BURÁNY SÁNDOR, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy három sajátos körülményre hívjam fel a figyelmet, és aztán természetesen a módosító indítványokról is beszélni fogok a bizottsági ülésen elhangzottakkal összhangban.

Az első sajátos körülmény: a házszabálytól való eltérés folytán egy olyan vitára kerül sor itt a tisztelt Házban, amikor a törvényjavaslatról és az ahhoz benyújtott módosító indítványokról egyszerre tárgyalunk. Ezt a házszabálytól való eltérést mi is támogattuk, annak érdekében, hogy az Országgyűlés minél gyorsabban elfogadja azokat az adótörvényeket, amelyeket január 1-jétől alkalmazni kell. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezzel a törvénnyel, azzal, ami benne van, egyetértenénk.

A második sajátos körülményre is hadd hívjam fel a figyelmet. Vas képviselőtársam a bizottsági üléssel kapcsolatban egyrészt azt hangsúlyozta, hogy a többségi vélemények a bizottsági ülésen bár nem hangzottak el, de nyilván erre gondoltak a kormánypárti képviselők. Hát, ez egy nagyon sajátos műfaj az Országgyűlésben: nem a bizottsági ülésen elhangzottakat, hanem a bizottsági ülésen a kormánypárti képviselők által gondoltakat adja elő a többségi előadó. Emlékezetem szerint erre még nem volt példa a tisztelt Házban, de nem baj, jobb később, mint soha megismerni a kormánypárti képviselők gondolatait, ha nem is a bizottsági ülésen, legalább az Országgyűlés plenáris ülésén.

A harmadik sajátos dolog: Vas képviselőtársam teljesen félreértette az ellenzéki érvelést és annak jó néhány elemét. Ezzel kapcsolatban azt kell sajnálattal megállapítanom, úgy tűnik, hogy a PISA-fel­mé­rést a jövőben nemcsak a diákokra, hanem az országgyűlési képviselőkre is ki kell terjeszteni és ezzel kapcsolatos teszteket végeztetni a tisztelt Ház tagjaival, mert fideszes képviselőtársam szemmel láthatóan szövegértelmezési problémákkal küzd. Akkor nekifutunk még egyszer, tisztelt Ház.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mert látom, hogy közben a kormányoldalon helycsere történt, Varga miniszter úrnak nem volt alkalma és érkezése meghallgatni a vezérszónokokat itt a tisztelt Ház falai között; akkor hadd mondjam el államtitkár úrnak ‑ bár ő személyesen ott volt a bizottsági ülésen ‑ és Vas képviselőtársamnak is még egyszer, hogy mik voltak az érveink.

Először is hadd szögezzem le, hogy ez a megállapodás egy kényszermegállapodás. Varga miniszter úr azt a feladatot kapta Orbán Viktortól, hogy menjen el a falig. Ezt meg is tette, de az aláírás környékén a nyilatkozatokból világos volt, hogy több érdekvédelmi szervezet ezzel a megállapodással ebben a formában nem ért egyet, kényszerből írják alá ezt a megállapodást. Mintha egy nagy népi hurrá övezné ezt a csomagot, de szögezzük le, hogy erről szó nincs. S azért nincs erről szó, mert pont az a baj ezzel a törvényjavaslattal, amit az érdekvédelmi szervezetek némelyike megfogalmazott a nyilvánosság előtt, és amit tegnap a bizottsági ülésen ellenzéki képviselők, elsősorban a Szocialista Párt képviselői kifejtettek; nevezetesen, bár kétségtelen tény, hogy a Fidesz egyvalamiben következetes, de ezen a téren kár következetesnek lennie, ez a következetesség ugyanis arra irányul, hogy akár munkavállalókról, akár munkaadókról van szó, a legnagyobbak, a legjobban keresők, a legjobb helyzetben lévők terheit mérsékli, a legrosszabb helyzetben lévők terheit pedig növeli. Ez a megállapodás is ezt tartalmazza.

Tisztelt Ház! Tegyük tisztába, hogy a társasági adó jelenleg kétkulcsos, 19 és 10 százalékos kulcsokból áll. Ez a határ 500 millió forintnál húzódik. Jelenleg azoknak kell 19 százalék adót fizetni, akiknek az adóalapja meghaladja az 500 millió forintot. Az, hogy egykulcsossá tesszük, ebben a körben azt jelenti, hogy a kormány az összes vállalkozás néhány tized százalékának mérsékli az adóját, cserébe a minimálbér drasztikus, 15 százalékos megemelésével a kisvállalkozók bérterheit pedig megnöveli. Az MSZP módosító indítványai arra irányultak, hogy a kisvállalkozók terhei ne növekedjenek, sőt lehetőség szerint csökkenjenek, s ezzel együtt érjük el azt, amit a kormány javaslata nem tud elérni, hogy a munkavál­lalók legalább 100 ezer forintos nettó minimálbért kereshessenek.

A mi javaslatunk megspórolná a legnagyobb vállalkozások, a multinacionális vállalkozások esetében a 19 százalékról 9 százalékra való csökkentést. Ezt egyedül a kisvállalkozói körben tartjuk megfontolhatónak, sőt támogatandónak. Azt a 30 milliárd forintot mi is a kisvállalkozóknál hagynánk, de cserébe azt a több száz milliárd forintot is, amit a legnagyobb cégeknek elenged a kormány, mi a kisvállalkozások és a minimálbér növekedésére fordítanánk. Egy olyan csomagot nyújtottunk be, amely a járulékok mérséklésével lehetővé teszi, hogy a kisvállalkozások terhei is valamelyest csökkenjenek, de elsősorban a minimálbér nettó összege érje el a 100 ezer forintot, és végre haladja meg a létminimum összegét, mert az a sajnálatos helyzet, hogy Magyarországon ‑ ellen­tét­ben a nyugat-európai országokkal ‑ a minimálbérből nem lehet megélni. Javaslatot nyújtottunk be továbbá annak érdekében, hogy a nyugdíjemelés haladja meg a 3 százalékot. A kormány által beterjesztett javaslatot ezen a téren keveselljük, akár a nyugdíjasok, ezen belül a kisnyugdíjasok helyzetéből, akár a Magyar Nemzeti Bank inflációs prognózisából indulunk ki.

Mi ezeket az indítványokat nyújtottuk be tegnap a Törvényalkotási bizottság ülésén. Sajnáljuk, hogy kormánypárti képviselőtársaink ezeket az indítványokat nem támogatták. Ha az Országgyűlés elfogadná a javaslatainkat, akkor úgy mérséklődnének a kisvállalkozások terhei, hogy közben lehetővé válna a nettó minimálbér 100 ezer forintra való növelése úgy, hogy ebbe a kisvállalkozók nem roppannának bele.

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök Úr! Köszönöm szépen a figyelmet.