DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem vagyok könnyű helyzetben, hiszen azt vártuk volna, hogy az Igazságügyi Minisztérium terjeszt elő egy ilyen javaslatot, hiszen ez egy kiegészítő javaslat, amely a korábbi, főleg az önálló zálogjogra vonatkozó szabályokhoz állapít meg pluszszabályokat vagy az előterjesztő szerint korrigál bizonyos szabályokat.

Persze annak idején az Igazságügyi Minisztériumban volt nagy vita, hogy kell-e és ilyen formában célszerű-e visszahozni az önálló zálogjogot. Ezért sem értem, hogy miért nem náluk, tehát az Igazságügyi Minisztériumnál maradt ez a történet, hogy miért nem ők szabályozzák vagy hozzák ide. Lehet, nem vállalták volna azt, hogy az egyébként sem tökéletes szabályokat tovább csiszolják és sajnos ebben az értelemben nem jó irányba. Azt kell mondanunk ugyanis, hogy az önálló zálogjog problémáját és veszélyét elmondtuk az egyeztetésen, elmondtuk annak idején, hogy örülünk, hogy az új Ptk.-ban nincs benne. Ha nekünk nem hisznek, elmondta egyébként Vékás Lajos professzor is, aki az új Ptk. kidolgozását irányította, és nem lehet rá azt mondani, hogy ne értene a polgári joghoz. Ennek ellenére, úgy tűnik, a bankok érdekeit képviselve és a pénzügyi szektor érdekeire hivatkozva visszahozták ezt a konstrukciót. Lehet, hogy emiatt az NGM az, aki ezt behozza, és sokatmondó, hogy az előterjesztő személye megváltozott.

Annál is nehezebb erről érdemi vitát folytatni, hiszen ez egy olyan terület, amelyet jogászok is sokszor megvitatnak egymás között, sokszor dogmatikai-rendszertani vitákat folytatnak. Azt kell mondanom, hogy még a vezető jogászok között sincs minden tekintetben egyetértés, hogy bizonyos passzusokat hogyan kell értelmezni vagy milyen kihatása lehet akár a pénzügyi rendszerre, akár az adósokra, jelen esetben azon állampolgárokra, akik ezeket elszenvedni kénytelenek. Azokra tehát, akik az ingatlanukra, hiszen ingatlanokról beszélünk, jelzálogjog formájában egy ilyen önálló zálogjogot kapnak, vagy akiknek a korábban bejegyzett hagyományos jelzálogszerződését átalakíthatják a pénzintézetek ‑ erre ki fogok térni ‑ egy olyan, nevezzük így, mert ezt így találták ki, átalakításos önálló zálogjoggá, amelyet ők nem is feltétlenül akartak annak idején, amikor megkötötték ezt a szerződést; korábbi időszakról beszélünk.

(16.50)

Hozzátéve azt is, hogy amikor majd az új szerződéseket megkötik, és most már a szabályok alapján eleve az önálló zálogjog lesz az, amit tartalmazni fognak ezek a szerződések, abban az esetben nem is feltétlenül fogják tudni, hogy ez pontosan mit jelent.

Azt látom, hogy érdemi vitát itt sem lehet folytatni. Az expozéban teljesen egyértelműen egy felolvasott szöveget láthattunk, a Fidesz vezérszónoka egy felolvasott szöveget adott elő, ellenzéki oldalról más vitapartnereket nem látok; nehéz így érdemi vitát folytatni egy olyan kérdésről, amely szempontjából a vezető jogászokat, Magyarország elismert jogi szaktekintélyeit is megosztja a téma.

Hivatkoztak önök arra ‑ s akkor itt egy kicsit néhány gondolat erejéig vissza kell mennem a múltba, hiszen a Fidesz vezérszónoka is ezt tette, és nem is csak a jelenlegi módosításokról, hanem az önálló zálogjognak a nem is olyan régen történt bevezetéséről szólt ‑, itt hallhattuk azt, hogy az MNB-ren­de­letnek, illetve az EU-rendeletnek, a CRE-rendeletnek szeretne megfelelni a kormány, amikor ezt beterjeszti, és arra hivatkoztak, hogy ez igényelte az önálló zálogjog megteremtését. Nos, ez azóta a sajtóban megjelent jogászi tanulmányok alapján nem pont így volt, illetve nem pont ez volt az az igény, ami megjelent ezekben a rendeletekben, tehát már itt egyfajta csúsztatás volt felfedezhető. S én még azt sem mondom, hogy a kormány volt az, aki ezt kifundálta, szerintem a bankok jöttek elő egy olyan érvrendszerrel, amely alapján a kormányt könnyen meg tudták vezetni, és szép szavakkal ‑ a hitelezés védelme, több pénz bevonása, az alacsonyabb kamatok ígéretével, hát ki ne szeretne alacsony kamatot ‑ át tudták vinni ezt a módosítást.

Egyébként az alacsony kamatokat alapvetően az határozza meg, ha a jegybank alacsony kamatszintet tart, ez, azt hiszem, megvalósult, mert eléggé alacsonyan van, teszem hozzá, hál’ istennek, a jegybanki alapkamat, illetőleg ráveszik a bankokat, hogy ezen jegybanki alapkamathoz képest minél kisebb marzzsal tudjanak dolgozni. Ez a konstrukció pedig, amire önök azt mondják, hogy elő fogja segíteni a hitelezést, lehet, hogy jól hangzik, de egy olyan konstrukciót teremtenek, hogy amikor valaki felvesz egy hitelt, akkor tulajdonképpen az ő ingatlana fedezetül továbbadható legyen bankközi ügyletekben, illetve, ahogy lehetett hallani a híreket, nem tudom, a megvalósítás hol tart, hogy ezek a pénzügyi intézmények akár magánbefektetőknek is kvázi továbbadhatják ezt a fedezeti értéket, illetve bevonhatják az egyéb ügyleteikbe. De nem mennék bele a jogi részletek mélységeibe.

Itt az is felmerült, hogy maga a biztosítéki szerződés, amiről a törvény ír, de annak sajnálatos módon a kötelező tartalmi elemeit nem határozza meg, csak arról ír, hogy minek kell benne lennie ebben a biztosítéki szerződésben, no nem tartalmilag, hanem hogy mely területeket kell érintenie ennek a szerződésnek. Tehát eléggé nyitva hagyja a lehetőségeket. Arról nem is beszélve, hogy a szakmában gyakorlatilag már az sem egyértelmű, hogy egy dologi jogi vagy egy kötelmi jogi jogintézménnyel állunk szemben, amikor a biztosítéki szerződésről beszélünk. Ha egy megfelelő kodifikációt és jogalkalmazást, jogalkotást próbálunk célként kitűzni, akkor az a minimum, hogy alapvető jogdogmatikai fogalmak tisztázhatók legyenek a szakemberek számára.

Arra is emlékeztetnék, hogy egy nagyon fontos pontja volt a korábbi módosításnak, azon túl, hogy az sem volt világos, hogy a zálogszerződés és a biztosítéki szerződés elhatárolása pontosan hogyan lehetséges, ezt hogyan kell megtenni, arról nem is beszélve, hogy biztosítéki szerződés néven a Ptk. már máshol is tartalmaz rendelkezéseket másfajta szerződésekre, de ebbe már bele se megyek. A lényeg az, hogy ezeknek a jogi viszonyulása most sem kerül beépítésre a Ptk.-ba, ahogy az sajnálatos módon korábban sem történt meg. Tehát úgy tűnik, hogy a bankokat nem nagyon érdeklik ilyen jogdogmatikai fogalmak, vagy fogalmaknak a tisztázása, menjen a biznisz, végig tudják nyomni az akaratukat, ez a legfontosabb, a többi szempont, akár jogi szempont, akár az emberek a szempontjai ‑ tudják‑e, hogy miket írnak alá majd a jövőben, milyen szerződéseket, amikor ilyen önálló zálogjogi szerződéseket írnak alá - má­sodlagos a kormány számára.

A korábbi módosítás alapján arról is beszélhetünk, hogy gyakorlatilag, és ezt már említettem, biztosították a jogot, hogy úgynevezett átalakításos önálló zálogjognak a megnevezésével a korábbi jelzálogjog-szerződéseket egyoldalú nyilatkozattal a pénzintézetek átalakíthatták, erre volt egy határidő, talán október 1., ha jól emlékszem. Ez már önmagában is egy érdekes passzus, hiszen mindig, amikor a bankok egyoldalú döntésre kapnak jogot, az számunkra egy kicsit gyanús, és felmerül az, hogy még a legjobb szándék mellett is nem sülhet-e el balul az egész történet, annál is inkább, mert a törvény biztosítéki szerződésről ír, és ebben az esetben ha egy egyoldalú nyilatkozattal átalakították a régebbi szerződéseket, zálogszerződéseket, akkor annak idején még biztosítéki szerződésről nem volt szó, tehát a régi szerződésnek egyfajta átalakításáról beszél a törvény, hogy a korábbi zálogjogi szerződést kell tekinteni biztosítéki szerződésnek. Igen ám, de akkor azok az elemek, amiket előírna a törvény, hogy legyenek benne a biztosítéki szerződésekben a jövőben, elég nehezen megfeleltethetők egy korábbi szerződésnek, amely esetében, amikor azok létrejöttek, még nem lehetett tudni, hogy a kormány újra át szeretné alakítani a Ptk.-nak ezen passzusait. Egész egyszerűen furcsa az, ahogy ezt kivitelezték.

Az előttünk fekvő módosítással gyakorlatilag továbbmennek, és egy plusz, áratlannak tűnő passzust tűznek hozzá, megint csak a bankok érdekében, amely arról szól ‑ s itt a 11. § módosításáról beszélek ‑, hogy azokban az esetekben, amikor egy átalakító nyilatkozattal, egy egyoldalú banki nyilatkozattal történik ezeknek a szerződéseknek az átalakítása át­alakításos önálló zálogjogra, és később végrehajtásra szeretnék vinni ezeket az ügyeket, akkor ez az átalakító nyilatkozat, amelyek ezek szerint már megtörténtek és nem lettek köziratba foglalva, gyakorlatilag ugyanúgy bírósági végrehajtás alapjául szolgálhat.

Miről is van szó? Nem elég, hogy megadták a jogot a bankoknak, hogy átalakítsák ezeket a szerződéseket, ezt megtették egyoldalú nyilatkozattal, de ha végrehajtásra kerülne a sor, és egyébként nagyon helyesen a közjegyzők visszautasíthatták, gondolom, ez meg is történt, ha már idehozták a parlament elé, visszautasíthatták a végrehajtását ezeknek az átalakított önálló zálogjogoknak, hiszen volt egy eleme az egész jogügyletnek, amely nem volt köziratba foglalva, és ezekben az esetekben azért elvárás, hogy minden nyilatkozat, akár egy felmondás is közokiratba legyen foglalva; nos, ebben az esetben észlelték, hogy így nem fog menni a végrehajtás, és most módosítják, és tulajdonképpen az lesz a vége, hogy még ezt az átalakítási nyilatkozatot, amit egyoldalúan megkapnak a bankok, se egy közjegyzői okiratba kell nekik lediktálniuk vagy egy közjegyzői okiratba kell foglaltatniuk, hanem megtehetik azt, hogy ezután erre is egy, a korábbi egyoldalú és egyébként nem közokiratba foglalt nyilatkozatokat végrehajtatják.

Nem értem, hogy ezáltal hogy akarja a visszaéléseket kiszűrni a kormányzat, ha elfogadásra kerül ez a módosítás, hiszen pont az a lényege a közokiratnak, hogy bizonyítható akár egy egyoldalú nyilatkozat esetén is, hogy mikor, pontosan milyen formában és hogyan tette meg a nyilatkozatot tevő. Arról meg nem is beszélve, hogy ezeknek a nyilatkozatoknak azért illene eljutniuk az adóshoz.

(17.00)

Persze, utólag lehet igazolni, hogy ezek a levelek feladásra vagy átvételre kerültek, de akkor is úgy gondolom, hogy a jogbiztonság fontos eleme az, hogy ezeket és az átalakító nyilatkozatokat is közokiratba kellett volna vagy kellene foglalni. Valószínűleg rájöttek, hogy ezt már megtették a bankok, és nem foglalták közokiratba.

Úgyhogy ez az, amire nem tudom, választ tudunk-e kapni, hogy ez azért van így, mert jogilag egy érdekes helyzet alakult ki, hiszen október 1-jéig kellett megtenni ezeket a nyilatkozatokat, kiderült, hogy nem közokiratban tették meg, és később ez már, ugye, nem reparálható, hiszen a határidő eltelt, a határidőt kitolni meg nagyon ciki lenne a kormányzat részéről, és megint csak kérdéseket vetne fel. Tehát visszamenőleg nem lehet, vagy a pénzügyi szempontok vezérlik-e esetleg a kormányt, hogy a bankokat megkíméljék egy közjegyzői okirat kiállításának költségeitől, hogy a nyilatkozatokat közokiratba kelljen foglalni.

Nem tudom egyébként, melyik az igaz, de egyik sem túl kedvező a kormányra nézve. Hiszen mindenképpen megint a bankoknak vagy a financiális vagy a jogi érdekeit nézik, és képesek a polgári törvénykönyv és a polgári jog rendszerétől teljesen életidegen módon egy ilyen passzust újfent bevezetni. Arról meg már nem is beszélve, tényleg itt az utolsó másodpercek felé közeledik az időm, hogy nagyon sokan, sok szakíró az egész önálló zálogjogot tulajdonképpen egy járulékos önálló zálogjogként határozta meg. Hosszú tanulmányok jelentek meg erről, államtitkár asszonynak is javaslom elolvasni. Tehát tulajdonképpen még az a cél, aminek meg akartak felelni, ezzel a konstrukcióval nem kielégíthető. Ha ilyen hibrid megoldást hoztak létre, ami lehet, hogy a bankoknak jó, de annál több veszélyt rejt magában, azt kell mondjam, mind az adósok szempontjából, mind jogdogmatikai megközelítésből.

Úgyhogy sajnos ez nem egy sikersztori, és ebből, azt hiszem, látszik az is, hogy így, ebben a formában nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)