ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Dél-Korea annyi idő alatt zárkózott fel a totális nyomorból, mint amennyit mi itt Magyarországon a rendszerváltás óta eltelt 27 év alatt elvesztegettünk. Európa szegényháza lettünk, ahol egy átlagos háztartás nettó vagyona még a lengyelországi szintnek is csak a felét éri el.
Mára egyértelművé vált, hogy ismét utat tévesztettünk. Az alacsony bérekre építő, külföldi működő tőkére alapozó versenyállami kapitalizmusmodell csúfosan megbukott. A már elméletben is szociopata elgondolás a gyakorlatban valóságos roncstársadalmi meddőhányót csinált Magyarországból, ahol mára 4 millióan vegetálnak létminimum alatt, és összesen 8 millióan élnek megtakarítás nélkül.
A magyar társadalom tagjainak többsége számára mára az egyenlőtlenség, a létbizonytalanság, a szegénység vált élete meghatározó részévé. Ugyan a Fidesz szavak szintjén modernizációs politikát valósít meg, és ellenzékben is nagyon hevesen támadták az úgynevezett baloldal neoliberális politikáját, de aztán kormányra kerülve gőzerővel fújták tovább a nemzeti humántőke-állomány brutális leépítéséről szóló neoliberális nótát, és építették tovább a tőkés és feudális Döbrögi-világ furcsa posztkommunista kevercsét.
Itt továbbra is a bérvisszafogás a meghatározó versenyképességi modell még mindig. Márpedig az a kormány, amelyik a megélhetést is alig biztosító bérszínvonallal kíván versenyezni, az veszélyezteti a társadalom széles rétegeinek humántőke-képződését.
Alap kellene hogy legyen a kitűnő oktatási és kutatási rendszer megteremtése és az alacsony hozzáadott értékű termelés tudatos bérnöveléssel való kiszorítása, mert amíg a foglalkoztatottak jó része a transznacionális vállalatok globális értékláncainak az alján robotol, addig a narancspropaganda által szajkózott középosztály csak üres politikai termék marad, nem pedig valós társadalmi igazság.
A kormány elszántan hirdette, hogy felveszi a harcot az offshore-lovagokkal, mostanra viszont bátran elmondhatják, hogy felveszik a versenyt az offshore-államokkal a multipátyolgatás terén. Sőt, az összeszerelő üzemek idecsábításáért a Fidesz a munkajog terén is beszállt a lefelé tartó versenybe. Az érdekvédelem fundamentuma a sztrájkjog, de 2010 után megroppantották a jogszerű munkabeszüntetés gerincét is Magyarországon. A munkát védő jogszabályok korlátozását nyugodtan nevezhetjük a munka deregulációjának, így legalább a neoliberálisok is megértik.
Márpedig érdekvédelem híján nő a kiszolgáltatottság, ami világosan kiderül a tőke pártjára álló munka törvénykönyvéből, hiszen a munkaerőpiaci rugalmasság hamis álcája alatt jelentősen csorbították a munkavállalói jogokat. A munkaügyi ellenőrzés rendszerét szintúgy leépítették, nem csoda, ha meredeken nő a balesetek száma Magyarországon.
És ugyan vannak a kormányzati bulibárókat is megszégyenítő pofátlansággal urizáló szakszervezeti vezetők, de nem szabad elfelejteni, hogy a munkavállalói érdekvédelmi szektor éves szinten csupán 4 milliárd forintból, 1-2 kilométer túlárazott autópálya vagy vasútvonal árából kénytelen működni. Ennyit ér a több százezer magyar munkavállalóért felelős szakszervezeti intézményrendszer a kormány számára; holott pénz erre és béremelésre is lenne. Hiszen a leggazdagabb 100 magyar vagyona ‑ offshore nélkül ‑ a 2002-es 632 milliárdról a tavalyi évre már 2800 milliárdra hízott.
(22.20)
Ezermilliárdot dobtak ki olyan közmunkára, aminél még a feketegazdaságnak is nagyobb a reintegráló hatása, százmilliárdokat égetnek el értelmetlen presztízsberuházások során, de hiányoznak az érdemi antikorrupciós intézkedések is. Mint ahogy annak a feltárása is, hogy a Tax Justice Network által hangoztatott 242 milliárd dollár hova tűnt Magyarországról. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)