BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a teljes foglalkoztatásról beszélünk, és ki mennyire járt jól az elmúlt 7 évben, akkor legelőször azt kell megemlítenem, hogy a Bajnai-kormány alatt 85 fő volt azoknak a száma, akik kormánytagok voltak, államtitkárok voltak és helyettes államtitkárok voltak. Ezt azért mondom el, mert van egy réteg, aki nagyon jól járt az elmúlt 7 évben, és velük kell kezdeni, mert ők amúgy kevesebben vannak, mint a maradék néhány millió ember ebben az országban. Most ott tartunk, hogy a kormányban dolgozók száma az államtitkárokkal, helyettes államtitkárokkal 176 főre duzzadt, igaz, hogy 2010-ben a bürokráciacsökkentést szajkózta minden médium és minden kormánytag. De még a 176 fő fölött van 5 fő miniszterelnöki biztos, 15 fő kormánybiztos és 15 fő miniszterelnöki megbízott. Ez összesen 216 fő, a csökkentés, a bürokráciacsökkentés meg a személyzeti csökkentés érdekében. Hát, én úgy gondolom, hogy ha teljes foglalkoztatásról beszélünk és a kormányhoz köthető pozíciók kiosztásáról, ebben igen jól teljesített a harmadik Orbán-kormány.
Visszatérnék a minimálbérre, mert folyamatosan ódákat zengtek, hogy mennyire jól alakult az elmúlt években a minimálbér emelkedése. Újra el fogom mondani, már előttem több képviselőtársam is felszólalt: 2010-ben bruttóban 73 500 forint volt a minimálbér. Ez nettóban 60 236 forint volt. Majd 2011-ben 78 ezer forint lett bruttóban, nettóban 60 600 forint. 2014-ben eljutottunk az ominózus 101 500 forintos minimálbérig. Képviselőtársaim, emlékeznek, hogy mennyi volt ennek a nettója? A 101 000 forintnak? 66 483 forint! Négy év alatt felemelték 101 ezer forintra, és alig nőtt 6 ezer forinttal a nettója. Majd most 2017-et írunk, 127 500 forint, és 84 788 forint a nettó. 54 ezer forinttal növekedett a bruttó, a nettó, ami az emberek zsebében marad, az csupán 24 552 forinttal. És akkor még nézzük meg azt, hogy az államnak fizetett adó, amit ugyebár be kell fizetni, a járulékokat, 2010-ben 34 212 forintot fizettek be, majd 2017-ben 72 760 forintot. Nettóban a munkavállaló 24 ezer forinttal vitt többet haza, az állam meg 72 760 forinttal többet szedett be. Akkor ki járt jól a minimálbér-emeléssel, tisztelt képviselőtársak? Ki volt, aki nagy hasznot húzott a munkavállalókból? Hát az állam. Maga az állam.
Bartos Mónika meg többen itt ódákat zengtek, hogy mennyire felzárkóztunk minimálbér kapcsán meg a fizetések kapcsán az Európai Unió tagállamaihoz, és külön kiemelte, hogy csökkent a bérolló a németek és a magyarok között. Hát, könyörgök, szeretnénk mi annyi minimálbért keresni, mint a németek! 464 ezer forint most a németeknél a minimálbér. Amúgy az európai uniós országokban is sereghajtók vagyunk, persze, hátulról hajtunk mindent. Bulgária, Csehország és Románia, ahol alacsonyabb a minimálbér.
(20.00)
Akkor miről beszélünk, képviselőtársaim? Azt, amit végighallgattunk… Ne haragudjanak már! Még mindig a 2010 előtti időszakra hivatkoznak, sőt nagyon sokan önök közül még 2002-t is felhozták. Könyörgöm, hetedik éve kormányoznak, vegyék már észre! Hetedik éve! Már nincs mire visszamutogatni. Ha mutogatunk, akkor forduljanak egymással szembe és tessék egymásra mutogatni, hogy te csináltad, te meg te meg te szavaztad meg, és miattad élnek az emberek rosszabbul. (Bányai Gábor: Jaj, istenem!) Mi is ezt mondjuk, hogy jaj, istenem, higgyék el, amikor hazamegyünk és találkozunk az emberekkel!
A másik, hogy állandóan arról beszélnek ‑ gondolom, majd államtitkár úr fog reagálni rá ‑, hogy egy ország egyik sikerességi mutatója, hogy hány gyermek születik. Térjünk ki erre is! 2008-ban a válság kitörésekor majdnem százezer gyerek született az országban, 99 149. Majd jött az ominózus 2011, amikor 88 049 gyermek született Magyarországon. Majd egy icipicit javult a helyzet, és 2016-ban sikerült feltornázni 93 ezerre. Nagyon örülök, hogy itt van államtitkár úr, mert szeretném, ha tiszta vizet öntenénk a pohárba. A múlt héten voltam egy konferencián, ahol a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa elismerte, hogy a KSH mostani közölt adataiban… ‑ amióta megváltoztatták a dolgozók adatközlését, hogy hányan dolgoznak Magyarországon, megváltoztatták a születésszámban is, így beletartoznak azok a gyerekek is ezekbe a statisztikákba, akik külföldön születnek, és magyar anyakönyvet kapnak. Államtitkár úr, akkor ténylegesen hány gyermek születik évente Magyarországon? Akkor sokkal rosszabbak ezek az adatok? Ebben a 93 ezerben akkor benne van az az évi 11-12 ezer gyerek, aki külföldön születik? Államtitkár úr, végre mondjunk már egymásnak az igazat! Tisztázzuk már ezt a kérdést! Mert akkor tényleg tragikus a helyzet.
A következő, hogy folyamatosan arról beszéltek, Bánki Erik felszólalására emlékszem, hogy családbarát kormányzás, mennyi támogatást adtak a magyar családoknak. Akkor hogy lehet az, hogy a munka után adózók 77 százaléka nem keresi meg az átlagbért? A munka után adózók 77 százaléka! Akkor tényleg visszatérek az első mondataimra, és megismétlem, hogy egy nagyon-nagyon szűk réteg az, aki ma Magyarországon jól járt. Egyetlenegy családpéldát hadd hozzak fel, államtitkár úr: az, aki 2010-ben segélyen volt, vagy a most legkisebb segélyt, ha jól tudom, nettóban 22 ezer és pár száz forintot kap, mert valami oknál fogva nem tudott azóta elhelyezkedni, igaz, hogy ma akkor semmilyen rendszerben nincs lassan benne, de nevel három gyereket, és a három gyerek mellett az anyuka gyesen van, az egy huncut vassal nem kap többet 2017-ben, mint 2010-ben. Egy fillérrel sem! És ilyen nem egy-kétezer család van. Ha azt a családmodellt nézzük, ahol megint csak három gyereket nevelnek, közmunkára van bejelentve az apuka és az édesanya gyesen van, minimálisan keres többet, mint 2010-ben ‑ néhány ezer forinttal.
De van egy nagyon szűk réteg Magyarországon, amit elitnek szoktunk nevezni, nekik mindent odaadtak, az akár a háromszorosát-négyszeresét is megkeresheti annak. Ha három gyereket nevel, dolgozik és szerencséje van az anyukának, mert ő nem gyesen van, hanem gyeden, három-négyszeresét is keresheti ez a család. Tudja, államtitkár úr, ez egy nagyon torz elosztási rendszer. Egy szűk rétegnek mindent odaadunk, a többiek meg azt csinálnak, amit akarnak.
Arról is beszélni kellene, hogy a huszonévesek csaknem 70 százaléka, a harmincasoknak pedig majdnem egyharmada a szüleivel él ma Magyarországon. Ennek nem az az oka, hogy otthon szeretnek lakni a mamahotelben, ahogy Nyugaton ezt megfogalmazzák, hanem az, hogy egyáltalán esélye nincs arra, hogy önálló életet kezdhessen, vagy önálló lakása lehessen ahhoz, hogy önálló életet kezdjen. Arról még nem is beszéltünk, hogy hányan hagyták el ezt az országot. Beszéltem a demográfiáról, hogy ma minden hatodik gyermek külföldön születik.
Higgyék el, előttem szóló képviselőtársamnak mondom, ha annyira rózsás lenne a helyzet, amennyire önök az elmúlt órákban lefestették, akkor nem lenne még mindig ilyen erős a kivándorlás Magyarországról, és lenne értelme ezeknek a fiataloknak visszajönni. Nem akarnak visszajönni. A tragédia ebben az egészben, hogy ha akar, sem fog visszajönni, mert megszületnek külföldön a gyerekek, és úgy fog dönteni, hogy jobb külföldön maradni, ha a gyerekének esélyt akar adni. Mert a gyerekeinek sokkal nagyobb esélye lesz, hogy boldoguljon a világban, mint ha hazajönne Magyarországra.
Felhozhatom most az oktatási rendszer szétverését. Igen, azóta láttuk a hírekben, hogy Áder Jánosnak sikerült aláírnia a CEU-törvényt. Lehet, hogy valami kis remény volt még bennünk, hogy van normális ember önök között, de úgy néz ki, néha már ezt is vitatni kell. Bíztunk abban, az utolsó mentsvárunk az volt, hogy valami oknál fogva, ugyebár, Áder Jánosnak is egyetemre jár a saját kislánya, és be fogja látni, hogy ha az ő kislánya járhat ilyen egyetemre, akkor másnak is talán Magyarországon lehetőséget kellene biztosítani. Melyik lesz a következő egyetem? Kit kell megregulázni még Magyarországon? Kinek nem mutatták még meg a hatalom eszközeit ebben az országban?
Előttem még beszéltek, főleg Mesterházy Attila képviselőtársam a nők és a férfiak közötti béregyenlőtlenségről. Higgyék el, képviselőtársak, nem elengedő az, hogy mindenkinek munkája legyen; az előttem szólóhoz beszélek. Nem, nem elegendő, hogy munkája legyen mindenkinek. Nem elég az, hogy munkahelyem van. A tisztességes fizetés is kell ahhoz, hogy egy család és a magyar emberek jól érezhessék magukat ebben az országban. Ha tisztességes fizetést kapnak, nem fognak úgy dönteni, most már nem a 20-30 évesek, hanem sajnos az én korosztályom és a tőlem öregebbek, hogy elhagyják ezt az országot. Ezt, higgyék el, hét év után már nem fogják tudni ránk verni. Már nem fognak tudni minket hibáztatni, hét év után ezt már a magyar emberek nem nyelik be. Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Varga László tapsol.)