TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar-ukrán határvidék egyik legfontosabb problémájáról szeretnék beszélni: az ukrán állampolgároknak fizetett magyar nyugdíjról. Ugye, ez azoknak jár, akik ukrán állampolgárok, akik életvitelszerűen Magyarországon tartózkodnak, és rendelkeznek egy bejelentett állandó lakcímmel. A probléma azonban a következő. Nem tartózkodnak életvitelszerűen Magyarországon, és fiktív bejelentett lakcímmel rendelkeznek többségükben. Mert azért mégiscsak életszerűtlen az, hogy egy átlagos családi házban 30-an, 50-en vagy akár 100-an is vannak bejelentve.
Tisztelt Államtitkár Úr! Hogy érthető legyen a probléma nagysága, ez úgy néz ki, hogy egy közepes városkában vagy faluban ezeken a napokon, amikor nyugdíjfizetés van, ismeretlen arcok bukkannak fel, és a polgármester is csak hüledezik, hogy kiket lát az utcán. Az történik, hogy ezt a magyar nyugdíjat felveszik. És történik még ennél cifrább is, hiszen azt a magyar nyugdíjat kell nekik fizetni, ami a foglalkozásuknak megfelelő szakmacsoport szerinti magyar nyugdíjátlag. Ennek következtében aztán meglepően sok atomtudós, uránbányász, szerényebben iskolaigazgató jön át ezért a magyar nyugdíjért, és viszonylag kevesen voltak, akik kazánfűtők, udvarosok vagy segédmunkások.
Államtitkár Úr! Abban a megyében, ahol a legalacsonyabb az öregségi nyugdíj átlaga, ez irritáló. Azért irritáló, mert a magyar nyugdíjasok eleget tettek kötelezettségüknek, és fizettek nyugdíjjárulékot. Az említett ukrán nyugdíjasok azonban nem. Sőt, még a szabályt sem tartják be. Ezért tehát megértem, hogy egy oroszbarát kormánynak nehéz az ukrán kormánnyal tárgyalnia diplomáciai ügyekről, nagyon-nagyon meg tudom ezt érteni, azt azonban, hogy sem az ellenőrzés, sem a szankcionálás feltételeit eddig nem voltak hajlandók megteremteni, elfogadhatatlannak tartom. Akarnak‑e valamit tenni, államtitkár úr? Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)