DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. A Nemzeti Földalapról szóló törvény és a világörökség összefüggése érdekes törvény-előterjesztést eredményezett. Azzal, hogy Magyarországon gondozzák a világörökség területeit, igazából semmi bajunk nincs. Ez egy támogatható, nagyon helyes törekvés. Az, hogy a világörökségről szóló 2011. évi törvény új szakasszal egészül ki, amelyben a világörökségi helyszínen található egyes ingatlanok tekintetében az állam elővásárlási joga kerül rögzítésre, ez valóban szolgálhatja ezeknek a területeknek a fokozott védelmét.
Ugyanakkor az elővásárlási jog nem érint minden világörökségi helyszínen található ingatlant, értelemszerűen kivételt képeznek ez alól a lakhatás céljára szolgáló épületek és a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény szerinti földek. E rendelkezések alapján tehát lehet olyan világörökségi helyszínen fekvő ingatlan is, amely tekintetében nem áll fenn az állam elővásárlási joga, tehát nem biztosítja azt a védelmet, amit ettől a jogtól, az elővásárlási jog biztosításától várni lehetne.
A törvényjavaslat felhatalmazást ad kormányrendeletben meghatározni az egyes részletes eljárási szabályokat is. Ez általában szokásos, hogy kormányrendelet határozná meg a jogalkotás úgymond megkönnyítése céljából, hogy az elővásárlási jogra vonatkozó nyilatkozattétel felhívására irányuló megkeresést hova és miképpen kell benyújtani, és hogy maga az elővásárlási jog ingatlan-nyilvántartásba való bevezetése iránt ki és hogyan kell hogy intézkedjen, ki jogosult erre, valamint ez a rendelet határozhatná meg az érintett ingatlanok pontos adatait is, mivel a törvény csak az egyes világörökségi helyszíneket rögzíti, és az azokon fekvő valamennyi ingatlant vagy azok adatait már nem tartalmazza.
Ez így magában jó is lenne, ha nem arra gondolhatna a nyájas olvasó, amit már tapasztalt itt a Fidesz-törvénykezés egyes elemeinél, hogy ezzel nemcsak a világörökséget akarják védeni, hanem a saját fideszes beavatkozási lehetőséget is megteremteni, hogy jó, megvédi az elővásárlási jog keretében az állam ezt a területet, kiveszi úgymond a szabadforgalmi területek közül, a szabadpiaci forgalomból, ezzel lehetőséget biztosít arra, hogy mint állami tulajdon, a sajátos hasznosítási keretek között esetleg a piacitól eltérő, ne adj’ isten, csókosok irányába történő átcsoportosítása is lehetővé váljon. Ez az a rész, ami miatt ez meglehetősen aggályos.
Magyarország 1985 óta vesz részt az UNESCO-együttműködésben, a világörökségi együttműködésben. A ’85 most azért érdekes, mert az UNESCO-ból az Amerikai Egyesült Államok épp az idén vonul ki, tehát kicsit különös ennek a megítélése. Lehet, hogy csak pénzügyi okai vannak, hogy ők voltak a legnagyobb befizetők, de ezt követően fokozott figyelmet igényel, hogy a világörökségi együttműködés hogyan alakul a továbbiakat illetően. Ezek között ami már elfogadott, 1987-ben a Budapest a Duna-partokkal, a Budai Várnegyed és az Andrássy út, szintén 1987-ben Hollókő-Ófalu és környezete, mind a kettő kulturális jellegűek, 1995-ben természeti kategóriában az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai kerültek a világörökség körébe, 1996-ban az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete, de a kulturális kategóriában, 1999-ben a Hortobágyi Nemzeti Park, a puszta, érdekes módon ez is a kulturális kategóriában, hatodikként időrendben 2000-ben a pécsi ókeresztény kazamaták, temetők kulturális kategóriában, hetedikként 2001-ben a Fertő-tó és környéke mint kultúrtáj, és nyolcadikként 2002-ben a tokaji történelmi borvidék mint kultúrtáj.
Ezen túlmenően a Magyar Közlönyben megjelent legújabb rendelet szerint tíz helyszínt terjeszt elő a világörökségi lista várományosai közé Magyarország. Ezeket nem sorolnám fel teljes egészében, bár azért azt mutatja, hogy Magyarország mennyire gazdag a hányatott történelmünk ellenére kulturális örökségben, amelyek igenis védelemre méltóak, és kiemelt részei lehetnek a világörökségnek is. Csak címszavakban mondanám: a Római Birodalom határa, a Limes, Lechner Ödön építészeti alkotásai a szecesszió jegyében, Esztergom és Visegrád középkori magyar királyi központok, Balaton-felvidék kultúrtáj, Tihanyi-félsziget, Tapolcai-medence, Káli-medence, Hévízi-tó természetvédelmi területe, Balatonfüred műemlékvédelmi területe, Keszthely a Festetics-kastéllyal. Hasonlóképpen bekerült a várományosok közé a magyarországi tájházak hálózata, amely a sajátos népi építészet megőrzése szempontjából igen jelentős lenne, a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok, a Felső-Tisza-vidéki fa harangtornyok, a komáromi erődrendszer, a budai termálkarsztforrások barlangrendszere és az ipolytarnóci őslénylelőhely.
Teljesen érthetetlen ugyanakkor, hogy miért most kell a világörökségi törvényt módosítani. Amit elmondtam, abból látszik, hogy ez évről évre átgondolt folyamat, jól halad az örökség gondozása, bővítése. Nem nagyon érthető, hogy miért most kerül sor e törvény módosítására. A javaslatból nem lehet pontosan tudni, hogy mely ingatlanokról gondolkodnak, vagy mondjuk úgy, gondoskodnak, akarnak gondoskodni a törvény által, mert azt majd a kormányrendelet fogja kijelölni.
A Fidesz 2017-re teljesen megszüntette az önálló műemlékvédelmet, és bezárta a gyakorlati, valamint a tudományos műemléki munka alapját képező gyűjteményeket is, a tervtárat, a fotótárat, könyvtárat, irattárat, mindent. A szakmai megalapozottság biztosítására képes háttérintézmény megszüntetésével teljesen függő helyzetbe hozta a korábban már a helyi építésigazgatásba áthelyezett hatósági szakembereket is.
(11.40)
Vajon ez a fokozott védelem milyen valós forrásokkal bír, hogy szükség esetén ténylegesen gyakorolni lehessen az elővásárlási jogot? Az nem látható, hogy ez ténylegesen a valós védelmet, kulturális védelmet hogyan fogja növelni.
Mindezek alapján, ha ez a vitában kiderülne ‑ eddig nem nagyon hallottunk ilyen érvet ‑ akkor akár támogatható is lenne. Jelen formájában ott ez a nagy kérdőjel, hogy miért pont most ez a nagy buzgalom e tekintetben. Köszönöm a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)