DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm. Próbálok tárgyilagos maradni, tisztelt képviselő asszony, a felszólalása után. Ön is azzal kezdte, hogy mennyi az átlagos életkor Magyarországon. Azt hiszem, érdemes azt az adatot felidéznünk, hogy mennyivel nőtt Magyarországon 2010 óta az átlagéletkor. A férfiak esetében 70,5 évről 72,5 évre, tehát közel két évvel nőtt az átlagos életkor, és a nőknél is, ahol magasabb volt a szám, szintén érezhető a növekedés: 78,1 évről 79,2 évre. Tehát 1,1 éves a növekedés. Elmondhatjuk tehát, hogy az a cél, hogy minél több évet éljünk és minél több évet éljünk egészségben, ebben időarányosan nem áll rosszul az állam, hiszen ebben ugyan nemcsak az egészségügynek van szerepe, hanem nyilván a genetikának, az életmódnak és sok minden másnak is, ettől függetlenül azért a férfiak esetében közel két évvel nőtt az átlag életkor 2010 óta. Arra kell törekednünk, hogy ezt minél inkább egészségben élhessék meg a férfiak. Ezzel a pozitív változással és azzal, hogy jóval nagyobb mértékben, tehát több mint kétszeres mértékben nő Magyarországon az átlagéletkor, mint az EU-országokban átlagosan, az a különbség is, ami az Unióban átlagosan elvárható élettartam és a Magyarországon átlagosan elvárható élettartam között volt, korábban öt évnél több volt, most pedig öt évnél kevesebb.
(9.30)
Tehát öt évnél kisebb az a differencia, amennyivel le volt Magyarország maradva az európai uniós átlagéletkorhoz képest. (Bősz Anett borítékokat oszt szét az ülésteremben a képviselőknek.) Azt hiszem, ezek fontos eredmények, és ebben az egészségügynek is szerepe van és sok minden másnak is. A minden másban szerintem rendkívül fontos az az öt nemzeti egészségügyi program, amelyet konzultációra a kormányzat meghirdetett, hiszen abban segít, hogy megelőzzük ezeket a betegségeket, és abban segít, hogy ne olyan korán vagy ne olyan súlyos mértékben alakuljanak ki azok a betegségek, amelyekre ön is utalt. A nemzeti rákellenes program, a nemzeti keringési program, a nemzeti mozgásszervi program, a nemzeti mentális egészségügyi program és a nemzeti gyermekegészségügyi program éppen azt a célt szolgálja, hogy megelőzhessük a betegségeket egyrészről, másrészről pedig az ellátás kapacitásait a valós igényekhez tudjuk mérni. Ennyit az átlagéletkorról és a megelőzésről.
Tisztelt Képviselő Asszony! Itt nagyon szép szavakat mond, de azért bár mondta volna ezt akkor is, amikor Gyurcsány Ferencet akarta, ha jól emlékszem, egy bográcsozásra vendégül látni cserébe azért, amiért szerepelt a 2004. december 5. előtti plakátokon. Elmondhatta volna neki esetleg, hogy nem kellene azt a 600 milliárd forintot, miniszterelnök úr, kivenni az egészségügyi kasszából, mert az emberek gyógyítására ott jobban lehetne kamatoztatni. Vagy azt is mondhatta volna neki ott a kertjükben, bográcsozás közben, hogy nem kéne bezárni a svábhegyi gyermekkórházat, vagy nem kéne bezárni az OPNI-t. Ennek okait tegnap is láthattuk Gyurcsány miniszterelnök úron. (Zaj, közbeszólások. Az elnök csenget.) Vagy a Szabolcs Utcai és a Schöpf-Merei Kórházat nem kellene bezárni, miniszterelnök úr. Ezeket miért nem mondogatta akkor neki? Miért az volt az önök egészségügyi programja, hogy négy kórházat bezárnak országszerte, országos intézményekkel? De azt is mondhatta volna neki, hogy miniszterelnök úr, szükség lenne arra a 16 ezer ágyra a magyar kórházakban. Miért számolják föl azt a 16 ezer aktív ágyat? (Közbeszólások az MSZP és a DK soraiból.) Vagy azt is mondhatta volna a miniszterelnökének, hogy esetleg szükség lenne dolgozókra az egészségügyben, ne bocsássák el azt a 6 ezer orvost és 6 ezer ápolót, akiket elbocsátottak. És aki ott van, azt becsüljék már meg anyagilag is, ne vegyenek el tőlük egyhavi bért! Mégis elvették az egyhavi bért, mert önöknek jött a telefon Brüsszelből, hogy a magyar embereket meg kell nyomorítani, meg kell sarcolni. Hát, önök az egészségügyi dolgozóktól azon nyomban elvettek egyhavi bért.
És biztos, ami biztos, hogy a betegek messziről elkerüljék a kórházakat, hogy a betegek messziről elkerüljék a rendelőket, éppen ezért akár minél súlyosabb szövődmények is kialakuljanak, vizitdíjat és kórházi napidíjat is bevezettek, hogy elkerüljék az emberek a kórházakat, a háziorvosokat. Ezt utána egy szociális népszavazás söpörte el, egy évvel később pedig önöket is elsöpörték.
És hogy önöknek milyen bizonyítványa volt ezzel kapcsolatban, azt az OECD állította ki önökről. Ön is nemzetközi kimutatást idézett, én is azt idéznék. Eszerint az önök kormánya volt az egyetlen 2003 és 2010 között az Európai Unióban, pontosabban az OECD-ben, tehát az összes fejlett ország közül az egyetlen kormány az önök kormánya volt, amelyik ebben az időszakban csökkentette az egészségügyi kiadásokat. Minden más országban nőtt, önök csökkentették egyedül. És ezt kellett nekünk 2010 után pótolni, és most a hetedik legnagyobb arányban Magyarországon nő az egészségügyi ráfordítások aránya. Az önök idejében az egyetlen volt Magyarország, ahol csökkent, most pedig a hetedik legnagyobb arányban nő. Ennek az a következménye, hogy ma már 60 százalékkal kevesebb orvos kér külföldi munkavállaláshoz engedélyt, ennek a következménye, hogy több mint 1500 olyan orvos van, aki ugyan kért engedélyt, de itthon is dolgozik, mindamellett, hogy engedélye van. Ezért indítottuk el a béremelési programot, ezért költünk jóval többet, 650 milliárd forinttal többet évente egészségügyre, mint amit 2010-ben önök erre szántak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)