ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Kezdjük talán azzal, amiben egyetértünk, és ez nem kevés: szerintünk is az a legfontosabb, hogy az embereknek legyen munkája. Ha van munka, akkor minden van.
Nem használom fel most ezt a rövid időt arra, hogy ismertessem az önök által is kívülről tudott tényeket, miszerint Magyarországon a kormányzásunk megkezdésekor valahol a 12 százalék magasságában volt a munkanélküliség, most pedig valahol 4,3 százalék körül van. (Korózs Lajos: Nem igaz! ‑ Derültség az ellenzék soraiban.) És terveink szerint el is fogjuk érni az általános és teljes foglalkoztatást. (Korózs Lajos: Ez se igaz!) Ha van munka, mindennek ez az előföltétele, akkor van értelme beszélni a bérekről, és én egyetértek önnel abban, tisztelt képviselőtársam, hogy az a cél, hogy az emberek minél magasabb bérhez juthassanak.
Az a helyzet, hogy meg is állapodtunk, igaz, nem Brüsszellel, ahogy ön javasolja, erre majd később kitérnék, mert onnan reményt én nem látok, hanem megállapodtunk a munkáltatókkal és a munkaadókkal, ennek megfelelően csökkentettük a munkaadói adókat, cserébe ők pedig 2017 januárjától nagyarányú béremelést hajtottak végre. Nem Brüsszel, hanem a magyar munkaadók tették ezt. A minimálbért 15, a szakmunkás-minimálbért pedig 25 százalékkal emelték fel.
Terveink szerint a minimálbérek emelése 2018‑ban is folytatódik, tehát az előttünk álló évben, a minimálbér 8 százalékkal, a szakmunkás-minimálbér pedig 12 százalékkal emelkedik majd. Közben, mindezzel párhuzamosan, a tanárok, a felsőoktatásban dolgozók, az ápolók, az orvosok, a rezidensek, a rendvédelmi dolgozók és a katonák fizetése is nő. Az a meggyőződésem, hogy eredményt e tekintetben Magyarországon lehet elérni, és nem Brüsszelben. Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)