Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Naiv az ellenzéki képviselő, amikor normál felszólalásra jelentkezik, és azt hiszi, hogy még mást is érdekel ez a vita (Derültség a Jobbik soraiban.), adott esetben megtermékenyíti a korábbi vezérszónoki kör gondolatai korábbi képviselőtársaimat arra, hogy felszólalásra jelentkezzenek. Azt sem ígérem, hogy utoljára jelentkeztem (Derültség a Jobbik soraiból.), hiszen ez a kérdés mindent megmutat a magyar gazdaságpolitikáról és a kormányzat farizeus hozzáállásáról.Hiszen mi történt? A 2014-es irányt, a korábban kereskedelemről szóló, egyébként sokkal inkább adózási ahogy kiváló képviselőtársnőm elmondta törvényt én magam támogatni tudtam, ha nem is minden elemében, de az alapelveit maximálisan. Egyébként egy hosszú, bizonyos elemekben közös csatának a vége volt az, hiszen ha emlékeznek, Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársammal, akkori képviselőtársammal harcoltunk nagyon sokat azért, hogy külföldi láncolatok megbírságolása esetén az az összeghatár, amit ők maximumként kaphatnak, ne álljon meg a 100-200 milliós tételnél, 2, azaz kettőmilliárdig sikerült feltolni ezt az összegkeretet. Ebben lényegében közmegegyezés volt a jóérzésű nemzeti érzelmű képviselők között itt a Házban.
Nagyon fájdalmas egyébként, hogy azóta ezek a konstruktív szakmai viták lényegében kihaltak. A Fogyasztóvédelmi bizottságot maga a Fidesz szántotta be. Maga a Fidesz szüntette meg az önálló Fogyasztóvédelmi bizottságot, olvasztotta bele a gazdasági megabizottságba, ahol ugyan albizottsági formában működhetett tovább a fogyasztóvédelmi kérdésekkel foglalkozó grémium háromfős tagsággal, annak az esélye, hogy ez működőképes üléseket tarthasson, lényegében nulla volt, és ha az ülés nem határozatképes, akkor arra szakértőt odahívni, médiát odahívni lehetetlen. Tehát engedte a Fidesz kilúgozni ezt a területet. Már akkor láttuk, 2014-ben, amikor ez a jó szándékú elmozdulás megtörtént, hogy igen, a külföldi hátterű kereskedelmi láncokat kordába kell szorítani, a tevékenységüket, ha túlkapások jellemzik, akkor szankcionálni kell.
No de mi történt ezután? Még a kormány brüsszeli meghátrálása előtt ezek a multicégek az okos szakjogászaik révén kitalálták, hogy a portfóliójuk megfelelő diverzifikációjával pontosan akkora üzemegységekre tudták lebontani a saját tevékenységüket, amely az úgynevezett különadó, az élelmiszerlánc-felügyeleti díj és egyebek hatálya alól kiesik, tehát lényegében ugyanúgy a közteherviselésen kívül tudtak maradni, mint a korábbiakban.
Ilyen esetben mit csinál egy kormányzat, amely figyeli a saját tevékenységét? Egy monitoringrendszert működtet. Megvizsgálja, hogy az, akire kivetettem azt az adóterhet, a célnak megfelelően részt vesze a közteherviselésben. Amikor önöknek látniuk kellett ha nem látták, akkor mi elmondtuk önöknek itt a parlamentben már akkor is , hogy ez történt, akkor be kellett volna hogy hozzanak egy újabb törvényjavaslatot, és rendbe kellett volna tenni ezt az egész szisztémát oly módon, hogy a piacfelügyelet viszonyait rendezzék, és megvizsgálják, hogy adott esetben állnake piaci folyamatok egy áremelés, egy adóbefizetés, az adó be nem fizetése mögött. Nyilván akkor lehetett volna lépni a piacon keresztül anélkül, hogy bármely parlamenti képviselőnek közvetlenül piacgazdasági viszonyokba bele kellett volna vagy bele lehetett volna nyúlnia, amit egyébként én sem támogatnék.
Szeretném elmondani, hogy ezek a multicégek, ezek a közületek tökéletesen kikerülték a közteherviselést, sőt a kormányzat stratégiai szerződései, az ott tanúsított viselkedése megmutatja, hogy a kormányzat igazából simogatja ezeket a cégeket.
(12.10)
Tehát ijesztő volt az az összevetés, hogy az általam nagyon nem tisztelt Gyurcsány-, Bajnai-kormányok fémjelezte időszakhoz képest ez a mostani Fidesz-kormány munkahelyenként sokkal magasabb támogatást, vissza nem térítendő támogatást biztosít a multinacionális társaságoknak, mint a balliberálisnak nevezett elődei. Ezt fejelik meg a sok esetben titkos stratégiai szerződésekkel, és a stratégiai szerződések legnagyobb bűnét se felejtsük ki ebben a körben! Ez pedig az volt, hogy a munkabérek lassú felzárkóztatását még csak stratégiai célként sem tűzték ki.
Pontosan erre volt válasz a Jobbik béruniós kezdeményezése, és bár Magyarország Kormánya nem hallotta meg az idők szavát, még az általam szintén olyan nagyon nem tisztelt brüsszeli apparátus céljai közé is legalább ideológiai szinten bekerült a bérkiegyenlítődés, tehát a gazdasági téren harmatgyenge Brüsszel is megelőzte önöket ezen a területen. Hiszen önöknek a magyar emberek munkabére a multinacionális cégeknél, a CBA-nál, a Tescónál, de egyébként még a Coopnál dolgozók bére sem érdekli annyira, mint hogy a külföldről idejövő közületeket adókedvezményekkel, vissza nem térítendő támogatásokkal simogathassák.
Tehát ezen törvényjavaslat kapcsán is arra szólítjuk fel önöket, hogy Brüsszelben vigyék ezt a folyamatot sokkal tovább, hiszen legyünk őszinték: mi következett volna abban az esetben, ha önök most ellenállnak, vitába bocsátkoznak, verik az asztalt? Az történt volna, hogy a magyar hatóságoknak két hónap áll rendelkezésükre, hogy válaszoljanak az EP által ismertetett kifogásokra. Ez egy felszólító levél gyakorlatilag, amiről most beszélünk. Önök mit csináltak? Az első csettintésre visszavonják az egész törvényt, eltörölnek mindent, és visszaállítják az eredeti állapotot. Aztán nyilván megpróbálnak trükközni majd más törvényjavaslatokban, hogy amit lehet, megtartsanak belőle, Brüsszel engedélyével.
Ezzel szemben, ha erre a felszólító levélre nem érkezik válasz, vagy Magyarország újabb észrevételeket kap, amelyek nem tekinthetők kielégítőnek, az Európai Bizottság még akkor is csak úgy dönthet egyébként feltételes módban , hogy az eljárás következő lépéseként úgynevezett indoklással ellátott véleményt küld Budapestnek. Tehát önök most az indoklással ellátott véleménytől félnek annyira, hogy azonnal megpróbálják megszüntetni a közteherviselés felé mutató törekvéseket is Magyarországon ahelyett, hogy végre bokszolnának egy jót Brüsszellel, egy érdemi téma kapcsán, ami a magyar emberek pénztárcájáról, mindennapi megélhetéséről, a munka törvénykönyvéről is szólhat, a munkahelyi biztonságról is szólhat. Idehozhatnánk a munkahelyi balesetek számát, szintén fogyasztóvédelmi kérdés is, amely másfélszeresére növekedett 2010 óta, mióta önök vannak kormányon.
Ezekkel kellene nekünk foglalkozni, ezek a valódi húsbavágó kérdések! És még ha ez az indoklással ellátott vélemény megjött volna, ezt követően a Bizottság sokadik lépésként tehetné meg, szintén feltételes módban, azt, hogy az Európai Unió Bírósága elé viszi ezt az ügyet, amely bíróság még mindig dönthet akárhogy. Tehát számtalan nyitott kérdés, nyitott kapu van ebben az egész szisztémában, és bőven lehetőségük lenne önöknek, hogy küzdjenek a magyar érdekekért.
Úgy gondolom, hogy ez egy hiteles küzdelem lenne, ha mondjuk, Szatmáry államtitkár úr, akinek az e téren elvégzett munkásságát nagyon tisztelem, kiállna, és azt mondaná, hogy a magyar érdekekért, a magyar vállalkozók érdekében ilyen-olyan brüsszeli, strasbourgi erőkkel összecsap, az én támogatásomat bírja ebben. Tudom, hogy nem divat a mai politikai világban az, hogy egyik párt tagja a másik munkásságát támogatja, én vállalom, hogy a magyar emberek érdekében ebbéli munkásságukban bármely képviselőt támogatom ebben a Házban. Remélem, hogy ez kölcsönös lenne adott esetben.
De el kell hogy mondjam azt is, ehhez lélekbátorság kell, és ehhez az kell, hogy az önök felső vezetői végre hozzák meg azt a döntést, hogy nem csak a politika színpadán próbálnak csatázni. Kicsit visszás számomra, amikor én támogatom egyébként a miniszterelnököt a kvóta elleni küzdelemben, tényleg támogatom, csak visszás számomra, hogy 2015-ben az ENSZ-ben a Fidesz vezetője világkvótát szeretett volna.
Eltelt pár év, és most homlokegyenest az ellenkezőjét látjuk. Értem én, hogy telnek az évek és múlnak az idők, eónok váltják egymást, de akkor is, képviselőtársaim, azért a hitelesség alapvető kellék kellene hogy legyen ezen a téren!
Még egyszer mondom, arra szeretném biztatni a kormányt, hogy a magyar vállalkozók, a magyar láncolatok, a magyar dolgozók érdekében álljon ki, Brüsszellel szemben is álljon ki, a Jobbik támogatni fogja Magyarország Kormányát ebben a csatában akkor, ha az valóban a magyar emberek érdekeinek képviseletéről szól, a magyar vállalkozókról szól.
Hozzáteszem: értem én, hogy itt lex CBA-nak nevezik páran azt a javaslatot, ami előttünk van. Én sokkal inkább azt közelíteném meg és abból az irányból az egészet, hogy a multinacionális üzletláncok, hálózatok, érdekeltségeknek való hadüzenet nélkül Magyarországon közteherviselés nem jöhet létre. Ha pedig közteherviselés nincs, úgy az egyirányú pénzszivattyú, amelynek Magyarország sok-sok évtizede kárvallottja, nem állhat meg. Márpedig közös célunk nemcsak lehetne, de kellene hogy legyen, hogy ez a pénzszivattyú végre megálljon, és ez a kifosztó mechanizmus megszűnjön, mert Magyarország ennek jó sok évtizede kárvallottja.
Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)