve a garantált bérminimumon foglalkoztatottak esetén az említett 3,4 százaléknál nagyobb mértékben növekedtek.
Engedjék meg, hogy a 2015-ös számok kapcsán azt is megemlítsem, hogy a minimálbér, illetve a garantált bérminimum összege hogyan változott 2015-ről ’16-ra: a minimálbér 5,7 százalékkal bővül, a garantált bérminimum 5,7 százalékkal bővül szintén. És ha a bruttóról beszélünk, tegyünk hozzá a személyijövedelemadó-kulcs változását, 1 százalékpontos csökkentését és azt, hogy az infláció nulla körüli kismértékű pozitív tartományban várható. Tehát igenis azt látom ezekből a számokból, hogy az alacsonyabb jövedelmi kategóriákban dolgozóknál igen jelentős, a gazdaság bővülését érdemben meghaladó reálbér-emelkedéssel számolhatunk, mind 2015-ben, erről tanúskodik a benyújtott zárszámadási törvényjavaslat, amelynek most a vitájában vagyunk, mind egyébként 2016-ban.
Államadósság. Az államadósság mutatóját egyrészről a 2015-ös zárszámadás magában a normaszövegben tartalmazza, hiszen az Alaptörvény írja elő, hogy a mindenkori kormánynak olyan költségvetési politikát kell folytatni, ami az államadósság folyamatos csökkenését eredményezi. Ne feledkezzünk meg arról, hogy erre az igen kemény jogi korlátra és a korlát fölött őrködő Költségvetési Tanács létrehozására azért volt szükség, mert a számok alapján a GDP-arányos államadósság-mutató radikálisan emelkedett az előző évtizedben 2002 után. Ezzel a mondatommal azt is kifejezésre juttattam, hogy az államadósságot a gazdaság teljesítményének arányában szokás mérni. Nem véletlen, hogy mind az európai uniós szabályok, mind a pénzügyi befektetők, mind a különböző szakmai szervezetek a gazdaság teljesítményének arányában vizsgálják az államadósság alakulását. Én azt látom, hogy az európai uniós módszertan szerint a nyilvános számok alapján a magyar GDP-arányos államadósság 2010 és 2015 között mintegy 6 százalékponttal csökkent, miközben az európai uniós átlag 7 százalékponttal növekedett. Ez is lényeges, tehát hogy a magyar adatokat a nemzetközi környezetben kell értékelni. Azt gondolom, hogy a versenyképességet illetően is ez egy igen pozitív változás. Hangsúlyozom, nemcsak a kormányzat látja így, hanem a nemzetközi és hazai szakmai és intézményi szervezetek is.
A versenyképességről nagyon sok szó esett. Vannak ‑ ez konszenzusos megállapítás, azt gondolom ‑ szubjektív tényezői a versenyképességnek, és vannak számokkal mérhető tényezői. Egy-két adatot hadd mondjak: a GDP 2010-ben, kormányváltás idején 0,7 százalékos, az Unió átlaga 2,1; 2015-ben az uniós átlag 2,2, a magyar adat 3,1 százalék. A foglalkoztatási ráta az Európai Unióban 1,5 százalékkal bővült 2010 és ’15 között, Magyarországon 9 százalékponttal, 54,9 százalékról 63,9 százalékra. Tehát azt gondolom, hogy ha a cégek mernek foglalkoztatni, akkor azért vesznek fel pluszembert, mert kereslet van a termékeik iránt, mert versenyképesek, mert tudnak itthon is és tudnak külföldön is értékesíteni. Ezt mutatják a statisztikai adatok. Ráadásul a cégek prosperitása nem azért bővül, mert az állam hitelez, nem azért bővül, mert a lakosság eladósodik, hanem azért bővül, mert egy egészséges szerkezetű gazdasági növekedés valósul meg. Tehát amikor a versenyképesség tekintetében rangsorokat nézünk, akkor ‑ ismétlem ‑ a szubjektív tényezők mellett ezeket a számokkal mérhető tényezőket is vegyük figyelembe.
Engedjék meg, hogy nagyon röviden a korábbi felszólalásokra reagáljak. Gőgös Zoltán képviselő úr az agrárgazdaság helyzetéről beszélt. Itt csatlakoznom kell Sallai R. Benedek képviselő úr miniszterelnök úrra történt hivatkozására. Természetesen a magyar gazdaság egy olyan piaci környezetben tud érvényesülni, amely piaci környezet függ más tagállamok politikájától, függ a világgazdasági folyamatoktól. Tipikusan az agrárgazdaság is egy olyan terület, ahol a világgazdasági folyamatok az időjárás mellett érdemben befolyásolják a hazai agrárgazdaság teljesítményét. 2015-ben a képviselő úr által említett támogatásirendszer-változtatás nem azt jelentette, hogy az ágazatból vont volna ki forrásokat az állam, hanem azt jelentette, hogy európai uniós szabályokkal élve a közvetlen termelői támogatásoknál átcsoportosított forrásokat a nagygazdaságoktól a kisebb és közepes gazdaságok felé az állam. Azt gondolom, hogy ez versenyképességi lépésnek is tekinthető, hiszen a méretgazdaságossági szempontok a nagyobb gazdaságoknál sokkal jobban tudnak érvényesülni. Ez a lépés, azt gondolom, összhangban volt azzal a „Földet a gazdáknak!” Programmal, amely keretében forrásokat és tulajdont kívánt juttatni a kormányzat az Országgyűlés támogatása mellett a kis- és közepes gazdaságoknak.
A szociális, foglalkoztatási ügyeket illetően csak nagyon röviden. Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony, Heringes Anita képviselő asszony felvetéseire szeretnék reagálni. Lehet kritikával illetni a fiatalok foglalkoztatását, és biztos, hogy vannak olyan pontok az elmúlt évekbeli lépésekben, ahol finomhangolás szükséges, amit a kormány sokszor meg is tesz. De amikor kritikával illetjük a fiatalok foglalkoztatását, akkor tegyük mellé, hogy a fiatalok foglalkoztatási rátája az elmúlt években európai uniós összehasonlításban is nagymértékben növekedett. Akkor tegyük hozzá, hogy most van egy olyan munkahelyvédelmi akciókedvezmény, amely 2010 előtt nem volt. Amikor kritikával illetjük az első házasok adókedvezményét, akkor mondjuk el, hogy most van adókedvezmény, korábban ilyen adókedvezmény nem volt. Amikor kritikával illetjük a gyermekvállalások számát, tegyük hozzá, hogy a termékenységi ráta javult. Még mindig alacsony, egyetértek ezzel, de a termékenységi ráta javult. És tegyük hozzá, hogy az a korosztály, aki gyermekeknek ad életet, most sajnos kisebb, mint néhány évvel ezelőtt (Bangóné Borbély Ildikó: Kinn vannak külföldön!), mert a Ratkó-gyermekek gyermekei, az a korosztály kifut a szülőképes korosztályból. (Bangóné Borbély Ildikó: Nem! Kinn vannak külföldön!) És, képviselő asszony, tegyük hozzá a kritikáknál, hogy most van egy olyan százmilliárdokat biztosító családi kedvezményrendszer, amely korábban nem volt. (Bangóné Borbély Ildikó: Mert nem tudnak itt maradni!) Ugyanígy lehet a gyermekétkeztetés kapcsán kritikákat megfogalmazni, de mondjuk el azt, hogy 2010 környékén ez 31-32 milliárd forint volt, most pedig 70 milliárd környékén van ez az összeg. (Bangóné Borbély Ildikó: Mert több a szegény gyerek! Mennyivel több a szegény gyerek?)
Én csak azt kérem tisztelettel, hogy amikor javaslatokat, kritikákat és ‑ reménykedve mondom ‑ jobbító szándékú észrevételeket fogalmazunk meg akár a gazdasági folyamatokat illetően, akár a költségvetés végrehajtását illetően, azért mindig tegyük hozzá a tényszámokat is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)