WITZMANN MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Sajnálom, hogy Burány Sándor képviselőtársam nincs jelen, de talán megtekinti a közvetítést, és majd akár lesz módja rá reagálni, vagy még beér a hozzászólásom során a terembe.
Burány Sándor képviselőtársamnak szeretnék reagálni, aki szerint szövegértési és lexikális tudásbeli hiányosságaink vannak. Először ezt csak Vas Imre képviselőtársam kapta meg tőle, utána én is, a végén pedig a Fidesz- és a KDNP-frakciók is. Amíg az MSZP vezérszónoka mondja ezt, addig ez, azt gondolom, megnyugtató számunkra.
De ha már lexikális tudásbázisnál vagy ismereteknél tartunk, akkor azért Burány Sándor képviselőtársamnak szeretném az általa felemlegetett, saját magam szavazását is a 27 százalékos áfáról felidézni. Ez 2012. január 1-jén lépett életbe. Én 2014 óta vagyok az Országgyűlés képviselője. Ha tehát már a lexikális tudásról, hűségről beszélünk, akkor jó lenne, ha képviselőtársam olyanokat mondana, amelyek valóban kiállják a tényszerűség, az objektivitás és a valóság próbáját.
Azt gondolom, hogy gazdaságpolitikai kérdésekről ma Magyarországon egyébként bárki fogalmazhat meg kritikákat, bárki itt a teremben ülő politikai erők közül, kivéve azok, akik 2002 és 2010 között már egyszer olyan sikeres nyolcéves gazdaságpolitikát tudtak produkálni, hogy a csőd szélére vitték az országot. És ez megint egy tény. Tulajdonképpen, ha folyamatában tekintjük a dolgokat, akkor azt mégiscsak el tudjuk mondani, elmondható, és a tények tényleg magukért beszélnek, hogy az összes gazdasági mutató tekintetében, az államháztartási hiánytól az államadósságig, a foglalkoztatáson keresztül az inflációig, a gazdasági növekedésig, a kiskereskedelmi forgalomig vagy éppen az exportig gyakorlatilag mindegyikben jobban teljesít ma Magyarország, mint ahogy tette ezt 2002-2010 között. Részletes adatok itt vannak előttem, de nem hiszem, hogy fel kellene sorolni, mert mindenki utána tud nézni. Egyébként a lexikális tudásra visszatérve nyilván ez is hozzátartozik, azt gondolom, a közös tudásunkhoz.
A másik tekintetben fontos azt is elmondani, hogy azt az IMF-hitelt kellett visszafizetni a Fidesz-KDNP-kormánynak, amit egyébként a szocialisták, pontosan az elhibázott gazdaságpolitikájuk következtében felvettek, hogy mentsék a menthetőt. Ezenkívül egyébként az adócsökkentések, a béremelések mellett a devizahitelesek megsegítése, a rezsicsökkentés szintén megtörtént.
Azért volt ezekre szükség, mert a devizahitelt a szocalisták kormányzása idején tolták rá a magyar adófizető polgárokra, a rezsit pedig emlékszünk, nagyon lassan mondták, hogy mindannyian megértsük, mégis sikerült összességében 15 alkalommal emelni; gázra és áramra gondolok. A gáz árát a háromszorosára, az áramét pedig a kétszeresére.
Ezek azért mégiscsak olyan folyamatok, amikről beszélni kell, és amikor Burány Sándor képviselőtársam a bérek alakulását próbálja meg ecsetelni és hivatkozik vissza az ő kormányzásuk alatti béremelésekre, azt szeretném csak mondani, hogy 2002-2010 között tulajdonképpen a közszférának egyhavi bérét vették el az MSZP-kormányok, és azért azt se felejtsük el, ha már a nyugdíjasokat hozzák fel, hogy egyhavi nyugdíjat is elvettek.
Emlékszem arra a választási kampányra, amikor egymásra licitáltak, hogy 14., meg 15. havi nyugdíj is lesz, aztán az lett a vége, hogy még csak meg sem kérdezték a nyugdíjasokat. Be sem jelentették nekik, úgy vették el tőlük a 13. havi nyugdíjat. Azt gondolom a lexikális tudás és a tényszerűség talaján állva ezt is fontos elmondani, hogy ez nem a Fidesz-KNDP-kormány nevéhez fűződik.
Új adók bevezetése. Valóban voltak új adók, de elsősorban, ahogy a vezérszónoki felszólalásomban is említettem, főként a bankok, illetőleg a multik megadóztatására, illetve a közteherviselésbe való kapcsolására szolgáltak. Elhiszem, hogy ez fáj a multibarát és a bankbarát MSZP-kormányoknak vagy a volt kormányok képviselőinek, de mégiscsak azt gondolom, hogy ezt, a tényszerűség talaján megállva fontos, hogy elmondjuk.
És azt az idézetet pedig tényleg följegyzeteltem magamnak, amit Burány képviselő úr mondott, hogy a Fidesz gazdasági recesszióba vitte az országot. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Értem azt, hogy közeledik az év vége, azt is értem, hogy közeledik a szilveszter, ahol rendkívül jó kabaréműsorok lesznek majd a televízióban is nyílvánvalóan. Azt javaslom Burány Sándornak, hogy ezzel a kijelentésével ott próbálkozzon, ott biztos nagyobb sikere lesz, mint itt a parlamentben, mert azért az, hogy a Fidesz gazdasági recesszióba vitte volna az országot, ez enyhén szólva valóban a kabaré kategória, és ha már egyébként az MSZP-nek a gazdaságpolitikában nem volt ilyen sikere, akkor remélem, hogy ezekben a kabaréműsorokban ez a siker biztosított lesz számára.
Jobbikos vezérszónok úr felszólalására tényleg csak röviden reagálnék. Örülök egyébként, hogy ismét sikerült a Jobbiknak a szocialistákat megvédenie. (Z. Kárpát Dániel: Jaj, ne röhögtess már!) Annak is örülök, hogy a Jobbik és a baloldal bimbózó szerelmének egy újabb fontos állomásához érkeztünk ezáltal. (Z. Kárpát Dániel: Vegyél már vissza az arcodból egy kicsit!) Kérem, ezt jegyzőkönyvben rögzítsük, hogy a jobbikos verbális kommunikáció milyen magaslatokba tud emelkedni így a parlamenti patkó sorain belül! (Z. Kárpát Dániel: Én is kérem! ‑ Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.)
Tehát Z. Kárpát Dánielnek azt szeretném mondani, hogy folyamatosan a szocialistákat emlegetjük vissza, ezt nem azért tesszük, mert nekünk ez jólesik, kedves képviselő úr, nem azért, mert nekünk ez a hobbink, hanem azért ‑ és ezt nem én mondom, ezt nagyon sok történész, közgazdász mondta ‑, hogy a közgazdaságtant, a történelmet és a politikát is folyamatában kell látni. Nem lehet kiragadni egy-egy szeletet!
És hogy miért a szocialistákat említjük föl? Azért, mert ők voltak előzőleg kormányon. A Jobbiknak ez még nem sikerült, és nagyon-nagyon bízom benne, az ország érdekében ‑ szerencsére, sokan vagyunk így ‑, hogy ez még jó darabig így is marad.
Végezetül pedig azt szeretném elmondani, hogy az adócsökkentés és a béremelkedés, amiről ma itt szó volt, azt gondolom, önmagában véve, leegyszerűsítve a mondandómat, ez egy jó dolog. Ez egy kedvező dolog, ez egy támogatandó dolog. Ezért kértem vezérszónoki hozzászólásom elején is önöket, hogy pártállástól függetlenül legyenek szívesek, ezt támogassák, mert az ország érdekeit szolgálja, a magyar családokat, a magyar munkavállalókat, a munkaadókat és a vállalkozások érdekeit szolgálja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)