DUNAI MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai, immáron több órája tartó vitában, azt gondolom, egyetlenegy dolog van, amiben egyetértünk mindannyian, mégpedig abban, hogy a béreket folyamatosan emelni kell és az európai bérekhez fel kell csatlakozni. Csak az a baj, és azt tartom nagyon sajnálatosnak, hogy amikor olyan javaslatot terjeszt be a Fidesz és a KDNP, amely ezt a célt szolgálja és ezt a költségvetésen is át kell vezetnünk, akkor ezt az ellenzék rendre elutasítja. Vagyis nem partnerek abban, hogy az európai bérekhez fel tudjuk zárkóztatni a magyar béreket.

Azt gondolom, nem lehet nem megtörténtté tenni, hogy Magyarországon 2010 után kialakult egy béremelési és életpályamodell, illetve egymás után hozzuk azokat a döntéseket, amelyeknek következtében a bérek növekednek. A szakmunkás-minimál­bérről nagyon sok szó esett már, de beszélhetünk az életpályamodellekben biztosított többéves folyamatokról. Nos, ezek mind-mind azt a célt szolgálják, hogy a magyarországi bérek növekedjenek, és ha úgy tetszik, akkor az Európai Unió átlagához zárkózzunk fel. De ha egyszer elérjük azt, akkor, azt gondolom, nem kell visszariadnunk attól sem, hogy annál még magasabb célt is kitűzhessünk magunk elé.

Azt gondolom tehát, hogy ha az európai bérek elérésében az ellenzék valami javaslatot megfogalmaz, akkor minimálisan elvárhatjuk mi is, hogy azokat a javaslatokat, amelyeket a kormány beterjeszt, támogassák, ne csak szóban, hanem a szavazataikkal is.

(20.10)

Az pedig egy érdekes kérdés, hogy a bérek és az adók hogyan viszonyulnak egymáshoz. Hogyha megvizsgáljuk a magyarországi bérhelyzetet, amit folyamatosan emelünk a gazdaság teljesítőképességének függvényében, és megnézzük az Európai Unióban a béreket, és itt látjuk valóban azt, hogy fel kell zárkóznunk, és zárkózunk is, de ha megnézzük az adókat, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon elég sok területen sokkal kedvezőbbek az adózási kondíciók, mint az Európai Unió átlagában. Mi fizetjük a legkevesebb személyi jövedelemadót, a vállalkozások adója is jelentősen alacsonyabb, mint az Európai Unióban. Én azt gondolom, hogyha mi az európai uniós bérekhez kívánunk felzárkózni, ez rendben van, ezt tesszük, de az európai uniós adókhoz nem szeretnénk felzárkózni. Én azt gondolom, azt minden józan gondolkodású ember belátja, hogy az nem megy, egy költségvetést nem lehet úgy összeállítani, hogy a béreket hirtelen megemeljük jelentősen, és az adókat meg lényegesen alacsonyabban tartjuk; valamilyen egyensúlyt kell megtalálnunk abban, hogy tudjunk emelni béreket, és az adók is csökkenjenek. És ennek a kettőnek az egyensúlya fogja megteremteni azt az ideális állapotot, amellyel a költségvetést egyensúlyban tudjuk tartani.

Ha megnézzük, hogy Magyarországon mennyi az infláció ‑ és itt nagyon sokan beszéltek arról, hogy elértéktelenednek a fizetések ‑, kérem szépen, alig van infláció évek óta Magyarországon! A bérek növekednek, a kiadások meg csökkennek, akkor hogy a csodába’ állítják önök azt, hogy elértéktelenednek a fizetések? Éppen ennek az ellenkezője a célunk, és ezért hozunk meg olyan intézkedéseket, amelyek azt szolgálják, hogy a családi költségvetések úgy alakuljanak, hogy a családok bevételei növekedjenek, a kiadásai csökkenjenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék még szólni egy olyan szeletéről a foglalkoztatásnak és a béreknek, amelyről ma még kevés szó esett. Az egyik a nők foglalkoztatása bővülésének kérdése, a másik a férfi- és a női bérek közötti különbségeket illeti. A Fidesz és a KDNP kiemelt figyelmet fordít a kisgyermekes anyák munkaerőpiacra való visszatérésének és a nyugdíj előtt állók munkában tartásának támogatására, valamint a dolgozó szülők esetében arra, hogy családi és munkahelyi kötelezettségeiket minél könnyebben összehangolhassák, a foglalkoztatás támogatásának pedig a nők esetében kiemelkedő jelentősége van. Határozott célunk a pozitív demográfiai fordulat elérése. Ehhez elengedhetetlen a biztonság, itt anyagi és fizikai biztonságra gondolok, a hosszú távú stabilitás, amelynek lényegi eleme a foglalkoztatás bővítése, hosszú távon pedig a teljes foglalkoztatás elérése. Ezt a célt szolgálja a munkahelyvédelmi akció, a gyed extra, a „Nők 40” program, a részmunkaidős foglalkoztatás is, amit most majd tovább fogunk bővíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bár önök ezt tagadják az ellenzéki padsorokban, de tény, hogy ezeknek az intézkedéseknek már vannak konkrét biztató eredményei, amelyek számokkal is mérhetők. A rendszerváltás óta nem dolgoztak annyian Magyarországon, mint ma. Azzal is nehéz vitatkozni, hogy a 2010 előtti 12 százalék körüli munkanélküliség és a mostani, körülbelül 4,3 százalékos munkanélküliség között jelentős különbség van, vagyis jelentősen csökkent a munkanélküliek száma Magyarországon, egyre többen tudnak dolgozni.

A női foglalkoztatás húszéves csúcsra jutott. Ezt mindenki érzi, akinek korábban nem volt munkája, most pedig tud dolgozni. Ezt mindenki látja, érzi; úgy látszik, az ellenzék padsoraiban, különösen az MSZP padsoraiban nem találkoznak olyan emberekkel, akik tudnak, akarnak és képesek dolgozni. 2016‑ban csaknem kétmillió nő dolgozott már. Ez 252 ezerrel több, mint 2010 azonos időszakában volt. E korcsoport foglalkoztatási rátája szeptemberben 60,8 százalék volt, már majdnem elérte az EU‑tag­államok átlagát. Itt még azért van tenni­valónk, de ha megnézzük, hogy 2010 azonos időszakában ez mennyi volt, akkor 10 százalékos volt még a lemaradásunk. Ilyen mérvű foglalkoztatásbővülés nem történt még a magyar munkaerőpiacon, sem más tagállamban nem volt.

És akkor engedjék meg, hogy két statisztikát ideidézzek a férfi- és a női bérkülönbségek témájában. Az egyik az egy éppen egy éve megjelent statisztika, az Economist üvegplafonindexe, amely rendkívül kedvező adatot közölt: az OECD felmérése szerint Magyarország az élre került a nők és a férfiak közötti bérkülönbségek vizsgálatában. Az ő mediánszámításának alapján az olvasható, hogy Magyarországon 3,8 százalékra csökkent a férfi- és a női bérek közötti különbség, és ezzel az OECD által vizsgált országok közül az elsők, vagyis a legjobbak vagyunk.

A másik az egy Eurostat-felmérés, amely meg egészen friss, idei. E szerint Magyarországon a férfi- és a női bérkülönbségek Svédországgal vannak egy szinten. Vagyis az élmezőnyhöz tartozunk. Vagyis Magyarországon csökken a legjobban a férfi- és a női bérek közötti különbség. Hogyha megnézzük, egyébként ez egy másfajta számítás, ezért nagyon nehéz a két felmérés számait összehasonlítani, de a sorrend azért mutat valamit: az Eurostat felmérése alapján az európai átlag női-férfi bérkülönbség tekintetében 16,3 százalék, Magyarország az EU átlaga alatt van, Svédországgal együtt, 14 százalékon. Megjegyzem, mielőtt még Bangóné Borbély Ildikó azt mondaná, hogy mi ódákat zengünk, nem zengünk ódákat, azt mondjuk, hogy vannak eredmények, elmozdultunk a céljaink érdekében, és jó úton haladunk, de ez a százalékos átlag is olyan, amit még meg kell javítani, tehát még dolgozni kell azért, hogy mind a foglalkoztatás tovább nőjön, mind a bérkülönbségek tovább csökkenjenek. De engedjék meg, hogy még mondjak egy-két országot: szemben a magyarországi 14 százalékos bérkülönbséggel, Németországban 22 százalékot mért ugyanez a felmérés, Ausztriában 21,7 százalékot, és még Finnországban is 17,3 százalék a bérkülönbség az Eurostat felmérése alapján a férfiak és a nők között.

Tisztelt Képviselőtársaim! A két legfontosabb célkitűzésünk az, hogy otthona és munkája legyen a magyar embereknek. Hogyha munkája van, akkor van arra esély, hogy családot tud alapítani, boldogulni tud az életben, és otthonra is szert tehet. Egyébként a CSOK-kal és egyéb más otthonteremtési kedvezménnyel ezt kívánjuk elősegíteni.

Én azt gondolom, hogy ha a mai vita alapján az ellenzék úgy megy haza, hogy na, mi most elmondtuk, hogy semmit nem csinál a kormányoldal, akkor ezt nem teszi jól. Én azt gondolom, hogyha legalább néhány adattal, néhány információval, néhány céllal és tendenciával sikerült önöket megvilágosítani, hogy mi folyik ma Magyarországon foglalkoztatás tekintetében, akkor már elértük a célunkat, illetve a vitanap elérte a célját. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)