VONA GÁBOR (Jobbik): Miniszterelnök úr, az a probléma, hogy mi tiszteljük ezeket az embereket, ön nem tiszteli őket. Úgy tűnik, hogy ön menthetetlen, miniszterelnök úr! Kezd úgy viselkedni, mint egy kiöregedett rocksztár, aki csak a régi lemezei között érzi jól magát. Elszakadt teljesen a valóságtól!
Tudja, miniszterelnök úr, nem az a probléma, hogy nem tudja, hogy hogyan kell bekapcsolni a számítógépet; a probléma akkor kezdődik, amikor úgy érzi, hogy ezért a számítógép a felelős. Nem az a probléma, amikor ön nem tud lépést tartani a valósággal, hanem az a probléma, amikor úgy érzi, hogy akkor a valóságot el kell tagadni, a jövőt el kell üldözni.
Miniszterelnök úr, 2018-ban önök le lesznek váltva, önnek egy éve van hátra, s a helyett a korrupt kormányzás helyett, ami önök folytatnak, mi a magyar emberek bérére és annak az emelésére fogunk koncentrálni. Az önök kastélymegszerzései helyett mi az emberek lakhatását fogjuk segíteni, a korrupt kormányzásuk helyett pedig egy tisztességes, élhető, biztonságos és szabad Magyarországot fogunk teremteni.
S tudja, miniszterelnök úr, 50 év múlva mire fognak emlékezni önnel kapcsolatban, illetve mindazzal kapcsolatban, amit most csinál? Arra fognak emlékezni 50 év múlva, hogy volt itt egy ember, az ország miniszterelnöke, aki megpróbálta elüldözni a magyar jövőt, csak nem sikerült neki. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Úgyhogy egyezzünk meg, miniszterelnök úr, a lázadás éve nem idén van, hanem jövőre lesz. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban. ‑ Közbeszólások a Fidesz soraiban.)