MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Van annak létjogosultsága, amit az előttem szólók többen többféleképpen elmondtak, de én azt gondolom, hogy a mai vitanapnak az elsődleges és talán legfontosabb célja egyfajta társadalmi vízió bemutatása vagy társadalmi víziók frakciónként eltérő ütköztetése.

Mire gondolok? Arra gondolok, hogy ha az önök társadalmi vízióját meg kellene fejtenem, ami 2010 óta a gyakorlatban zajlik, akkor én az mondanám, hogy az önök víziója 2010 magasságában és mind a mai napig az lehetett és az, hogy egy új nómenklatúrát, egy új társadalmi elitet hozzanak létre, amelyek és akik kizárólag a politikai döntéshozataltól függenek, egzisztenciális kiszolgáltatottságban tartva a társadalom egy jelentős részét, az új elit pedig lényegében mindenkor biztosítja a függőség által az önök politikai hatalmát. Ha nagyon le akarom sarkítani és egyszerűsíteni, akkor erről van szó.

Ha szociológiailag akarom megközelíteni, akkor én azt mondom, hogy az önök társadalmát lényegében a klasszikus piramistársadalomként lehet bemutatni, ahol fönt van egy nagyon szűk elit, a csúcsán Orbán Viktorral, alul pedig a társadalom 80 százaléka, aki kizárólag az önök jóindulatára vagy saját lobbierejére van bízva és utalva.

A mi társadalmi víziónk ezzel szemben nem egy piramis alakú társadalom, sokkal inkább egy hagymakupolás társadalom, ahol egy önfenntartó, egzisztenciálisan stabil és biztos középréteg adja a társadalom döntő hányadát és gerincét. Ennek pedig kulcsfontosságú része, hogy a munkabérek a jövőben hogyan alakulnak. Azt gondolom, hogy ez a kulcskérdés, és erről nem beszélnek önök.

Önök nagyon sokat beszéltek például arról, hogy a minimálbér, akár a szakmunkás-minimálbér hogyan változott, hány százalékot sikerült önöknek emelni. De vajmi keveset, sőt szinte semmit nem beszéltek arról, hogy a minimálbért igazából mihez kellene igazítani, igazából mihez képest kellene emelni. Nem az azt megelőző vagy a mindenkori kormány előtti kormányt megelőző minimálbérhez képest kell százalékosan emelni, hanem egyszer az életben legyenek őszinték, és korrekt módon számoljanak létminimumot. Na, akkor lehet azt mondani, hogy ha ennyi a létminimum, akkor ennyinek kell lenni, minimum annak az összegnek kell lennie a minimálbérnek. De önök nem ezt teszik. Nem lebecsülve egyetlenegy forintnyi emelést is, de kit érdekel, hogy hány forinttal vagy éppen hány százalékkal emelkedik a minimálbér, ha az még mindig fényévekre van az igazi, a mindennapi valós létminimumtól.

Nem véletlen, hogy vajmi kevés kormány meri a kilencvenes évek közepe óta felvállalni azt, hogy hivatalosan létminimumot számol, és ahhoz képest határozza meg akár a szociálpolitikát, akár a gazdaságpolitikát. És önök beszélnek itt mindenféle programról, GINOP akárhányas és egyéb uniós felzárkóztatási programról. Ezek fontosak. Ezek fontos részeit képezhetik a gazdaságpolitikának, a munkaerő-fejlesztésnek, de nem ez a lényeg. Beszéljünk erről is őszintén! Ezek a pozitív diszkrimináción alapuló európai uniós felzárkóztató programok és egyéb támogatási formák valójában a Kelet és Nyugat közötti hatalmas szakadékot konzerválják. Ezek olyan brüsszeli asztalról lehulló alamizsnák, amelyek érdemben nem segítik a közép-kelet-európai tagállamok társadalmi fejlődését, pláne nem gazdaságit, viszont konzerválják azt az állapotot, hogy folyamatosan az uniós forráscsapoktól függjünk.

Mire mennek az uniós fejlesztések jelentős hányadában? A 2014-es kampány ékes példája volt ennek. Mindenhol díszburkolatok, szökőkutak, térkövek, új főterek jöttek létre. Nagyszerű! Csak egy probléma van vele, hogy a díszburkolat nem fizet adót, nem termel és nem ad munkát. És hadd ne köszönjük meg azt, hogy a helyi lobbisták vagy a helyi beruházók nem lopták el az uniós forrásoknak csak a 30 százalékát.

(21.40)

Azt gondolom, ha őszintén és komolyan egy paradigmaváltást akarunk és tényleges társadalmi fejlődést gazdasági értelemben, szellemi és fizikai értelemben is, akkor nem megkerülhető az, hogy a kohéziós politikát és az integrációs fejlesztési programokat nem díszkőben és térburkolatban mérjük, hanem például olyan lehetőségeket, olyan politikai tereket nyitunk, amelyek által akár az 1-15 fő között foglalkoztató vállalkozások járulékcsökkentését és munkaadóterheit tudjuk mérsékelni, mert akkor lehet bért emelni, díszburkolatból nem. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)