DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbi felszólalásokban egy közös pont volt, az, hogy picit bizonytalanság van a tekintetben, hogy miért jutottunk mi ezzel az egyezménnyel ide. Ebből a szempontból, meg kell mondjam, államtitkár úr, kicsit szűkszavú volt, mert államtitkár úrnak pontosan azokat az előzményi jogi kereteket, illetőleg eseményeket fel kellett volna vázolni az ismertetőjében, amelyek miatt mi idejutottunk.A 2012-es megállapodás, amelyben 90 metszéspontot határozott meg a két ország delegációja átjárásra mind gyalogosan, mind majd hidakkal, odáig jutott, hogy 2014-ben mindössze nyolc metszéspontban tudott a két delegáció egymással megállapodni. Milyen érdekes, hogy ’12-ben ott van egy ilyen fellendülés valószínűleg mindkét fél belpolitikai viszonyaiban nagyon jól mutatott, hogy ilyen nagyszerűen sikerült ennek az egyezménynek a megkötése , majd két év múlva ez már nyolcra redukálódik, és ott tartunk, hogy 2018-ban ugyan már március 31-én leraknak egy alapkövet, de fogalmunk nincs arról, hogy ez a híd egyébként mikor fog megépülni. S csak csekély szerénységgel megjegyzem, hogy 2021-ig az összes metszéspontnak el kellett volna valamilyen művel készülnie. Tehát ez azért a jogi háttere ennek az egész történetnek.
Ezért van az, hogy képviselőtársaim ilyen végtelen jó szándékkal, de némi bizonytalansággal állnak itt a Ház falai között, mert megkérdezik azt, hogy egy aláírt egyezménybe miért kell még csak most beleírni azt, hogy majd a tervdokumentációban szereplő, szükséges engedélyek birtokában lévő híd készülhet el. Egy építkezésnél ez nem természetes dolog, hogy a tervdokumentáció alapján építenek majd egy hidat? Egy hatéves egyezményről beszélünk.
Nem, kérem szépen, arról van szó, hogy igenis a turizmus fejlesztésére egy tisztességes, rendes, legalább 10 tonnás járművek áthaladását szolgáló híd kellett volna, erről állapodtak meg, majd mivel természetesen a szlovákoknál is ugyanolyan belpolitikai perpatvarok szoktak lenni éppen a magyargyűlölet ilyen vagy olyan szintjének megfelelően, bizony a szlovák oldalon a lakosok 2014-ben kierőszakoltak egy népszavazást, és népszavazás döntötte el, hogy nem lehet 3,5 tonnánál nagyobb gépjárművel áthaladni, és kizárólagosan nemzetközi személyforgalomra szolgál. Erről van szó, ez a probléma. Tehát ’12-ben úgy készítettek el egy egyezményt, hogy tulajdonképpen belpolitikai egyeztetések nem történtek, az érintett településekkel valószínűleg semmilyen egyeztetések nem történtek, és egyszer csak az egyik politikus fel tudta hergelni a társadalmat, hogy ezt kierőszakolják, és ez megtörtént. Ezáltal mi is kényszerhelyzetben vagyunk, tehát ebből a szempontból Magyarország is áldozat, ez tény, de ez is valószínűleg annak köszönhető, hogy nem dérrel-dúrral megvan a 90 metszéspont, aztán 2018-ban örülünk, ha 2021-re egy darab híd megépül. Ezek a dolgok szimbolikus dolgok, különösen annak fényében, amit Szávay István képviselőtársam itt elmondott.
A magyar kormány rendkívül büszke arra, hogy a szlovákokkal milyen csodálatos eredményeket tudott elérni, de hogy őszinte legyek, ha ennek a 12 éves tevékenységnek ez az egy híd lesz az eredménye, bár a nullához képest ez is mindenképpen fontos eredmény, ebből a szempontból a nulla és az egy között nagyobb a különbség, mint az egy és a kettő között, mert a semmi és a valami, de azért én azt hiszem, hogy majd egyszer valamikor a kormányzatnak be kellene számolni arról, hogy egyáltalán ennek a folyamatnak mi a valódi háttere, mi a tényleges háttere, mert mi itt csak a felszínt látjuk, a felszínt kapargatjuk, és mi ugyan mindent megteszünk azért, hogy ezek a viszonyok jól alakuljanak, és minél több átjárás lehessen a szomszédos országban élő honfitársainkhoz, illetőleg a két ország turizmusa által a gazdaság is fejlődjön, de annyira kellemetlen, hogy ilyen egyezménymódosításokba fuldokolnak bele komoly, a két ország életét alapvetően befolyásoló tényezők. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)