TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Meglátszik, hogy halmozottan hátrányos helyzetű vagyok, mert még a kormány képviselője sincs a helyén. (Derültség.) De látom, hogy most már jön, úgyhogy így meg vagyok egy kicsit nyugodva.

Látva azt az anyagot, amit megkaptunk, nagyon fontos számokat látunk benne, és azt gondolom, hogy mindenképpen mértékadóak azok a számok, és azt mutatják, hogy előremutatás van az országban jelen pillanatban, tehát tovább tud menni azon a krízisen, amit láthattunk az elmúlt két-három-négy évben. Mégis, amikor ezt mondom, akkor azért vannak olyan kételyeim és kérdéseim, amelyek igazán feszítik a szegényeket és a szegényeken belül a roma lakosságot.

Azt gondolom, hogy nagyon fontos megint azt a mondatot kiejtenem a számon, hogy hova tűnt Farkas Flórián egy ilyen napirendi pontnál, és hova tűnt Farkas Félix, akiknek nagyon fontos lenne egy ilyen napirendi pontnál itt lenni és elmondani, hogy ők hogy látják kormányoldalról azt a nélkülözést, amit a magyarországi romák jelen pillanatban is megélnek. (Gúr Nándor: Hol vannak a Farkasok?) Nem testvérek, tehát azt szeretném hozzátenni, a jegyzőkönyvbe is elmondani, de mindenképpen fontos len­ne, hogy itt legyenek, mert egy ilyen napirendi pontnál, azt gondolom, nekik is meg kellene védeniük kormányoldalról azt, hogy a legszegényebbek között a romák helyzete miért nem tudott változni az elmúlt hat-hét évben, így nevezetesen a 2015-ös évet is belevéve. Mert amikor államtitkár urat hallgatjuk, akkor valóban látni lehet azt, hogy vannak emelkedő tendenciák a számsorokban, viszont a társadalmi helyzet nem ezt mutatja, amit láthatunk, elsősorban vidéken és kisebb településeken, mert ott a nélkülözés, a szegénység és a teljes kiszolgáltatottság van jelen.

(15.00)

Akkor, amikor a beszámoló az oktatásról vagy éppen az egészségügyi helyzetről vagy a foglalkoztatásról ad különböző tájékoztatásokat, számszaki tájékoztatásokat, akkor nem lehet látni azt, hogy például… Kezdem a romák érdekképviseleteivel, így a civil szervezetekkel. Ott lehet látni azt és lehet kimutathatóan tapasztalni azt, hogy csökkennek a költségek és nem pedig nőnek a 2010 előtti időszakhoz képest, és nemcsak az NCA, tehát a Nemzeti Civil Alapprogram támogatására gondolok, hanem egyéb más támogatásra, ami közel 7 milliárd volt a mi időnkben, most közel 4-4,5 milliárd forint, ami jelen van.

Azt gondolom, hogy a civileket teljes mértékben félretették, és ezen belül pedig a leghátrányosabbak a roma civil szervezetek, amelyek nem tudnak most már fennmaradni, így az érdekvédelme teljes mértékben megszűnt a romáknak, azaz nincs, nem lehet arról beszélni, hogy a roma érdekvédelem jelen van Magyarországon.

A kérdésem az, államtitkár úr, hogy a kormány szeretne-e valamit ebben a dologban tenni, hogy még több forrást és még több autonómiát biztosítson a civileknek. A civil kontroll szerepét tartsák fenn, mert azt gondolom, hogy ma Magyarországon civilkontroll-szerep nélkül nem lehet demokráciát építeni, ezért nagyon fontosnak tartanám azt, hogy a civilekkel kiemelkedően foglalkozzanak, mert ebből az anyagból nem az jön ki.

De ha egyébként megnézzük a nemzetiségi önkormányzatokon belül is a roma nemzetiségi önkormányzatokat, akkor ott azt lehet mondani, hogy katasztrofális a helyzet. Államtitkár úr, miért nem mondja ki a kormány, hogy nincs szükség a roma nemzetiségi önkormányzatra? Miért nem mondja ki? Mert egyszerűen sem feladatuk nincs kellő mértékben előirányozva, sem a működési költségvetések nincsenek hozzárendelve, mert akkor, amikor 300 ezer forintokról beszélünk, 370 ezer forintról beszélünk, egyéves működési költségvetése egy településen működő nemzetiségi önkormányzatnak ennyi, így a roma nemzetiségi önkormányzatnak is, és mellette pedig megjelenik a feladatalapú támogatás, amit már nagyon sokszor elmondtam a parlamentben, hogy milyen kaotikus helyzeten keresztül kell menni ahhoz, hogy hozzá lehessen férni ehhez a bizonyos összeghez, amely a működési költségeket, illetve a programfinanszírozást tudja erősíteni, akkor azt lehet mondani, hogy nagyon sok önkormányzat akkor, abban az esetben is, ha jól működik, még akkor se tudja azt nagyon lehívni. Ezért többször is kértem azt, hogy a feladatalapú támogatásokat próbálják meg valamilyen más szisztéma szerint pontozni, illetve eljuttatni az érintettekhez.

Tehát a nemzetiségi önkormányzatokon belül a roma önkormányzatoknál mindenképpen probléma van. Államtitkár úr, az a probléma ezzel, hogy sokkal több ellenszenvet szít most már a többségi társadalomban a roma nemzetiségi önkormányzatok léte egy településen, mint amennyi hasznot szolgálna, holott ez egy jó kezdeményezés volt, hogy az önkormányzatok mellett a nemzetiségi önkormányzatok is létrejöhettek. Most viszont azt lehet látni közel 20 év elteltével, hogy ez a településen belül konfliktushelyzeteket okoz, mert nincs a finanszírozása megoldva, és nincs a szakmaisága sem teljes mértékben kidolgozva. Ezért tehát a területi szintekről ‑ tehát a helyi szintekről beszéltem ‑ nem is beszélek, mert annyira kaotikus, hogy szót sem érdemel, nincs gazdája a területi nemzetiségi önkormányzatoknak. Ezért tehát el kell gondolkodni, hogy ott mi a helyzet, hogy ahol közel 1 millió forintot, még 1 millió forintot se kapnak egy évre működésre, abból egy területi rendszert hogyan tudnak működtetni, én ezt nem tudom, és nem is látom ennek a végét.

Az országos önkormányzatunkról, a roma önkormányzatról két gondolatot. Hiányoltam és hiányolom most is egyébként, hogy a beszámolóban, az ÁSZ beszámolójában nincs benne 2015-öt érintve, hogy mi az a pénz, ami Farkas Flóriánéktól eltűnt. Igaz, hogy van egy másik anyag, ami ezen kívül megjelent az Állami Számvevőszék honlapján, amit el lehet olvasni, abban több olyan tényre mutatnak rá, ami kaotikus helyzetet okozott az Országos Roma Önkormányzatban. Szívesen láttam volna ebben a beszámolóban is, hogy 2015-ben viszont le kellett állítani különböző források folyósítását és finanszírozását, pontosan azért, mert az Országos Roma Önkormányzat elherdálta azokat a pénzeket, amelyeket megkapott a közjó javára.

Tehát ezért én azt gondolom, hogy önök, akik ezzel a területtel foglalkoznak kormányzaton belül, nézzék meg, hogy most újra Farkas Flóriánék kapják meg azokat a forrásokat, amelyeket romákra kellene költeni. Most jelzem, hogy nem látom nagyon azt a lehetőséget, hogy Farkas Flóriánék jól el tudják költeni azokat a közpénzeket, amiket meg fognak kapni, mert bebizonyították az ÁSZ-jelentés alapján, illetve a beszámoló alapján is, hogy nem úgy költötték el, illetve a minisztérium is erre rámutatott, a Balog Zoltán által vezetett minisztérium is rámutatott, hogy több mint 200 millió forinttal nem úgy gazdálkodtak, ahogy kellett volna.

Tehát összességében a civil szervezetek és az önkormányzatok helyzeténél látszik az, hogy nem szolgálja azt a réteget, akit kellene hogy szolgáljon, és azért nem szolgálja, mert nem kapnak olyan muníciót, nem kaptak olyan lehetőséget, hogy kellőképpen artikulálni tudjanak azokhoz a feladatokhoz, amelyeket nekik meg kellene oldaniuk. Tehát ezért van ebben dolga, lenne ebben dolga a kormánynak, hogy valamit tegyen.

Néhány dolgot az oktatásról. Itt is látszik 0,8 százalék emelkedés. Lehet, hogy ez így van, én ezzel nem vitatkozom, habár a szakmai részével igen, illetve az életbeli tapasztalatom pedig nem ezt mutatja, mert lehet, hogy most a pedagóguséletpálya-modell miatt kaptak forrást, és látszik az, hogy milyen források jelentek meg, viszont a tanulókra fordított összeg pedig egyenesen arányosan csökken, nyugodtan ki merem jelenteni. Így főleg az oktatásnál, a romaoktatásnál azt jelenti, hogy oktatás helyett koplalást tudnak adni azoknak a roma gyerekeknek, akik tanulni szeretnének, mert a 18 évről 16 évre lecsökkentett tankötelezettség mindenképpen azt irányozza elő, hogy segélyezetteket fognak kinevelni és kiengedni az iskolapadokból. Továbbra is ezt a kérdést fenn akarják-e hagyni? Mert a 2015-ös költségvetési évben nem nagyon fordítottak arra lehetőséget, hogy azok esetleg, akik ki akarnának kerülni az iskolai rendszerből 16 éves korban, bent maradjanak és bent maradjanak az oktatási rendszerben, hogy ne írástudatlanul és ne szakma nélkül kerüljenek ki a nagybetűs életbe, mert akkor nem lesz más, mint az adófizető polgároknak kell eltartani több tízezer vagy több százezer embert ‑ és ebben benne vannak a romák is ‑, akik kikerülnek az oktatási rendszerből.

Mikor számolják fel, államtitkár úr, a szegregált oktatási típusú oktatásokat? A tegnapi híradásokban is szerepelt, hogy most már bírósági végzés is van, hogy Nyíregyházán fel kellene számolni, ennek ellenére nem számolják fel. Nem is itt szeretném önnek most ezt a kérdést szegezni, hanem majd a későbbiek folyamán másnak, de mindenképpen megjegyzem, hogy anyagi oldalában sem látom a 2015-ös évben, hogy erre a kérdésre nagyon ráfordítottak volna, hogy a mobilitást, amiről nagyon sokszor beszéltem, tehát az egyik iskolából a másik iskolába való elhordását segítenék a szegényeknek és ezen belül a romáknak, hogy ne szegregálódjanak nagyon sokszor ezek a kistelepülésen élő családok, illetve a gyerekek. Tehát ezért az oktatásban azt látom, hogy ez nagyon fontos.

De az oktatásnál mindenképpen meg kell említenem még, hogy a felsőoktatásban lévők arányát nagymértékben látom csökkenni. A Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál lehetett látni, hogy hány roma ösztöndíjas van. Önök megszüntették a 2010. év végén, 2011-ben ezt a közalapítványt, holott mindenki nyugodt volt, nyugodt volt a nem roma lakosság, mert látta, hogy az adófizetők pénzéből hány roma fiatal jut el a főiskolára, egyetemre. Most nem láthatjuk ezt. Tehát egy nagyon rejtett helyzetet látunk, elbújtatott helyzetet, mert nem akarják kimutatni azt, hogy a romák oktatási helyzete javul-e vagy csökkenőben van. De én nyugodtan merem mondani: sokkal kevesebben járnak egyébként főiskolára, egyetemre, mint az elmúlt tíz évben, amit lehetett látni.

Az egészségügyi helyzet körében azt gondolom, hogy kevés szó esett a prevencióról. Azért mondom ki ezt a szót, mert a megelőzés egy fontos momentum lehet az egészségügy kezelésében. Sokszor azt látom, hogy az egészségügyre úgy költenek, hogy ott már a beteggyógyításban, és a megelőzésre, a prevencióra pedig nem költenek semmilyen forrást, illetve minimális forrást, holott a szűrések és egyéb más megelőző beavatkozások nagyon fontosak lennének.

Még egyszer szeretném aláhúzni, újra visszatérve, hogy a roma lakosságnak a közel 110 ezer fője ‑ még egyszer mondom: 110 ezer fője ‑, akik cigánytelepeken laknak, semmiféle egészségügyi prevencióban nem részesülnek, sőt, ahogy Korózs Lajos képviselőtársam mondta, az érvényes tajkártyájuk sincs meg közel 70 százalékának, azaz csak életmentő műtétet vagy beavatkozást végeznek el ezeken az embereken. Még egyszer mondom a számot: 650 cigánytelep van ma Magyarországon, és közel 110 ezer ember él azon körülmények közt.

(15.10)

Ebben a kérdésben is, amikor a lakhatás ügyét látjuk itt az előterjesztésben, akkor nem látjuk azt, hogy ezekkel a kérdésekkel önök foglalkoztak volna, vagy a cigánytelepek felszámolására tudtak volna-e fordítani. És önök cserbenhagytak szintén a szegények mellett még 110 ezer embert, akik egyébként abban a helyzetben nem tudnak mást tenni, mint ott maradnak a munkanélküliségben, ott maradnak a tudás nélküli oktatás megszervezésében, és ott maradnak a foglalkoztatás és az egészségügy helyzetének csapdájában.

Ezért azt gondolom, mindenképpen fontos lenne ebben a kérdésben is egy előremutató helyzetet kialakítani, mert ha az egészségügyi helyzetet nem kezelik ‑ és nem prevencióval és megelőzéssel ‑, akkor azok a romák, akik ott, abban a helyzetben élnek, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy azok 10-12 évvel előbb halnak meg, mint nem roma társaik. Lehet, hogy sok embernek ez a célja, de én azt gondolom, hogy egy demokratikus országban ilyen célokat és ilyen látványos számokat mindenképpen meg kell változtatni, és csökkenteni kell ezeket a számokat, amelyeket elmondtam.

A foglalkoztatási helyzetről azt gondolom, hogy nem kell mást mondani, mint hogy kozmetikázva vannak azok a számok, amiket láthatunk, mert a 2015. évben is azt lehet látni, hogy a közfoglalkoztatással próbálták meg kezelni. A magyarországi cigányságnál, a romatársadalomnál közel 80-90 százalék a roma közfoglalkoztatotti tevékenységet végez, mert az önkormányzatok, akik tudják foglalkoztatni, és azon kívül nem tudnak elhelyezkedni a tartós foglalkoztatás világában.

Kérdés az, hogy lesznek-e olyan programok, amelyek átvezetik őket a tartós munka világába a közfoglalkoztatotti világból, vagy továbbra is olyan szakmákat fognak kapni, amiket egyébként eddig a Türr István Képzőközpont bonyolított, de most megszűnt. Kérdés az, hogy kívánnak-e tovább foglalkozni ezzel a kérdéssel, de nem olyan szinten, mint a Türr István, hanem valamilyen más, magasabb szintű és kiszámíthatóbb képzést tudnak-e biztosítani azoknak a romáknak, akik kimondottan már több éve vagy több évtizede csak közfoglalkoztatásban vagy régebben közcélú foglalkoztatásban kaptak lehetőséget.

Ezek a kérdések, amelyek igazán feszítenek, és olyan kérdések, amiket nemcsak miattam, hanem a roma lakosság miatt is fontos lenne megválaszolni; mert nem lehet, hogy ott hagyjanak közel félmillió embert az út szélén, és nem lehet, hogy a foglalkoztatás, a lakhatás, az egészségügy és a szociális terület minden részéből kirekesztve legyenek azok, akikre jogosan mutatnak rá a többségi társadalom részéről, hogy nekik is kell bizonyítani. A bizonyításhoz pedig kell egy olyan mankó, segítség, amely nélkülözhetetlen az önök részéről. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)