SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy kis jelentőségűnek tűnő, de mégis nagyon fontos ügy fekszik most előttünk, amelynek azért nyilvánvalóan van egyfajta szimbolikája is, amit különösen fontos az elmúlt évek történései fényében vizsgálnunk. Egy olyan híd újraépítéséről fogunk szavazni és dönteni, amelyet el is árulom előre mi természetesen támogatni fogunk, amely két régiót, két magyarlakta régiót köt össze, két olyan régiót, amelyeket annak idején az Ipoly folyón keresztül, magam is kikerestem, amit fideszes képviselőtársam mondott, 47 híd kötött össze, és magam is azt a számot találtam, hogy ezek közül mindössze csak négy maradt az ötvenes évekre. Ezek a hidak kötötték össze a régió magyar lakosságát, azt a magyar lakosságot, amelyet aztán 1920-ban a trianoni békaszerződés szétszabdalt és elválasztott egymástól. Jó és helyes, hogy ilyen infrastrukturális beruházások történnek. Fontos a magyar-magyar kapcsolatok építése. Fontos az, hogy a Kárpát-medence magyar közösségeit minél több szállal tudjuk egymáshoz kötni, és ennek természetesen vannak infrastrukturális feltételei is.
(11.00)
Hasonlóan fontos lenne egyébként, egy mondat erejéig szeretném azt idehozni, hiszen erről számos alkalommal szót ejtettünk már a Házban, a vasúti összeköttetések fejlesztése is, nemcsak felvidéki-magyar vagy szlovák-magyar, hanem a többi elszakított terület vonatkozásában is. Több alkalommal kértünk már ez ügyben előrelépést a kormánytól, egyelőre úgy látjuk, hogy kevesebb a szándék arra vonatkozóan, hogy a vasúti közlekedésben is ehhez hasonló fejlődéseket elérhessünk.
Államtitkár úr csak egy mondat erejéig említette, illetve maga az előterjesztés is csak szégyenlősen fogalmaz azzal kapcsolatban, hogy az ennek a hídnak az újjáépítéséről szóló megállapodás 2012-ben már megköttetett. Azért azóta eltelt hat év, kedves képviselőtársaim, kedves államtitkár úr. Mi történt abban a hat évben? Úgy gondolom, az előterjesztői beszédben talán erről is kellett volna szót ejteni. Annál is inkább kellett volna szót ejteni, mert az Ipoly-híd vagy az Ipoly-hidak, hiszen többről is beszélhetünk, többnek az újjáépítése, fejlesztése is tervben van a következő években, egy olyan pont volt a kormányzati nemzetkommunikációban, amelyre folyamatosan sikertörténetként hivatkoztak.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A 2010-es évek elején számos felszólalásban bíráltam, kritizáltam és kértem számon a kormányt a magyar-szlovák kétoldalú kapcsolatokban a felvidéki magyar közösség számára sérelmes ügyek nem kellő képviselete miatt. Nem egy, nem két csörtém volt Németh Zsolt államtitkár úrral annak idején, amikor egy-egy interpellációban vagy kérdésben sorjáztam azokat az ügyeket, amelyekkel kapcsolatban úgy láttuk, hogy a magyar kormány több év elteltével sem, és hozzáteszem, egyébként azóta sem ért el előrelépéseket. Legyen szó Malina Hedvig ügyének az elhalásáról, legyen szó a felvidéki nyelvtörvényről, zászlótörvényről, legyen szó a DAC-szurkolók most már sok évvel, évtizeddel ezelőtti brutális szlovák rendőri szétveréséről.
És a legfontosabb az állampolgársági törvény. Az az állampolgársági törvény, szlovák állampolgársági törvény, amelynek megváltoztatása kapcsán önök az égvilágon semmilyen eredményt felmutatni nem tudnak. Sőt, a kormányzati kommunikáció annak idején az volt, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr mondta, hogy az a megoldás, hogy át kell jönni Magyarországra, és itt kell fölvenni mintegy titokban a szlovák (sic!) állampolgárságot.
Nos, amikor ezeket a kérdéseket sorjáztam számos alkalommal, és sajnos most is mindegyiket meg tudom tenni, mindig az volt a válasz, kicsit olyan Kovács László-i érzület lengte be a termet, hogy nekünk azokra a pontokra kell összpontosítanunk, ahol együtt tudunk működni, ahol sikereket tudunk elérni közben megjött a beszédem, de szerintem egész jól helytálltam így fejből is eddig… , azokra a pontokra kell összpontosítanunk, amelyekben úgy látjuk, hogy van lehetőség az együttműködésre, és például nem a sérelmes dolgokkal kellene állandóan foglalkozni, hanem azzal, hogy milyen jó az európai uniós együttműködés, meg épülnek az új Ipoly-hidak.
2012 óta éveken keresztül azt hallgattuk, hogy milyen fontos vagy mennyire helyesebb inkább az olyan jól sikerült projektekre összpontosítani, mint az épülő Ipoly-hidak. Na most, azóta eltelt hat év, és én szívesen hallottam volna néhány mondatot azzal kapcsolatban államtitkár úrtól, hogy ebben a hat évben miért nem sikerült előrelépni. Na, ez nem csak a mi hibánk egyébként, tegyük hozzá, illetve a mienk biztos, hogy nem, de nemcsak az önök hibája. Kicsit utánanézve a dolognak, látjuk, hogy azért az önök szlovák barátaiban sem volt meg feltétlenül a lángoló jó szándék ennek az ügynek a minél gyorsabb lezárását tekintve.
A megállapodás megkötését követő két évben főleg Nyitra megye volt az, legalábbis a Magyar Nemzet annak idején készített egy meglehetősen jó összefoglalót erről, annak járt utána még az igazi Magyar Nemzet, azt derítette ki, hogy Nyitra megye részéről voltak akadékoskodások. Aztán 2014-et követően egy alkalommal a szlovák kormány is visszadobta ennek végrehajtását, mondván, hogy nincs jól előkészítve és nincs jól indokolva. De vannak olyan hírek is, és ezeket azért hozzuk ide ebbe a vitába, hogy problémát okozott az is, hogy miközben önök nagyszerű barátságot, illetve Orbán Viktor nagyszerű barátságot ápol Robert Ficóval, és ennek oltárán egyébként fel is áldozott mindent a felvidéki magyar ügyek kapcsán, eközben paradox módon nem hajlandó és önök sem hajlandóak szóba állni a szlovák kormány, a baráti szlovák kormány egyébként magyar vagy félig magyar párt által delegált tagjaival, hanem inkább a parlamenten kívüli MKP-t tekintik csak stratégiai partnernek.
Ezt a logikát mi nem feltétlenül vitattuk, mármint ami a stratégiai partnerséget illeti, és azt sem, hogy a nemzetpolitikában alapvetően etnikai alapokra kell támaszkodni, és magyar etnikai pártokkal kell elsősorban a magyar kormánynak szövetségesi vagy partneri viszonyt fenntartani. De azért ez nem kellene kizárja azt, hogy mondjuk, szakértői szinten, ha egy nemzeti érdekről van szó, adott esetben egy Ipoly-híd megépítéséről, akkor ott bizony együtt kellene jobban működni az egyébként a Híd által vezetett szlovák közlekedési tárcával is. Egyes hírek szerint ugyanis ez is akadályozta az ügyek előrehaladását, hogy önök egy ilyen durcás elvi hozzáállásból erre az együttműködésre nem voltak hajlandóak kellő mélységben.
Aztán hogy hová vezetett ez a nagy barátság Ficóval és a kormányával, erről még egy félmondatot azért hadd tegyek ide, mert ennek van aktualitása. Tegnap Gyöngyösi Márton képviselőtársam is kitért rá a Sargentini-jelentés kapcsán. Miközben önök ezeket a kérdéseket mind feláldozták például az épülő Ipoly-hidak oltárán, aközben Robert Fico minden egyes adandó alkalommal, amikor Magyarország mellé kellett volna állni az európai színtéren, akkor ezt nem tette meg. Nem tette meg egyébként a kötelező kvóták elfogadása kapcsán, ott sem követte Orbán Viktor ebben a küzdelemben, jogos küzdelemben, azért ezt szeretném hangsúlyozni. Átböngésztem az Európai Parlament honlapját országonként megnézve, ki hogy szavazott, és az a szomorú hírem önöknek, hogy a Fico vezette SMER képviselői ebben a kérdésben sem álltak önök, vagy ha úgy tetszik, Magyarország mellé.
Eközben pedig Szijjártó Péter külügyminiszter úr úgy fogalmazott idén márciusban: „Bár Magyarország és Szlovákia között összetett volt a kapcsolat, mára olyan jó ez az együttműködés, amire korábban még sosem volt példa.” Biztos e miatt a kiváló együttműködés miatt akarták Felvidéken egy évvel ezelőtt bezárni a magyar kisiskolák egyharmadát, kedves képviselőtársaim. A magyar kisiskolák egyharmadának bezárása egy olyan történet, ami feszültséget okoz, ezzel nem kell foglalkozni, foglalkozzunk inkább a sikeres projektekkel, mint például a hat év alatt meg nem épült Ipoly-híd, ugye. Erről egyébként megkérdeztem miniszterelnök és miniszterelnök-helyettes urat annak idején egy nemzetpolitikai fórumon, kérve, hogy ha már egyszer ilyen kiváló a barátság Robert Ficóval, menjen már oda hozzá, és ugyan mondja már meg neki, legyen kedves, hogy ha már ilyen jóban vagyunk, tegye már meg azt a gesztust, hogy nem zárja be a magyar kisiskolák egyharmadát Felvidéken, mert ez magyar nemzetpolitikai szempontból meglehetősen tragikus lepés lenne.
Erre a magyar kormánynak, a magyar nemzetpolitikának az volt a válasza, kedves képviselőtársaim, hogy majd akkor kifizetjük. Majd akkor mi átvállaljuk ennek a költségeit. Tehát nem vagyunk olyan kapcsolatban Robert Ficóval, hogy ilyen kéréseket tegyünk feléjük. Inkább kifizetjük. Ez a magyar nemzetpolitika teljes tévútja, kedves képviselőtársaim. Aztán a dolog azért oldódott meg egyébként, csak Magyarországon már erről kevés szó esett, főleg a kormányzati sajtóban, mert a Híd kormányra került, és a Híd kormányra lépésének egyik feltétele az volt, hogy ezt a törvényt módosítsák úgy, hogy a magyar kisiskolák egyharmadát ne kelljen bezárni.
Tehát nem kell szeretni a Hídat, nem kell szeretni a hídas politikusokat, csak bizonyos realitásokkal tisztában kellene lenni. Ha Szlovákiában egy olyan párt irányítja a közlekedési tárcát, amelynek döntő befolyása van az ilyen projektekre, amely ráadásul magát legalább félig magyarnak határozza meg, de ha nem magyarnak határozza meg, akkor is, a magyar nemzeti érdek az, hogy ha ennyire jól együttműködünk Szlovákiával, főleg ilyen jóban vagyunk a szlovák kormánnyal, akkor nem ilyen pitiáner pártlogikai szempontok alá kellene rendelni a nemzeti ügyeket, nemzeti kérdéseket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezekkel együtt, mindezen inkább csak kiegészítő vagy az elmúlt évek tisztánlátását segítő kritikáinkkal együtt természetesen a javaslatot támogatni fogjuk, felhívva ismételten arra a figyelmet és nem elfelejtve azt, hogy számos másik hasonló projekt van még folyamatban, számos Ipoly-híd felújításáról még szó lehet.
(11.10)
2012-ben is Németh Zsolt nem egyről, hanem négy vagy öt Ipoly-hídról beszélt. A másik négyről még mindig nincs szó. Államtitkár úr, ha megtenné nyilván nem tenné meg, de nekem az a dolgom, hogy elmondjam és megkérjem rá , szóval, ha megtenné, hogy a zárszavában szót ejtene arról, hogy a másik három-négy-öt Ipoly-híd, amelyekkel Németh Zsolt már 2012-ben vitézkedett, újranyitásával kapcsolatban mi a helyzet, akkor nagyon örülnénk.
Tehát van még feladatunk, van még lehetőségünk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy minél átjárhatóbb legyen a Kárpát-medence, a határ túloldalára került, Trianonban lassan száz évvel ezelőtt szétszabdalt magyar közösségek közötti kapcsolattartás minél könnyebb legyen. Ezen sokat segítenek ezek az Ipoly-hidak, de sokat segítene az is, ha ezekben a kérdésekben önök lényegesen pragmatikusabb politikát folytatnának.
Még egy megjegyzés: hírek voltak arról is, lévén, hogy ott európai uniós források bevonásáról is van szó, hogy nem feltétlen csak Nyitra megye meg a szlovák kormány akadékoskodása volt a probléma, hanem egyébként a pályázati ügyintézésekkel kapcsolatban a környékbeli fideszes polgármesterek sem voltak feltétlenül a helyzet magaslatán. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)