ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen, elnök úr. Mindenkitől elnézést fogok mindig kérni, akit megbántottam vagy megsértettem, ez esetben ez a helyzet nem áll fenn. Ha mégis így tettem volna, megnyugtathatom, hogy otthon pont elegen vannak hölgyek ahhoz, hogy azonmód le is kapjanak a tíz körmömről.

Ehelyett inkább azt szeretném önnek javasolni, hogy beszéljünk kellő tisztelettel a magyar nőkről, javaslom, hogy ismerjük el a munkájukat, javaslom, hogy ne ilyen hangon és ne ilyen apropóból, mint ahogy ezt ön teszi. Igenis ideje volna annak, hogy számos gazdasági kalkulációban helyet adjunk annak a munkának, amit ők munkahelyen kívül végeznek. Azt gondolom, hogy általában a magyar politika több tisztelettel beszélhetne a nőkről.

Azt gondolom, hogy e tekintetben sem a Fidesznek, sem a Kereszténydemokrata Néppártnak nincs szégyenkeznivalója. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Varga Istvánra emlékszel? ‑ Vak komondor!) Mindig is tiszteltük a nagyszüleinket, tiszteltük a szüleinket, tiszteltük a házastársunkat (Közbeszólás az MSZP soraiból: Jól meg is vertétek!), és tiszteltük a gyermekeinket is.

Azt javaslom mindenkinek, hogy ebben a hangnemben beszéljünk a magyarországi hölgyek helyzetéről. Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)