B. NAGY LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Ptk. hatálybalépése óta eltelt időszak alatt hazánkban is jelentősen felerősödtek a dinamikusan növekvő, prosperáló jelzáloglevél-piac kialakítására irányuló törekvések. A rendszerváltást követően a magyar jelzáloglevél-piacot a jelzálog-hitelintézetekről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény hozta létre. A 2000-es években a magyar bankszektornak ez a szegmense is jelentős fejlődésen ment keresztül, de a hazai alapítású és a magyar piacon működő jelzálogbankok száma 2015-ben sem haladta meg a hármat.
A bankszektor felügyeletét ellátó Magyar Nemzeti Bank határozott célja, hogy növekedjen a magyar jelzáloglevél-piac szereplőinek a száma, ezzel együtt pedig a banki refinanszírozási piac is élénküljön. Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet a 20/2015-ös MNB-rendeletre, amire az államtitkár asszony is utalt. Ebben a rendeletben a Magyar Nemzeti Bank elnöke egy úgynevezett jelzáloghitel-megfelelési mutatót ‑ JMM rövidítéssel fog a köztudatba bekerülni ‑ írt elő a hitelintézetek számára, meghatározva azt, hogy az éven túli finanszírozású lakossági forintjelzáloghitel-állomány hány százalékát kell jelzáloglevéllel vagy különböző fedezett kötvényekkel, például állampapírral finanszírozni. A jelenleg elérendő célszintet, ahogy ez korábban elhangzott, 2017. április 1-jéig 15 százalékban kívánjuk elérni. A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény ugyanis a Nemzeti Bank feladatául írja elő a rendszerszintű likviditási kockázat csökkentése érdekében szükséges követelmények meghatározását.
Ha más nem, a devizahitelezéssel kapcsolatos problémák is rávilágítottak arra, milyen problémákat jelentett, hogy a hitelintézetek hosszú lejáratú hiteleiket néhány hónapos forrásokkal, illetve kamatcsereügyletekkel fedezték. Ez ugyanis nemcsak a források folyamatos megújítási kockázatát eredményezte, hanem az ügyfelek az árfolyamkockázaton túl jelentős kamatkockázatot is futottak, miután az újabb források, kamatcsereügyletek költségeit a bankok a szerződések egyoldalú módosításával az ügyfeleikre hárították. Ezt láttuk a devizaadós-problémával az elmúlt években Magyarországon.
Bár a devizahitelek forintosítása három hónapos BUBOR-hoz kötött változó kamatozású forinthitelekre történő átváltással történt, mind a bank, mind az ügyfél oldaláról jóval kiszámíthatóbbak a fair bankról szóló törvényben nevesített, hosszabb kamatperiódushoz kötött vagy akár a futamidő egészére fix kamatozásúként meghatározott hitelek. Kétségtelen tény, hogy ezek a hitelek jelenleg valamivel drágábbak, mint a referenciakamathoz kötött hitelek, ugyanakkor az ügyfelek oldaláról jelentősen csökkenti, adott esetben megszünteti a kamatkockázatot, főleg a fix futamidő végéig, fix kamatozású hiteleknél. Viszont a bankok szempontjából a fix kamatozású hiteleknél továbbra is megmarad a források megújítási kockázata, illetve a forrásszerzéshez kapcsolódó kamatkockázat.
Itt emlékeztetnék arra, hogy a magyar kétszintű bankrendszer megalakulása idejében, az 1990-es évektől ezek a sajátságos és problémás ügyletek folyamatosan jelen voltak a magyar bankpiacon, a magyar gazdaság szereplőinél, a lakosságnál, a vállalkozóknál, ugyanis abban az időben Magyarországon hosszú lejáratú fedezetek nem voltak, tehát hosszú lejáratú megtakarítások, jelzáloglevelek, vállalatoknak egyáltalán nem voltak hosszú megtakarításai, és mégis a társadalmi igény a lakosság részéről a lakásépítésekhez, felújításokhoz hosszú lejáratú hiteleket igényelt, nem beszélve a vállalati beruházásoknak a hosszú lejárati igényeihez.
(16.40)
Így a betéthitel lejárati hosszában lévő anomáliák miatt a pénzintézetek kénytelenek voltak ebben az időben ezekhez a gyakran megújítandó forrásokhoz swap ügyletek kötésével pótolni azt a hiányt, ami a magyar piacon, a magyar pénzügyi szektorban nem létező hosszú betétek, hosszú források oldaláról jelentkezett. Mindezek okán van annak kiemelt jelentősége, hogy egy hitelintézet minél hosszabb lejáratú forrásokkal tudja a hosszabb lejáratú hiteleit finanszírozni, azon túl is, hogy a prudens banki működés szempontjából egyre hangsúlyosabban szerepet játszik a lejárati összhang. Ezért is fontos a már említett jegybanki szerep és rendelet ebben a témakörben.
Továbbá szeretném felhívni a figyelmet a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013. európai uniós rendeletre, amelynek 402. cikk (3) bekezdése a nagykockázatok tekintetében a jelzálog-hitelintézetek kitettségét csökkentő eszközként kizárólag az önálló jelzálogjogot nevesíti. Ez a rendelet egyébként, a pénzügyi rendszer megerősítéséről szóló, 2009. április 2-ai G20-nyilatkozat nemzetközileg összehangolt erőfeszítésre szólított fel, amelyek célja a gazdasági fellendülés biztosítását követően a bankrendszerben levő tőke mennyiségének és minőségének javítása révén az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása és a szabályozás megerősítése. A nyilatkozat felszólított a bankrendszerben a tőkeáttétel felhalmozódásának megfékezését elősegítő kiegészítő, nem kockázatalapú mérőszám bevezetésére, valamint egy erősebb likviditási tartalékokat célzó szabályozás kidolgozására is.
Ezeknek a céloknak az eléréséhez szükségesnek mutatkozott a Ptk. zálogjogi szabályainak a módosítása, mindenekelőtt a jelzáloglevél-piac dinamikus fejlődéséhez elengedhetetlen önálló zálogjog intézményének az újraszabályozása. A gazdasági igények kielégítése, valamint a hazai hitelélet fejlődése érdekében felülvizsgálatra szorult az a korábbi dogmatikai álláspont, amely az önálló zálogjog megszűnéséhez vezetett. A törvényjavaslatot az Országgyűlés ez év, tehát 2016. június 13-án fogadta el. Az elfogadott javaslat ‑ szem előtt tartva a német BGB 2008-as módosítása során alkalmazott megoldásokat - megnyugtató választ ad az önálló zálogjoggal szemben korábban megfogalmazott kritikákra. Kiegyensúlyozott szabályozást teremt, amely teljes mértékben biztosítja a zálogkötelezett védelmét, nem fosztja meg azonban az önálló zálogjogot azoktól az előnyöktől, amelyek a hitelezők számára vonzóvá teszik ezt a zálogjogi konstrukciót. Az új normaszöveg tehát úgy elégíti ki a felmerült gazdasági igényeket, hogy egyúttal annak az alapvető jogpolitikai elvárásnak is eleget tesz, amely szerint az önálló zálogjog kötelezettje nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, mint a járulékos zálogjog kötelezettje.
A Ptk. módosítása megteremtette annak a lehetőségét is, hogy az ingatlanra vonatkozó járulékos jelzálogjogát a pénzügyi intézmény önálló zálogjoggá alakítsa át. Ez az átalakításos önálló zálogjog több szempontból is eltér az újraszabályozott önálló zálogjogtól. A leglényegesebb különbség az, hogy az átalakításos önálló zálogjogot kizárólag az eredeti célra lehet felhasználni, más biztosítéki cél tehát nem léphet az eredeti helyébe. A normaszöveg több garanciális szabályt is tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az átalakítás következtében a zálogkötelezett helyzete ne váljon terhesebbé.
Az előttünk fekvő T/12368. számon benyújtott, az egyes törvényeknek az önálló zálogjoggal összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat ezen átalakításos önálló zálogjoghoz kapcsolódó további törvénymódosításokat tartalmaz. Egyrészről az ingatlan-nyilvántartási hatóságok egységes és hatékony jogalkalmazásának elősegítése érdekében az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvényt kiegészíti az önálló zálogjog bejegyezhetőségét előíró rendelkezések mellett az átalakításos önálló zálogjogra vonatkozó utalásokkal is. Másrészről pontosítja a Ptk.-módosítás átmeneti szabályait elkerülendő, hogy a zálogjog átalakítása során a felek megállapodásukkal a zálogszerződés mögé olyan biztosítéki szerződést kapcsoljanak, amely a zálogkötelezettre nézve ugyan nem, de az érintett jelzálog ranghelyével azonos vagy a rangsorban hátrább álló ranghelyű zálogjogosultak számára hátrányos lenne, összhangban a módosítás eredeti célkitűzésével. Végezetül egyértelműsíti a szabály, hogy a közjegyzői okiratba foglalt eredeti jelzálogszerződés az átalakítást követően is ellátható végrehajtási záradékkal anélkül, hogy az átalakító nyilatkozatot is külön közjegyzői okiratba foglalták volna.
Véleményem szerint ezek a jogtechnikai módosítások, pontosítások az egyértelműség, a jogbiztonság követelményét szolgálják, amelyek elengedhetetlen feltételek a jelzáloglevél-piac kialakulásához, amelynek eredményeképpen a pénzügyi szektor refinanszírozási képességei is javulnak, versenyképességünk pedig növekszik. Ezért kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot, és köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)