CSERESNYÉS PÉTER innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Először is szögezzük le: a tárgyalások folynak. Tehát egy olyan folyamatban vagyunk, aminek a végeredménye remélhetőleg a legjobbat hozza ki, úgy, hogy a tudományos kutatás a leghatékonyabban fog a társadalom javára szolgálni, és egy átalakítás folyamatában természetesen részeket kiemelni, részeket kritizálni könnyű, de nem biztos, hogy előrevivő dolog.
(9.50)
Azt a megjegyzését, ami egy előző korszakra utalt vissza vagy próbált visszautaltatni, szeretném azzal megválaszolni, hogy valószínű, hogy azért mondta azt, amit mondott az előző korszakra, mert azt a bizonyos kommunista korszakot valószínűleg ön jobban ismeri, mint mi mások itt a parlamentben, hogyan, mint működött, milyen eljárások voltak abban az időben, hogyan szüntettek meg vagy éppen hoztak létre különböző intézményeket.
De térjünk vissza, hadd térjek vissza arra a folyamatra, ha lehet, amely a mostani tárgyalásokat jellemzi, amely folyamat a tárgyalások előrevitelében történik. Néhány különös dologra hadd hívjam fel a figyelmet! Például nagyon különös az, hogy az elmúlt napokban jellemző volt az az ellentmondásos kommunikáció, amely a Tudományos Akadémia működése körül kialakult. Nem is arra gondolok most elsősorban, hogy egyes ellenzéki pártok úgy érzik, kétségbe kell vonniuk egy akadémiai tag, aki egyébként mérnökprofesszor, kompetenciáját (Arató Gergely: A közoktatás területén!) vagy úgy gondolja valaki, hogy ő mindenféle szakértő bevonása nélkül végzi a munkáját, és nem tudják ezek a szakértők megítélni, hogy egy bizonyos cél elérése érdekében milyen lépéseket kell megtenni? Azt hiszem, ez is naivitás, vagy ha rosszabb indulatú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy rosszindulatúság, rosszindulatú feltételezés. Különösnek tartom viszont, hogy a Tudományos Akadémia előbb közölte, hogy a tárcával folytatott tárgyalásokat, azok másnapra tervezett megkezdése előtt megszakadtnak tekinti, majd alig néhány napra rá csendesen közzétette a honlapján a közleményt a minisztériummal létrejött részleges megállapodásról. Tehát lehet látni, hogy ellentmondásos kommunikációk vannak és hírek jelennek meg ezen a területen. Bízom benne, és a legutolsó jelek azt mutatják, hogy az Akadémia az utóbbi konstruktív szellemiséget fogja képviselni a tudományos együttműködés és hálózatosodás előttünk álló új korszakában.
Az Akadémia jövőjének kérdésére rátérve hadd hívjam fel a figyelmet az elmúlt hét eseményeinek legfontosabb pontjára, arra, hogy az Akadémia és az innovációs tárca között a tárgyalások során érdemi előrehaladást értünk el. Végső soron ez a dolgok rendje. A tárgyalási alapdokumentumoknak az a rendeltetése, hogy vitát generálva, az elképzeléseket ütköztetve elvezessenek a kompromisszumos megoldásokhoz. Reméljük, a tárgyalások eredményeként az elfogadott költségvetési keretekhez igazodva 2019-ben már az új, összehangoltan megvalósuló forrástervezés mentén végzi munkáját a magyar tudományos, kutatás-fejlesztési és innovációs intézményrendszer. A következő évben minden szereplő lehetőséget kap a bizonyításra. Ki fog derülni, hogy lehetséges a tudományt és a kutatás-fejlesztést a mostaninál hatékonyabban és eredményesebben megszervezni. Ne feledjük el, hogy ennek érdekében az Akadémia át fogja világítani saját intézeteinek a működését is, amelyet természetesen mi is figyelembe fogunk venni a tárgyalások során.
Hadd mondjam el ugyanakkor azt is, hogy a kormány sosem árult zsákbamacskát a tudományos kutatási rendszer átalakításának szükségességével kapcsolatban. A kezdetektől egyértelművé tettük, hogy Magyarország versenyképessége érdekében szükségesnek látjuk a párhuzamosságok és a hiányterületek számbavételét, az erőforrások harmonikus és megfelelő elosztását. A kormány célja a lehető leghatékonyabb, átfedésektől mentes, az erőforrásokat koncentráló, hatékony struktúra létrehozása. E céllal minden bizonnyal az Akadémia vezetősége és ön is egyetért.
Szintén meg kell jegyeznem, hogy 2010 előtt a baloldali-liberális kormányok úgynevezett reformokat próbáltak elindítani; igaz, az ő elképzeléseik, az ön választási szövetségeseinek elképzelései a tudományos intézeti hálózat kivéreztetésén és privatizációján alapultak. Egy idézetet hadd mondjak, amely Kóka János szájából hangzott el annak idején: „Az MTA-nak azon területeit, amelyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a földdel kell egyenlővé tenni” mondta ezt Kóka János annak idején. (Arató Gergely: De utána bocsánatot is kért! Te mikor fogsz bocsánatot kérni? Zaj. Az elnök csenget.) Mi viszont tárgyalunk. Szerencsések vagyunk, hogy önök más liberális tervekkel együtt ezeket nem akarják megvalósítani, és nem hozzák ide a parlament falai közé.
Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a tudományos szféra sok tekintetben az állami rendszerektől eltérően működik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Két gondolatot azonban engedjenek meg ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy az adófizetőknek el kell számolni a pénzzel. A másik pedig az, hogy ha a tudomány szabadságát egyetlen szervezeti forma kizárólagosságához kötjük, egyetlen formához ragaszkodunk, azzal jelentünk igazi kockázatot a tudományra magára. Tehát ezért történik az átalakítás, ezért történik a hatékonyabb pénzfelhasználás, annak érdekében, hogy a tudomány minél hatékonyabban tudja szolgálni a társadalmat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)