LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Először is köszönet illeti a kezdeményezőket, mert úgy látom, elegendő idő kínálkozik számunkra arra, hogy a kormányoldal kifejtse a munka világának minden aspektusával kapcsolatosan az ars poeticáját, szemléletét, irányultságát. Azt látom, a vitából is az bontakozik ki, hogy arra az irányra, arra a törekvéssorozatra nemigen volt válasza sem a Jobbiknak, sem az LMP-nek, sem az MSZP-nek, amely elég megfogyatkozóban van. (Dr. Legény Zsolt: Annál erősebbek! ‑ Bangóné Borbély Ildikó: Arányaiban nem vagytok többen!)

Természetesen azt gondolom, a 2010 óta megtett út egy nagyon sikeres út, annak ellenére, hogy nagyon rögös út, és nagyon nehéz út volt, nem is vagyunk teljesen elégedettek. Majd a végén fogok egypár mondatot mondani természetesen erről. Ha a foglalkoztatottság és a munkanélküliség belső struktúrájára nézünk, vagy az országon belüli különbségeket érintjük, akkor nem lehetünk elégedettek, de az az út, amelyen 2010 óta haladunk, feltétlenül egy rendkívül fontos és sikeres út a munka világával kapcsolatban.

Az első gondolat az, amit már többen elmondtak, hogy mi a munkaalapú társadalomban hiszünk. Ez a mondat is többször elhangzott, hogy ha munka van, akkor minden van. Ez a szemlélet biztonságosabban és fenntarthatóbban oldja meg a szociális kérdéseket is, ebben a keretben jobban figyelembe tudjuk venni a versenyképesség erősítését, a termelékenység növelését, az értékteremtő képesség növelését. A munkaalapú rendszer alakítható, fejleszthető, míg a nem a teljesítményre tekintő és nem a teljesítményre építő rendszer feltétlenül zsákutca. Erre nagyon sok negatív tapasztalatunk van, különösen, ha az MSZP kormányaira gondolunk.

(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Egy másik nagyon fontos dolog az, hogy ha a jelenlegi parlamenti pártokra tekintünk, akkor a Fidesz-KDNP-frakció az egyetlen, amelynek számára alapelv a nyújtózkodás fokának és a takaró hosszának összehangolása. (Bangóné Borbély Ildikó: Mi van? ‑ Dr. Legény Zsolt: Öndicséret!) A követelések és a lehetőségek összehangolása önmagában nem művészet, nagyon egyszerű a szabály: a bérek növelése akkor lehetséges, ha a gazdasági növekedés, a termelékenység, versenyképesség növekedése ezt alátámasztja. (Bangóné Borbély Ildikó: Száguld a gazdaság, nem, képviselő úr?)

Az én témám a foglalkoztatás és a munkanélküliség. Ez egy összetartozó pár, ha az egyik nő, a másik szükségszerűen csökken, és fordítva. Ráadásul az is kimondható, hogy nincs egy statikus állapot ezen a téren, amint megáll, mondjuk, a foglalkoztatás növekedése, azonnal a lecsúszás következik be, vagyis itt egy belső dinamikának kell működni, mert azt látjuk, hogy lecsúszni könnyű, felemelkedni viszont verejtékes munka. Ezt megtapasztaltuk a 2010 óta eltelt időszakban.

Beszéljünk a számokról, különválasztva a 2002 és 2010 közötti, majd a 2010 utáni időszakról a foglalkoztatottság és a munkanélküliség tekintetében! Ez talán válasz lesz arra, amit a szocialista képviselők mondtak, mert hiszen most ugyan sok mindent számonkérnek, de ebben az időszakban semmit nem tettek, annak ellenére, hogy a 2002 és 2010 közötti időszak jelentős részét kedvező nemzetközi gazdasági konjunktúra jellemezte. Ennek ellenére 2002 és 2010 között a foglalkoztatottak száma mintegy 140 ezer fővel csökkent, miközben a munkanélküliek száma megduplázódott, 240 ezerről 470 ezerre emelkedett. A 15-64 éves korosztály foglalkoztatási szintje 56,2 százalékról 54,9 százalékra esett vissza, míg a munkanélküliségi ráta 5,8 százalékról 11,3 százalékra nőtt ebben a nyolc évben. Úgy gondolom, ez csattanós válasz arra, amit a szocialista képviselők mondtak. Nemzetközi összehasonlításban a hazai foglalkoztatási szint 2010-re az Európai Unió tagállamai között a legalacsonyabb volt. A 2002 és 2010 közötti időszakban jelentős mértékben nyílt az olló a hazai és az uniós foglalkoztatási szint között, miközben Magyarországon már a globális pénzügyi válság előtt is csökkenő trend jellemezte a foglalkoztatást, amit a válság csak tovább mélyített.

A 2010-es kormányváltás után foglalkoztatási fordulat következett be Magyarországon, aminek fő jellemzője, hogy az egyik legfontosabb kormányzati célkitűzéssé a foglalkoztatás növelése vált.

(19.50)

Rengeteg akciónk volt, általánosan, célzottan, mindenféle módokon. Ennek hatására a foglalkoztatottak száma 2010-2016 között 620 ezerrel nőtt, míg a munkanélkülieké 235 ezerrel csökkent ugyanezen időszak alatt. Érdemes visszagondolni azokra a számokra, amiket az előző 8 évről mondtam.

A foglalkoztatási ráta 54,9 százalékról 66,5 százalékra nőtt, a munkanélküliségi ráta pedig 11,3 százalékról 5,1 százalékra csökkent a 2010 és 2016 közötti időszakban. A foglalkoztatottak száma nemcsak a globális válság előtti szintet haladta meg, hanem a rendszerváltoztatás óta eltelt időszak legmagasabb foglalkoztatottságát sikerült elérni. 2016-ban átlagosan már mintegy 4,4 millió volt a foglalkoztatottak száma, míg 2010-ben alig több mint 3,7 millió fő dolgozott. A növekedés jelentős része, mintegy kétharmada az elsődlegesen munkaerőpiacon ment végbe a versenyszektor dinamikus növekedése és munkahelyteremtése eredményeként. A 2010-es kormányváltás óta Magyarország az Európai Unió átlagos növekedésénél gyorsabb ütemben tudta növelni a foglalkoztatást. Ennek eredménye, hogy a 15-64 éves népesség foglalkoztatási szintje 2016 III. negyedévében elérte az Európai Unió átlagát, ami 67,1 százalék volt akkor. Magyarország ezzel gyakorlatilag teljesítette a 2020-as célkitűzését, ami az uniós átlag elérése volt.

A munkanélküliség is teljesen eltérően alakult a két kormányzati időszakban nemzetközi összehasonlításban. 2002 és 2010 között rendkívül gyors ütemben romlott a munkaerőpiaci helyzet Magyarországon. Míg 2002-ben a hazai munkanélküliség lényegesen kedvezőbb volt az uniós átlagnál ‑ 9 százalékkal szemben csak 5,6 százalék ‑, addigra 2010-re a helyzet alapvetően megváltozott, és a magyar munkanélküliségi mutató már lényegesen magasabb volt a 27 tagállam átlagánál. A hazai munkanélküliség már a globális válság előtt meghaladta az uniós átlagot, és annál gyorsabb ütemben nőtt tovább a 2007‑2010 közötti időszakban is. A 2010-es kormányváltást követően alapvetően a korábbitól eltérő trend jellemezte a hazai munkanélküliség alakulását. Magyarország 2016 utolsó negyedévében már a harmadik legalacsonyabb munkanélküliségű ország volt az Európai Unióban. A hazai 4,4 százaléknál Németországban ‑ ahol 3,5 százalék volt ‑ és Csehországban ‑ ahol 3,6 százalék volt ‑ volt alacsonyabb a munkanélküliség szintje 2016 végén.

Itt tartunk most, de tekintsünk előre 2020-ig! Az Európa 2020 stratégia az EU erre az évtizedre szóló foglalkoztatási és növekedési stratégiája. Ebben hangsúlyt kap az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés, mert ennek révén orvosolhatók az európai gazdaság strukturális hiányosságai, növelhető a versenyképesség és a termelékenység, illetve lefektethetők a fenntartható gazdaság alapjai. Az EU stratégiája 2020-ra azt tűzi ki célul, hogy az előbb említett 15-64 éves korosztály 75 százalékának legyen munkája. Hihetetlen ambiciózus cél. Az 54,9 százalékról 67,1 százalékra ‑ ezek a magyarországi számok ‑ sem volt könnyű emelni a foglalkoztatottságot, de 67,1 százalékról 75 százalékra növelni még sokkal nehezebb. Ez a jelenlegi foglalkoztatási struktúra átalakítását is jelenti, benne a magyar kis- és középvállalkozások megerősítését szolgáló európai uniós kohéziós források 60 százalékának felhasználását. Tehát a kormány határozottan dolgozik azokon a terveken, hogy a 67,1 százalékról további munkahelyteremtés, további intenzitás, termelékenységnövekedés is legyen. Ezt szolgálja az innovációra fordított összegek radikális megemelése, az ipar 4.0 termelékenységnövelő folyamatainak a bevezetése, ezzel a versenyképességünk jelentős erősítése is.

Ez már egy másik történet, ebben is benne vagyunk nyakig, tovább folytatva a foglalkoztatás emelését és a munkanélküliség csökkentését, ami természetesen, magától értetődően együtt fog járni a bérek emelkedésével. Én azt gondolom, hogy ebben kell együtt dolgoznunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)