DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék csatlakozni azokhoz, akik üdvözlik ezt a határozati javaslatot, mert valóban szükséges, hogy egy ilyen kivételes alkalomnak a magyar parlament is méltó emléket állítson.
Külön üdvözlöm, hogy a közöttünk ülő, hadd nevezzem ilyen magasztosan, a történelem tanúja, dr. Turi-Kovács Béla képviselőtársunk ilyen átfogó, nagy ívű beszédet mondott ezzel az ünnepi megemlékezést szolgáló állásfoglalással kapcsolatban, mert azt hiszem, hogy ezen az ünnepi gesztuson túl, amit az előterjesztők ezzel biztosítanak, az ilyen gondolkodás visz bennünket előre, amit a képviselő úr egész élettapasztalata súlyával tudott elénk tenni. A magyarság megtartása a határon túl sem képzelhető el a mai nap másképpen, mint az Európai Unió keretében, uniós polgárokként, és ezen keresztül a kulturális jogok, az őket megillető egyenlő jogok elérésével. Tehát ezt szembeállással, kardcsörtetéssel biztosan nem lehet elérni, ebben neki teljesen igaza van.
Ugyanakkor egy bizonyos történelmi párhuzamot is szeretnék vonni, bár nagyon halványan, a Trianonban érvényesített magyar tárgyalási magatartással, illetve ennek a tárgyalási magatartásnak a hiányával és az akkori politikai elit történelmi tévedésével, hogy ők eleve akarták elutasítani a trianoni határrevíziót, ezért kísérletet sem tettek arra, hogy ezeket a kisebb korrekciókat végigtárgyalják, amiket például itt Somoskőújfalu kapcsán is aztán sikerült elérni. Tehát a legújabb kutatások dokumentumai mutatnak rá arra a szomorú tényre, hogy a magyar külpolitika rendkívül elhibázott hozzáállásának az eredménye, hogy a Trianonban elfogadott határok a hivatalnokok által összeállított legeslegrosszabb változatot jelentik. Azzal készítette el két angol és két francia hivatalnok, még csak nem is diplomata, ezt a határtervezetet, hogy ez majd úgysem fog tetszeni a magyaroknak, és majd tárgyalásokat fognak kezdeni, ami ebben a Somoskőújfalu-tervben kivételesen meg is jelent, és ilyen tárgyalások sorozataként majd eljutnak valami közbenső határrevízióhoz. Rendkívül sajnálatos, hogy erre az akkori diplomácia még csak kísérletet sem tett egy elhibázott politikai alapállás jegyében.
A párhuzam ott van, hogy véleményem szerint meglehetősen elhibázott a magyar vezetés Európa-politikája. Tehát ez a kampány, amit a magyar kormány az elmúlt években Európa ellen folytat, nem javítja Magyarország pozícióit, nem segít abban, hogy az Unióban rejlő előnyöket Magyarország maximálisan kihasználja, hanem egyfajta egyre nagyobb ellenszenvet, egyre nagyobb ellenállást fogunk kiváltani Európa népeiből. És én attól tartok, hogy már rövid távon is ‑ tehát nem úgy, ahogy Turi-Kovács képviselő úr mondta, hogy ezer évre elrendezzük a dolgainkat ‑, néhány éven belül ez az Európa-ellenes vagy Európa hangulati támadását képviselő magyar kormányzati politika vissza fog köszönni azoknak az előnyöknek, kedvezményeknek, nem mondom azt, hogy a megvonásában, de az esetleges mérséklésében, amiben Magyarország most az egyöntetűség jegyében kétségtelenül részesül.
Tehát egy ilyen ünnepi alkalom szerintem kell hogy emlékeztessen bennünket arra, hogy mi a történelem tapasztalata, és hogyan szűrjük le a történelmi események konklúzióját a saját mai politikai gyakorlatunkra. Úgy gondolom, ebben célszerűbb lenne, ha magunk elé tűznénk Európa valós értékeit, és azokat erősítve, azokkal együttműködve, nem pedig hangulati Európa-ellenes kampányokkal próbálnánk haladni az Európai Unió nyújtotta lehetőségek megfogalmazásában.
Ezek közé a lehetőségek közé sorolom a határon túli magyarság ügyének a kérdését is, amelyet az Európai Unió jogi keretei és az általa nyújtott lehetőségek mentén lehet sokunk véleménye szerint a legeredményesebben képviselni. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)