SZÁVAY ISTVÁN, Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársam! Államtitkár Úr! A Jobbik ter­mé­szetesen üdvözöl minden olyan kezdeményezést és javaslatot, amely állampolgári, lakossági terhek csök­kentéséről szól, legyen szó adócsökkentésről vagy éppen jelen esetben illetékek és díjak meg­szün­tetéséről. Hiszen minden olyan lépés fontos, amely az állampolgárok terheit mérsékli, legyen szó anyagi ter­hekről vagy éppen adminisztrációs teher könnyí­té­séről, és több szempontból is azért ebbe az irányba szeretnék felszólalásomban elmenni.

Ugyanakkor azért kénytelenek vagyunk azt is je­lez­ni, hogy legtöbb esetben itt azért szép­ség­ta­pa­szok­ról van szó azzal együtt is, hogy persze, van egy-két ko­molyabb és súlyosabb ügy is, mint például az anya­könyvi kivonatokat sújtó illeték, az idősek szá­má­ra való útlevéligénylés, illetve a Magyarország te­rü­letén kívül élő magyar állampolgárok számára a nyilvántartásba vétel illetéke.

Ugyanakkor nem lát­juk kellően átfogónak ezt a ja­­vaslatot. Maga kép­vi­selő asszony vagy talán állam­titkár úr volt, bocsánat, be­szélt arról, hogy ez már a soka­dik olyan ja­vas­lat­cso­mag, amely bürok­rácia­csök­kentésről, ad­miniszt­rációs és illetékteher csök­kentéséről szól. Azért elég sok ilyet láttunk már az elmúlt 25 évben, főleg a Gyurcsány-kormányra volt jellemző ‑ már elnézést fideszes képviselőtársaimtól a párhuzamért, de főleg arra a kormányra volt jellemző ‑, hogy gőzerővel ké­szül­tek mindenféle tervek, meg fölálltak mindenféle bizottságok jó államról meg jó kormányzásról meg államreformról, meg mit tudom én, miről, és aztán azoknak a nagy része nem valósult meg, vagy éppen csak valami történt.

Azzal együtt is, hogy persze nem árulok el titkot, a Jobbik támogatni fogja ezt a javaslatot, de szeret­ném jelezni, hogy számunkra vagy a mi véleményünk szerint egy sokkal átfogóbb bürokráciacsökkentésre lenne szükség. Számos más szempont alapján meg kellene vizsgálni, hogy a magyar államigazgatás jól működik-e. Dunai képviselő asszonnyal én teljes egészében egyetértek, aki hosszasan ostorozta az előző kormányokat, de azért ez ügyben tudhatóan a saját kormányának teljesítményéről is lehetne mit mondani, hogy az emberek mennyire utálják azt a magyar államot, amelyik folyamatosan csak ma­ce­rál­ja őket, amely folyamatosan le akarja őket húzni, fölösleges adminisztrációs terhekkel sújtja őket, sok­szor egész egyszerűen értelmetlen ügyintézési kö­te­le­zettségeket ír elő.

Tehát úgy látjuk, hogy ez a javaslat önmagában nem rossz, amit önök idehoztak, olyan ez kicsit, mint a devizahitel kérdése, tudják, képviselőtársaim. Min­dent, amit önök idehoztak, azt mi mindig támo­gat­tuk, mert mindig egy picit előrébb mutatott vagy talán egy-kétezer vagy száz családon segített, de önök a mai napig is adósak a magyar társadalomnak azzal, hogy a devizahiteleseket megmentő ja­vas­lat­csomagot kidolgoztak volna. Kicsit hasonló érzésünk van itt is. Olyan dolgok vannak ebben a javaslatban, amit jó szívvel és őszintén támogatni tudunk, de ezt nagyon kevésnek érezzük, például sok esetben azért, mert nem biztos, hogy mindig magának az illetéknek az eltörlése jelenti a megoldást akkor, amikor egyébként egy fölösleges hatósági aktussal van dol­gunk. Tehát tök jó, hogy eltörlünk egy illetéket, de ugyanakkor nem vizsgáljuk meg, hogy ahhoz az ille­ték­hez kapcsolódó hatósági aktusra egyáltalán szük­ség van-e, vagy azt olyan formában kell-e megoldani, mint ahogyan azt megoldjuk, például személyes részvétellel, és nem lehetne-e minél több dolgot az elektronikus ügyintézés irányába terelni, mert ez lenne a XXI. század, kedves képviselőtársaim. Ez ügyben azért bőven lehetne nemzetközi példákat találni.

Én azt nagyon hiányolom, államtitkár úr, hogy amikor bürokráciacsökkentésről meg adminisztratív terhekről meg illetékek csökkentéséről beszélünk, akkor önök már messze nem olyan szorgosan vizs­gál­ják a nyugat-európai példákat, mint akkor, ami­kor összetákolnak egy választójogi törvényt vagy ép­pen egy médiatörvényt, amelybe kimazsoláznak egyen­ként egyébként vállalható és párhuzamokkal ren­delkező nyugat-európai példákat, majd ezt utána összerakják egy teljesen vállalhatatlan és elfo­gad­ha­tatlan médiatörvénnyé meg választójogi törvénnyé.

Ha önöknek arra van apparátusa, márpedig lát­ha­tóan van, hogy ilyen ügyekben megvizsgálják a nemzetközi példákat, akkor miért nem látjuk azt, hogy minisztériumi tisztségviselők hada dolgozik azon, hogy megnézi, hogy Észtországtól kezdve Ír­or­szá­gon keresztül akár Spanyolországig, vagy bár­mi­lyen más példát mondhatnék, hogyan működnek ezek a országok, hogyan működnek ezek az államok, milyen olyan jó példák vannak az ügyintézés, az ad­mi­nisztráció, a kormányzás vagy az e-kormányzás tekintetében, amelyeket Magyarországon is lehetne alkalmazni.

Elég sok ilyen példát gyűjtöttünk össze mi az utóbbi időben magunk, és számos ilyen javaslattal is majd a megfelelő időben készülni fogunk és a vá­lasz­tási programunk részévé fogjuk tenni. Mi elkezdtük ugyanis ezeknek a tapasztalatoknak a begyűjtését azon jobbikos barátaink, bajtársaink, tagtársaink által, akik nyugat-európai országokban élnek és dol­goznak. Ugyanis az elmúlt évek során, amikor mun­ka­társaimmal hozzájuk látogattam, legyen szó Bécs­ről, Münchenről, Zürichről vagy éppen Dublinról, a helyben élő magyarok beszámolnak arról, hogy sok szempontból miért működik normálisabban az az államigazgatás, ahol ők élnek. És hadd tegyek hozzá ehhez még egy szempontot, ez legalább ennyire fon­tos. Abban, hogy miért menekülnek el Magyar­or­szág­ról ‑ számos más fontos, nyilván a gazdasági szem­pontok a legfontosabbak ‑, bizony sokszor benne van az is, hogy élhetetlen az ország, agyon­nyom­ja őket a bürokrácia, elegük van abból, hogy Ma­gyar­országon egy vállalkozást úgy lehet elin­dí­ta­ni, legyen szó, mondjuk, egy autószerelő műhelyről, konkrét példát tudok, hogy hét vagy nyolc különböző hatóságnak a mindenféle papírjait kell beszerezni, ami ráadásul annyi időbe telik, hogy mire az utolsó megvan, addigra az első elévül, és kezdhet neki újra. Ezek tényleg így vannak képviselőtársaim, ezzel pél­dául lehet, hogy érdemes lenne foglalkozni. Ahhoz képest például van olyan ország Nyugat-Európában, például Írországot tudjuk, ahol a legkönnyebb, ahol tulajdonképpen interneten keresztül az ember be tud regisztrálni egy vállalkozást, és mondjuk, néhány hét alatt mindenféle ezzel kapcsolatos hatósági enge­dé­lyeztetési eljárást végig tud futtatni.

Én azt javaslom önöknek, államtitkár úr, kép­vi­selőtársaim, hogy ha már ilyen szorgalmasan tudtak nyugat-európai példákat tanulmányozni például egy választójogi törvénynél, akkor érdemes megnézni azt, hogy Nyugat-Európában hogyan lehet normá­li­sabban és ügyfélbarátabban működtetni az államot. Tehát nagyon jó, hogy eltöröljük az illetékeket, de attól még sok esetben marad a fölösleges hatósági probléma meg macera.

Vagy hadd mondjak egy másik konkrét példát erre. Higgyék el képviselőtársaim, hogy nagyon sok külföldön élő magyar boldogan és örömmel kifizetné azt az illetéket, amit most kell, sőt még ennek a többszörösét is, ha azonnal és normális időn belül például kézhez tudná kapni a nagykövetségeken a gyermekeik anyakönyvi kivonatát, és nem kellene arra heteket meg hónapokat várni.

(13.30)

Azért nem tudják sokszor a gyereket hazahozni Magyarországra, mert egész egyszerűen a magyar állam képtelen 2-3 hónap alatt a gyereknek egy anyakönyvi kivonatot kiállítani. Tehát nagyon jó, hogy eltöröljük az illetéket, de ezt a problémát ugyanakkor meg ne hagyjuk változatlanul, mert akkor nem vagyunk vele előrébb.

Adóbevallások tekintetében: most éppen erről nincs is szó, de azért hadd érintsem ezt a témát, ha már erről beszélünk. Észtországban például, ahol az egyik leginkább előrehaladott az elektronikus, az e-kormányzás rendszere, a lehető legtöbb dolgot lehet elektronikusan elintézni, Észtországban például az adóbevallást, a magánszemélyek adóbevallását a számlavezető bank készíti el. Képviselőtársaim, ezt ők készítik el az állampolgárok helyett, és az ehhez szükséges igazolások nagy részét interneten is be lehet nyújtani, és egyébként persze a banki költségek is rendkívül kicsik, ezzel is nyilván bankszámlahasználatra sarkallják az embereket, ezzel is csökken a feketegazdaság.

Másik példa, és most kicsit csapongok itt, de néhány példát azért fölírtam, amit hadd hozzak önök elé, és ezeknek egy részéről már egyébként korábban is beszéltünk. Sok alkalommal kritizáltam azt, hogy milyen teljesen érthetetlen és fölösleges adminisztrációs terhekkel sújtják a civil szervezeteket, az elmúlt évek során ezt elég sok alkalommal elmondtam. Nemrégiben éppen volt is itt egy törvényjavaslat előttünk, hasonlót tudok róla elmondani, mint az előttünk fekvőről, de talán, ha erről nem beszéltünk volna annyit az elmúlt fél évben, akkor lehet, hogy idáig sem jutottunk volna el. Egy-két dologban történt változás az ügyben, hogy a civil szervezeteknek milyen adminisztrációs terhei vannak a bíróságokon például, de ugyanakkor azzal az egészen elképesztő dologgal találkozunk a XXI. században, hogy ha Magyarországon valaki állami pénzre szeretne pályázni, például a Nemzeti Együttműködési Alaphoz, akkor Magyarországon azt jelenti az e-közigazgatás, hogy elektronikus formában, az úgynevezett EPER rendszerben mindenki szépen beadja a papírjait, elektronikusan mindent rögzít, tök jó, majd a végén kinyomtat egy nyilatkozatot, amit aláír, és elmegy vele a postára, hogy postán föladja. Azért remélem, érezzük ennek az abszurditását.

Az anyakönyvi kivonatról már volt szó, és még egy kedvenc példa, nem olyan régen történt, de most nyilván megkérdeztem gyorsan képviselőtársaimtól, hogy néz ki Magyarországon egy tajkártya. Az illetékeket persze sokszor, tudjuk, hogy azért kell fizetni, hogy ezekből az illetékekből ki tudjuk fizetni azoknak a bérét, akik az ezekhez a hatósági aktusokhoz kapcsolódó munkát elvégzik. Ez komoly kérdéseket vet fel persze azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán van-e ennyi emberre szükség a magyar államigazgatásban; s itt Lázár miniszter úrnak azért elég határozott véleménye volt vagy mondatai voltak ezzel kapcsolatban már az elmúlt hónapok során. De kétségkívül igaz, hogy sok esetben valójában azért kell illetéket fizetni, hogy a feleslegesen, sok esetben valóban feleslegesen, hiszen elektronikus ügyintézés formájában elintézhető kérdések miatt valóban feleslegesen ott ülő ügyintéző hölgyeknek és uraknak, vagy jellemzően inkább hölgyeknek a bérét elő tudjuk teremteni. Egy kicsit szocialista módú közfoglalkoztatásnak tűnik azért ez még a XXI. században.

Van az E111-es kártya, amelynek az a lényege, hogy az Európai Unió területén ezzel tudom igazolni, hogy a legalapvetőbb egészségügyi ellátásra jogosult vagyok. Ez az E111-es kártya, kedves képviselőtársaim, pontosan olyan méretű, mint Magyarországon a személyi igazolvány vagy a bankkártya vagy bármi más, ami szépen elfér a pénztárcában. Ezt európai uniós állampolgárként ingyen ki lehet váltani, be tudom rakni a pénztárcámba a többi papír közé, ez a kártya tartalmazza a nevemet, a születési dátumomat, talán az anyám nevét, de abban nem is vagyok már teljesen biztos, illetve magát a tajszámot; ezt ingyen ki lehet váltani.

Ugyanakkor ezt a kártyát Magyarország területén nem lehet használni, én ezzel nem tudom igazolni a saját tajszámomat, ehhez ki kell váltani Magyarországon egy külön tajkártyát, ami egyébként kétszer akkora, még véletlenül se fér el a pénztárcámban. Szerepel rajta egyébként a nevem, a születési dátumom és a tajszámom, és mindezért egyébként ezer-, nem tudom, hány száz forintot kell fizetni, és teljesen értelmetlenül, teljesen értelmetlenül, ahelyett, hogy akár a másik kártyát el lehessen fogadni, vagy ha az ingyenes, akkor ez is legyen az, ha ezért fizetni kell, akkor azért is kelljen, de leginkább láthatóan semmi másért nem fizetünk, hanem csak azért, hogy meglegyen a bére annak, aki ezt nekem elintézi, úgy, hogy egyébként nincsen semmi szükségem erre a kártyára, vagy elvileg erre semmi szükség nem lenne.

Még egy mondatot engedjenek meg az átgondoltsághoz meg a kormányzati szándékhoz. Az szerintem egy nagyon helyes dolog, amit Dunai képvi­selőtársam, Dunai Mónika képviselő asszony is itt a felszólalásában kiemelt és fontosként üdvözölt, hogy ez a tervezet eltörli a CSOK-hoz, a CSOK igényéléséhez kapcsolódó illetéket. Képviselőtársaim, államtitkár úr, ha önöknek lenne egy valóban átgondolt stratégiája azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon hogyan csökkentsük a bürokráciát meg az illetékeket, akkor mondják már meg nekem, hogy egy évvel ezelőtt miért vezették be ezt az illetéket a CSOK-hoz kapcsolódóan. Remélem, nem azért vezették be fél évvel ezelőtt, hogy most meg ki tudják vezetni, és el tudják mondani, hogy milyen nagyszerű a kormány, mert eltörli a CSOK-hoz kapcsolódó illetékeket.

Tehát ezek azok a következetlenségek, amelyek azt láttatják velünk, amelyek azt mutatják, hogy e mögött a javaslat mögött minden jó szándékú támogathatósága ellenére nem egy nagy ívű, hosszú távú, jól átgondolt kormányzati stratégia van, hanem csak most éppen, nem tudom, hányadjára hoznak egy olyan javaslatot, ami egyébként kiválóan kommunikálható.

Nyilván sokakat fog érinteni, népszerűségi szem­pontból egyébként nagyon jó, de egy csomó kér­dést nyitva hagy, megteremtve annak a lehetőségét, hogy néhány hónap elteltével majd megint előálljanak egy hasonló csomaggal, és mondjuk, egy év múlva ki tudják vezetni azt az illetéket, amit majd most 3 hónap múlva fognak csak bevezetni.

Tehát a javaslatot támogatjuk, elmondom még egyszer, azért támogatjuk, mert azok a pontok, amelyek benne szerepelnek, azokkal egyet tudunk érteni, de hiányoljuk az e mögött meghúzódó valós kormányzati szándékot és azt az elhatározást, hogy Magyarországon tényleg egy jobban kormányzott, XXI. századi módon működő és az állampolgárok igényeit a mostaninál lényegesen jobban kielégítő államigazgatás legyen. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)