CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitanap célkitűzése a magyar emberek számára szinte naponta felmerülő kérdés körbejárása volt, miért nem közelítünk gyorsabban a fejlett európai országok bérszínvonalához, hogyan, milyen eszközökkel lehetne ezt a felzárkóztatást biztosítani, lehet‑e uniós szinten reálisan elvárásokat, netán kötelező előírásokat a tagállamok felé megfogalmazni.
Bár a bérfelzárkózás, a munkavállalók jólétének növelése valóban közös cél, de őszintén azt kell mondanom, hogy az ellenzéki hozzászólások új megközelítéseket nem tartalmaztak, a parlamentben az utóbbi időben már elhangzott megnyilatkozásokon túl felelőtlen kritikát a kormány tényszerűen hatásos intézkedéseivel szemben viszont annál többet.
Konkrét megoldási módokat ‑ ahogy már mondtam felszólalásaimban ‑, eszközöket az úgynevezett bérunió megvalósítására pedig egyáltalán nem hallottunk. A téma körbejárása sajnos ilyen szempontból egy helyben járás maradt közben. (Gyöngyösi Márton: Ezt előre megírtad?)
Más vonatkozásban viszont tisztult a kép, a Jobbik ugyanis azt hangoztatja, hogy csak ők tesznek valamit úgymond a kormány helyett a bérfelzárkóztatásért azzal, hogy európai mozgalmat indítottak a bérunióért. Én úgy látom, és hiszem is, hogy nem kellene a tényekkel, trendekkel, meghirdetett kormányzati programokkal, célkitűzésekkel, intézkedésekkel, az utóbbi években elért eredményekkel vakon szembemenve olyan javaslatokkal kampányolni, amelyek legfeljebb jól hangoznak, népszerűek lehetnek, a választásokon voksokat hozhatnak, de konkrét gazdaságstratégiára, intézkedésekre nem fordíthatók le, és valójában inkább ártanak a már ebbe az irányba most is jelentős eredményeket felmutató magyar gazdaságnak, az érzékelhető pozitív folyamatoknak. Bányai képviselőtársam nagyon érzékletesen beszélt egyébként részletesen a vitában erről. Mert így kampányrendezvénnyé silányítottak le egy többre érdemes politikai vitát jobbikos képviselőtársaim. És azt látjuk, hogy ebben a kampányban újra a Jobbik és az MSZP szövetségesként lép fel.
Világosan látni kell tehát, és a helyén értékelni, hogy ez egy olyan álságos kampány, amelynek igazi célja nem is a bérfelzárkózás ügye, minthogy azt nem is tudnánk így, ily módszerrel előrevinni. A bérfelzárkózásra ugyanis nem megoldás, hogy Brüsszelnél kopogtatunk, vagy durvábban ‑ a Jobbik szófordulatával fogalmazva ‑, verjük az asztalt. Újra meg kell erősítenem, hogy a magyar kormány helyett nem kell egyetlen pártnak sem tematizálni uniós szinten a bérfelzárkózás kérdését, mert a kormány nem feledkezett el erről, nem akarja a szőnyeg alá söpörni, hanem azt támogatja, hogy a bérezés és az adózás kérdése, mint ahogy jelenleg is van, továbbra is maradjon nemzeti hatáskör, mert meggyőződésünk szerint a bérfelzárkózás szempontjából ez az érdekünk.
A kormány eddig is bizonyította, hogy megfelelő gazdaságpolitikával és ahhoz megfelelő eszközökkel rendelkezik, sikerült fejlődési pályára állítani a 2009-re a válság szélére sodort országot, most pedig elérkezett az ideje, hogy nagyobb sebességre kapcsoljunk, akár a bérek tekintetében is. Ehhez nekünk nem kell Brüsszelbe menni, ebben megfelelő partnernek tekintjük a magyar munkáltatókat és a magyar munkavállalókat.
Amennyiben komolyan vennénk a Jobbik bérunióra vonatkozó politikai elgondolását, meggyőződésem szerint odavezethetne, ahová az MSZP politikája vezetett 2010 előtt. Mi is volt ez a pálya?
Gazdaságilag, költségvetésileg megalapozatlan, sokszor hitelből emelt bérek, ami teljes eladósodáshoz vezetett, éppen a válság küszöbén, ami így elkerülhetetlenül az IMF karjaiba vetette az országot. Csak ismételni tudom: a béremeléssel egyetért a kormány, azt számos, a béruniónál sokkal hatékonyabb eszközzel segíti, együttműködve a munkaerőpiac szereplőivel, de a bérunió víziója a versenyképesség romlása miatt adóemeléshez, foglalkoztatáscsökkenéshez vezetne, vezethetne.
Valószínű, nem véletlen, hogy a kinyilatkoztatásokon, az uniós aláírásgyűjtésen kívül a Jobbik semmilyen konkrét gazdaságpolitikai eszközt, módszert nem nevezett meg a kívánt cél elérésére. Erre ma sem kaptunk választ, mert az asztalverés nem elégséges és egyedüli módszer. A bérek áhított közelítése jogszabályok, EU-előírások által nem valósítható meg. Ilyen módszer a gazdaságban nem működik.
A bérfelzárkózás kizárólag szerves gazdasági fejlődés alapján, egy hosszabb időszak alatt jöhet létre. A magyar gazdaság a korábbinál kiegyensúlyozottabb és gyorsabb növekedési pályára állt. A fenntartható gyors növekedés, és így a felzárkózás kulcsa csak a termelékenység javulása, a versenyképesség növelése lehet. Ebben egyetértünk. Ez most gazdaságpolitikánk alapvető célkitűzése nekünk is. Az elmúlt időszak fő kormányzati intézkedései már alapvetően ezt a célt szolgálják, a gazdasági felzárkózás pedig együtt kell hogy járjon a jövedelmek felzárkóztatásával és viszont.
A bérunióban szövetséges MSZP számos vonatkozásban a kormány szemére vetette, hogy rosszul és későn reagált a foglalkoztatási, bérezési helyzetre, a migrációra, kétségbe vonja a foglalkoztatás terén elért eredményeket, kevesli a minimálbért. Azt kell erre mondanom, hogy amennyiben egy megfelelő fejlődési pályán lévő, kiegyensúlyozott költségvetéssel rendelkező gazdaságot vehettünk volna át az MSZP-kormánytól 2010-ben, akkor ma sokkal jobb helyzetben lehetne az ország, és vele együtt például a bérek is. Mindazonáltal a tényeket nem kellene kétségbe vonni, kedves képviselőtársaim.
A 700 ezer fős foglalkoztatásbővülés több mint kétharmada, mintegy 480 ezer fő a versenyszféra munkahelyteremtésére vezethető vissza. A közfoglalkoztatás ugyan valóban növekedett mintegy 150 ezerrel, nem úgy, ahogy Gúr képviselő úr mondta folyamatosan, hogy 180 ezerrel, azonban akárhogy is nézzük, ez harmada sincs a versenyszféra létszámbővülésének. Ez a szám ráadásul csökken, és a kormánynak már eldöntött konkrét programja van a létszám ütemes ‑ ahogy említettem ‑, jelentős csökkentésére, elsősorban az elsődleges munkaerőpiacra történő átirányítás révén.
A külföldön történő munkavégzés mintegy 70 ezer fővel javította a foglalkoztatási mutatót, azonban 2010 óta nem ment külföldre több ember, mint előtte, például a szocialista kormányok idején is. Az is tény, hogy a Magyarországra történő ki- és beáramlás munkaerő-egyenlege 2015-ben már kiegyenlítődött, mintegy 32 ezres létszám mellett.
(22.50)
Emellett azt is szeretném kiemelni, hogy a kivándorlás mértéke tekintetében is sok a tévhit, azonban az Unió felmérése szerint az elmúlt évtizedben régiónkból a magyarországi elvándorlás volt a legkisebb arányú, ami a munkavállalási korú népesség mindössze 2-3 százalékát tette ki, szemben például a 10 százalékos román és a 6 százalékos lengyel aránnyal.
Ami pedig az MSZP bérekkel kapcsolatos felvetéseit illeti: már utaltam rá a vita során is, hogy adatokkal igazolható ‑ ezeket nem ismételném meg ‑, hogy a felzárkózás a bérekben már folyamatos, mind a visegrádi, mind a nyugati országokhoz képest sikerült javítani a megörökölt helyzeten.
A felzárkózás tekintetében 2016 olyan fordulópontnak tekinthető, amikor térségünkön belül és a nyugati országokhoz képest is tovább erősödött a felzárkózásunk, ami a hatéves megállapodás alapján még erőteljesebb lesz, hiszen számítunk arra, hogy akár 40 százalékkal nőhet az elkövetkező időszakban a reálbér Magyarországon. Ezt a folyamatot tagadni értelmetlen. Arra viszont az MSZP sem adott megoldást, hogy konkrétan ‑ az elért gazdasági eredmények sérelme nélkül ‑ milyen eszközökkel, hogyan lehetne ezt a folyamatot gyorsítani.
Ami szintén az MSZP által megfogalmazott átlagkeresethez viszonyított 60 százalékos minimálbérarányt mint célt illeti, elmondható, hogy Magyarország és az Eurostat adatai szerint 2015-ben 45,3 százalékon állt. Ez uniós összehasonlításban a felső harmadba tartozik, és jobb, mint például a csehek és szlovákok 35-38 százalék körüli aránya. Ehhez azt is hozzá kell tennem, hogy a rendelkezésre álló 2015. évi Eurostat-adatok szerint nincs is olyan ország, amely a 60 százalékos küszöböt elérte volna. A legjobban Szlovénia közelítette meg 51 százalék körüli aránnyal.
A magyar helyzet várakozásaink szerint mindenképpen javulni fog, hiszen a 2017-18-as minimálbér-emelés mértéke számításaink szerint meg fogja haladni az átlagos bérnövekedést, bár az is rekordméretű lehet. Továbbá azt is hozzá kell tenni a világos helyzetképhez, hogy nálunk 2017-18-ban a minimálbérnél nagyobb létszámarányt érintő garantált bérminimum a minimálbérnél is nagyobb arányban nő, de ezt a kiemelkedő eredményt nem méri a szóban forgó mutató, és ilyen többlépcsős garantált minimálbér alig egy-két országban létezik rajtunk kívül. Ezért ennek létét külön is vívmánynak és olyan pluszeszköznek tekintjük, amivel a magyar munkaerőpiac szereplői, a magyar kormány más országoktól eltérően aktív hatással lehet a béralakulásra.
Beszélhetnénk még számos más olyan eszközről, ami a béruniónál hatékonyabban segítheti a bérfelzárkózást. Említhetném az EU-támogatások 2010 előttihez képest sokkal hatékonyabb, a GDP tartós növekedését alátámasztó felhasználását célzó intézkedéseket. De számos lépést teszünk a nagyobb hozzáadottérték-teremtés érdekében is, például a befektetésösztönzés terén a K+F tevékenység és a technológiaintenzív beruházások fókuszba állításával vagy a szolgáltató központok létrehozásának segítésével. Ezeken a munkahelyeken nem összeszerelés folyik, ezek a munkahelyek nemcsak nagyobb hozzáadott értéket termelnek, hanem jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz is, hogy minél több tehetséges, jól képzett fiatal maradjon itthon.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy felzárkózási folyamatban vagyunk, ahhoz képest kell az eredményeket megítélni. Van még teendőnk, de folyamatosan azon dolgozunk, hogy a versenyképességünk javításával magas és fenntartható szintű GDP-növekedést, ennek alapján pedig bővülő jövedelmeket, növekvő béreket biztosítsunk Magyarországon. Olyan időszak elé nézünk, amikor Magyarország gazdasági növekedése lényegesen meghaladhatja majd a potenciális versenytársakét. Növekedésünk már 2016-ban is az uniós átlag fölött volt, és számításaink szerint 2017-ben és ’18-ban is 4 százalék fölött lehet a magyar gazdaság teljesítménye. Ezt a folyamatot támogassák, kérem, ne akadályozzák, ne akasszák azt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)