SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Lassan majd csak odaérek a vidékfejlesztéshez, de még előtte szeretnék államtitkár úrnak néhány dologra reagálni, ha már megtisztelt azzal, hogy a vita közben válaszolt. Ezt legtöbb kollégája sajnos nem tudta megtenni, tehát köszönöm szépen, hogy megtisztelt ezzel.
Néhány dologra, amit elmondtam, néhány dolgot cáfolni akart szakmai adatokkal. Én elismerem az ön szakértelmét, csak akkor nézzük! Azt mondta, hogy én hiába mondom azt, hogy növekedett forintálisan az államadósság mennyisége, mert azt GDP-arányosan kell nézni, és az a pontos. De otthon a feleségemnek, ha januárban 8 millió forinttal tartozunk valamerre, decemberben meg 10 millióval, akkor mondjam azt, hogy többel tartozunk, de jó a gazdaság, ezért így jobb lett nekünk, sokkal jobb.
Én hajlandó vagyok erre, azt mondta, hogy nemzetközi összehasonlításban kell viszonyítani. Nézzük meg! Megnéztem az Európai Unió országainak államadósságát a GDP százalékában, mert azt mondta, hogy így büszkék lehetünk rá. Észtország, Bulgária, Luxembourg, Románia, Svédország, Litvánia, Lettország, Csehország, Dánia, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Lengyelország, Hollandia, Ausztria, Spanyolország, Málta: egytől egyig azok az országok, amelyeknek GDP-arányosan jobbak az államadóssági mutatóik, mint nekünk. Nyilvánvalóan büszkék lehetünk rá, hogy Görögországnak meg Olaszországnak lényegesen rosszabb, mint nekünk, és igazán a jóléti államokból néhánynak, hiszen az EU 27-ből ott vannak mögöttünk, de hát a felső harmadban vagyunk. Nézhetem úgy is, ha GDP-arányosan nézzük, de ugyanúgy nem lesz annyira pozitív a kép, ha nemzetközi összehasonlításban nézem az országokat.
Utána tetszett volt válaszolni nekem, hogy a versenyszférában bővült a foglalkoztatás aránya. Nem volt még időm, hogy elkezdjek agráriumról meg vidékről beszélni, de azért azt tegyük hozzá, hogy mikor ön azt mondja, hogy a versenyszférában növekedett a foglalkoztatás, akkor arra, amit részben mondtam, nem reagált, hogy múlt évben háromszor dőlt meg a rekordja a kkv-k megszűnésének.
Csak az agrárfoglalkoztatásból tudok pontos adatot mondani. Az agrárfoglalkoztatásban: a földművelésügyi kollégái mindig elmondják, hogy pár ezerrel, tízezerrel nőtt az agrárfoglalkoztatás, de soha nem teszik hozzá, hogy az önfoglalkoztatás, az egyéni vállalkozás és őstermelői rendszer, ami kiegészítő jövedelemszerzésként vagy bárhogy máshogy ott van a magyar vidék lakosságának megélhetésében, az viszont 15 százalékkal csökkent az önök regnálása óta.
Bocsásson meg, hogy nem tudok, csak a ’15-ös évről adatot mondani, de amikor statisztikailag folyamatosan romlik a kkv-k helyzete, és azok szűnnek meg, és ön azt mondja, hogy a versenyszférában bővült a foglalkoztatás, akkor az azt jelenti, hogy önök egy kis- és középvállalkozói diverz gazdasági rendszert, ami alkalmas a vidéki foglalkoztatás kezelésére és sok önfoglalkoztatásra, ez azt jelenti, hogy önálló emberre, ezt átterelik egy alkalmazotti világba, hogy a versenyszférában alkalmazottak legyenek. Ez azt jelenti, hogy van az egyéni vállalkozó, van a kis bt., amit felszámol a tulajdonosa, és bemehet egy gumigyárba dolgozni vagy egy Mercedes gyárba fröccsöntőnek. Mert ez a statisztikai adata erre mutat rá. Az a kérdés, hogy az önök kormánya szerint ez jó irány és az a cél, hogy ilyen összeszerelő üzemekben dolgozzon az ország, vagy az a jó irány, ahol a magyarországi kis- és középvállalkozások, 5 fő alatti foglalkoztatású cégek, 50 fő alatti foglalkoztatású cégek száma szerte az országban, a vidéki térségekben stabilan megvan.
Nyilvánvalóan a Lehet Más a Politika ez utóbbi mellett van, de ezek az adatok nyilvánvalóan erre is rámutatnak. Utána nagyon fontos az, hallgattam az ön felvezetőjét itt a parlamentben, és tetszett volt mondani egyetlen adatot, hogy örült annak, hogy az európai uniós pályázati programok előfinanszírozásához szükséges források megelőlegezése nem számít bele a mínuszba, tehát a költségvetési hiányba. Akkor ez azt jelenti, hogy ez egy kicsit statisztikai csalás, mert ha az előző évekével hasonlítjuk össze, akkor abban benne van ez, a mostaniban meg nincs, ami azt jelenti, hogy ha még a ’13-14. évi költségvetéshez viszonyítva az előfinanszírozási feladatok benne voltak hiányként, a ’15-ösben pedig statisztikai okokból az EU megengedte, hogy ne tegyük bele, akkor ez egy picit ferdíti a statisztikát, amiről beszélünk az összehasonlítási alapokon.
Még egy dolgot szeretnék elmondani. Én magam országgyűlési képviselőként négy gyermeknek vagyok az édesapja. Az, amit el tetszik mondani egymás után háromszor, hogy milyen jó a családi adókedvezmény, ezt én érzem. Az a baj, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége nem kap képviselői fizetést, és a társadalom túlnyomó többségében azokat az adókedvezményeket, amikre itt büszke, nem tudja igénybe venni. Az a felső 10 százaléka a magyar társadalomnak ‑ vagy 5 százaléka ‑, ahol érezhető a jövedelemből, hogy adókedvezményt adtak, ott ez érezhető, míg azok, akik 50-60 ezres közmunkásbérben vannak vagy minimálbéren élnek, ott ugyanez az adókedvezmény nem járul hozzá érdemben a családi büdzséhez. Ezért ennek a folyamatos hangoztatása jól hangzik ugyan, hogy adjuk az adókedvezményt, adjuk az adókedvezményt, de sajnos a magyar társadalom többsége ezt nem tudja igénybe venni.
Még egy dologra szerettem volna reagálni. A versenyképességről magyarázkodott, hogy nyilván nem mindegy, hogy hogy nézzük meg, hogy milyen mutatók vannak. Gyorsan megnéztem még két adatot, hogy ha másmilyen kutatásokat, tehát nem a World Economic Forum adatait nézzük, hanem az Európai Unió Statisztikai Hivatalának adatait nézzük, akkor egy picivel rosszabb a helyzet szerintem.
(15.20)
Ugyanis ott azt mondja, hogy világviszonylatban a legversenyképesebb állam Svájc, amelyet Szingapúr és az Egyesült Államok követ. A rangsor első harmadát nagyrészt európai országok és más OECD-tagállamok dominálják, de előkelő helyen szerepel Kína, India és Oroszország is. Ellenben Magyarország Románia, Bulgária, India és Szlovénia után lett a 69., és mindezt úgy, hogy ez a kutatási metódus összességében nyolc pontban vizsgálta a versenyképességet. Bocsánatot kérek, lehet, hogy többen, mert azt mondja, hogy a versenyképességünkben nyolc olyan pont is van, amelyek a világ legrosszabbjai között vannak. Ezekből négy található az intézményrendszer kategóriában.
Tehát amikor ön azt mondja, hogy egyetért a miniszterelnök úrral, akkor ne felejtse el, hogy a miniszterelnök úr azt mondja, hogy nem tudnak rá hatással lenni. Hát, a versenyképesség meghatározásában az egyik pont pontosan az intézményrendszer, ez az egyik, amit mérnek. Ebből négy található itt. A jelen felmérés alapján az intézményrendszerünk és egyben a versenyképességünk legnagyobb problémája, hogy a kormányzati döntések során a kivételezett vállalkozások jelentős előnyt élveznek. Nyilván nem szeretnék most a gazdaságpolitikai jelentések mellett belemenni az ország korrupciós helyzetébe, meg a zárszámadás kapcsán, de azért ez a nemzetközi adat hozzájárul ahhoz, hogy ezt is megítéljük.
A kormányzati döntéshozatalról nem állítható, hogy a tulajdonjogok tiszteletben tartása problémás, a vállalati magatartás etikájával viszont jelentős gondok vannak. Az innováció kategóriában az intézményi problémák jelentős mértékben fennállnak. Ez azt jelenti, hogy amikor beszéltünk arról, hogy munkaalapú társadalmat építünk vagy tudásalapú társadalmat, akkor ez a fajta innováció, ami a gazdaság egyik mozgatórugója lehetne, a versenyképességünk legrosszabb mutatói között szerepel.
Még egyszer elnézését kérem, mert mint mondottam, nem akarok én az önök szakmájába beleszólni. Arról szerettem volna beszélni, hogy hogyan alakul például a vidéki infrastruktúra, és hogy a magam részéről miért nem szeretném elfogadni ezt a zárszámadási törvényt, hol látok hiányterületeket, amiket nem szívesen látnék.
Ezek közül hadd említsem meg elsőként a vidéki közúti infrastruktúrát. 2015-ben megközelítőleg háromszor annyi pénzt szedtek be a közútfenntartással kapcsolatos járulékokból és adókból, mint amennyit a közúthálózatra fordítottak. Ugyanakkor azért érdekes az, hogy a közúthálózat-fejlesztésről beszéljünk, mert amikor szóba kerül a GDP növekedése és a gazdaság teljesítőképessége, akkor - bocsásson meg, ha figyelmetlen voltam és elkerülte a figyelmem ‑ nem tudom, mennyire esett latba az, hogy az európai uniós strukturális alapok kifizetésének a rendszere a múlt év közepétől indult be, és az ősztől voltak az első érdemi kifizetések, amelyek alapvetően befolyásolták az országnak ilyen szinten a fejlesztéspolitikáját és ezzel a GDP-t. A közúti infrastruktúrára nemzeti forrásokból pontosan egyharmadannyit fordított a kormány, mint amennyit beszedett.
Ezt mint túrkevei lakos, aki a kuncsorbai úton hétről hétre jár, és időről időre gépkocsi-lengéscsillapítókat és csapágyakat cserél, sok más, a térségünkben élő emberhez hasonlóan, ezt felrója a magyar kormánynak, mert az addig rendben van, hogy azt mondják, nem csinálta meg senki 2002 és 2010 között, a probléma azzal van, hogy 2010 óta sem tett senki semmit ennek érdekében.
Ellenben csináltak valami mást, ez pedig a központosítás. A legtöbb ilyen kistérségben pont a közigazgatási központosítás, az egészségügyi központosítás, az oktatási központosítás napi szinten igényli az ingázást. A munkaerőpiac gyakorlatilag a városokba vonzza most már a vidék kisebb településeinek a lakosságát úgy, hogy ehhez normális, elérhető úthálózat nem párosul. Ezt nyilvánvalóan felrovom a 2015-ös költségvetésnek, hiszen a forrásokat erre beszedték, de nem erre fordították.
A vidéki iskolák és kórházak helyzete. Feltételezem, hogy nagyon elfoglalt államtitkár úr és nincs erre ideje, de ha megnézi azokat a fotóanyagokat, amiket vidéki kórházakról és iskolákról az interneten lehet találni különböző szülői fórumokban és betegfórumokban, hogy hogyan vannak kilincs nélküli kórházakban mosdók, csap nélküli mosdók, lehullott csempék, nos, ezeknek a kérdését nem rendezték. Amennyire látom, ennek az az oka, és amennyire a zárszámadási törvényből kiderül, ezeknek a felújítási ütemezése mind EU-s forrásokra vár.
Ebben az országban úgy tűnik, hogy a 2015-ös év azt bizonyítja, hogy ez az ország önmagában megoldani mindent képtelen. Uszítjuk az embereket Brüsszel ellen, ugyanakkor, ha leáll az agrártámogatás rendszere, leállnak az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap fejlesztési forrásai, amelyek az agráriumra irányulnak, ha leállnak a strukturálisalap-kifizetések, akkor nagyjából leáll az építőipar és a kereskedelem egy része, tehát leáll a gazdaság.
Mindez azért tanulságos, mert a Brüsszel elleni uszításnak az elmúlt hetekben nagyon sok esetben voltunk szemtanúi, amit nyilván megértünk hazafiként, verjük a mellünket, hogy milyen jó nekünk, hogy jöttünk az űrből és magyarok vagyunk Európa közepén, ugyanakkor ezek az adatok a GDP-hez jelentős mértékben hozzájárulnak, ugyanakkor a költségvetési törvény felhasználásaiban nem szerepelnek.
De mondhatok más tételeket; bocsásson meg, megint az agrárium. Nem is várom el feltétlenül, hogy reagáljon, hiszen az agráros kollégáiknak kellene ezzel foglalkozni. Az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére irányuló költségvetések ’12 óta képezik a költségvetés részét. 2012 óta minden évben több száz millió forint megy el arra, hogy Magyarországon ez a tarthatatlan állapot megszűnjön. Ehhez képest egyetlen megyét tudtak felmutatni 2015-ben, ahol egyáltalán megkezdődött az osztatlan közös tulajdonok kimérése ‑ az összes többi területen nem.
Gőgös Zoltán képviselőtársam a sertéságazat problémáiról beszélt, a tejelő szarvasmarha-állomány problémáit érintette.
Ugyanakkor talán még megemlítem szintén az agrárium területén azt, hogy a kormány gyakorlatilag már a 2014-es választásban is rendszeresen emlegette, azt megelőzően pedig nagyon gyakran hangzott el, hogy Magyarország milyen hátrányos helyzetben van az európai uniós országok tekintetében az öntözött agrárterületek mértékében. A meliorációs fejlesztésekkel, az öntözési fejlesztésekkel végigkampányolták a vidéket, nekem személyesen is volt alkalmam hallgatni Czerván államtitkár úr elképesztő álmait még 2014-ben, hogy hogyan fogunk félsivatagi helyzetből termékeny mezőgazdasági szántóföldi művelést csinálni. Ezekben semmilyen érdemi előrelépés nem történt.
S még egyetlenegy utolsó gondolatot engedjen meg nekem! Nagyon szeretek néha olvasgatni egy-egy dokumentumot, mert amit leírnak, az mindig szöges ellentétben áll azzal, amit tesznek. Az én kedvencem ilyen szempontból a nemzeti vidékstratégia. A nemzeti vidékstratégiát a magyar kormány kormányhatározati formában 2012-ben fogadta el, és ennek a stratégiának az átfogó célja az volt, hogy a magyar vidék lakhatóságát, népességmegtartó erejét javítsa. Hadd mondjak néhány indikátort, hiszen amikor meg kell ítélnünk az önök költségvetését, akkor azt kell megítélnünk, hogy az önök által kitűzött tervet, amiket önök fogadtak el, hogyan teljesültek.
Mondom a nemzeti vidékstratégia indikátorait. Jó ökológiai állapotot elérő vízfolyás víztesteinek aránya az országos vízgyűjtő területek mértékében százalékosan: a 2010-es állapotot tekinti kiindulási alapnak, célértéket pedig 2020-as vonatkozásban nevezett meg. Ez azt jelenti, hogy nagyjából középen volt 2015, tehát pont középúton járunk. 8 százalékról 24 százalékra szerette volna növelni ezt 2010 és 2020 között. Most 7 százalékon állunk, ami azt jelenti, hogy 1 százalékot csökkentünk; 2015 félidőben volt.
Jó ökológiai állapotot elérő tó víztesteinek aránya az országos vízgyűjtő-gazdálkodási tervben: 18 százalékról 72 százalékra szerettük volna növelni. Nem érjük el még mindig a 20-at, pedig a félidőben járunk a 2015-ös költségvetés vonatkozásában.
Jó kémiai állapotot elérő felszín alatti víztestek aránya az országos vízgyűjtő-gazdálkodási tervben, tehát a vízgazdálkodási tervben foglaltak szerint százalékosan. Ez az egy adat 2021-re vonatkozik, tehát még nem teljesen a félidőben vagyunk. 68 százalékról 77 százalékra szerettünk volna növekedni, de még nincs elmozdulás a félidőben.
Az összes erdőterület nagysága ezer hektárban: 2010-ben 1 millió 913 ezer hektár, 2020-ra 2 millió 100 hektárt irányzott elő ez a statisztika. Érdemben nincs elmozdulás, viszont van egy jelentős minőségi romlás, hiszen a faültetvények irányába eltolódott az erdőállomány, tehát a biológiai értelemben vett erdők mennyisége csökkent, és a faültetvények mennyisége nőtt.
Országos jelentőségű védett területek aránya: 9,1 százalékról 9,2 százalékra növekedés. Egy védett terület lett talán, ami ehhez érdemben hozzájárulhat; ez teljesíthető lesz, hiszen jó a kiindulási alap.
Az agrár-élőhelyek jellemző madárfaunája állományváltozásainak indexét szeretnék megtartani. Jelen pillanatban az objektív európai uniós madárfaunisztikai indexekhez hasonlóan csökkent az állomány, nyilvánvalóan agrártechnológiákból adódóan.
Miután nagyon fogytán van az időm és nem szeretnék visszaélni az idejükkel, s még egyszer szót kérni, hadd mondjak olyanokat, hogy nemzeti parki igazgatóságok vagyonkezelésében élő területek nagysága hektárban: 288 ezerről 430 ezerre akarták növelni 2012-ben, de csökkent az arány, ráadásul Natura 2000-es területeket adtak el, amivel növelni lehetett volna. Állattenyésztés részesedése a mezőgazdasági termelésből: 35,6 százalékról 45 százalékra szerették volna növelni, ez azt jelenti, hogy körülbelül 10 százalékkal. Idáig 2 százalékot sikerült javítani, de az is jelentős mértékben romlani fog az idei évben. Agrár-környezetgazdálkodási jellegű programba tartozó területek nagysága: 1 millió 163 ezer hektárról 2 millióra kívánták növelni, de csökkenteni sikerült az új agrártámogatási rendszerben.
Ezek az indikátorok összességében, nézze el nekem, azt mutatják, hogy környezet- és természetvédelmi vonatkozásban, agrárpolitikai vonatkozásban, vidékfejlesztési vonatkozásban rosszul teljesített a kormány, ezért én a magam részéről nem tudom támogatni ennek az elfogadását. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
(15.30)