DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen magát a javaslatot támogatni fogja a Jobbik Magyarországért Mozgalom parlamenti frakciója. Na de hát akár ennél az egy mondatnál be is fejezhetném és helyet foglalhatnék újra, de természetesen nem ezt fogom tenni, hiszen szeretnék átfordulni egy olyan logikára, egy olyan gondolati sorba, hogy vajon Nagyatádi Szabó Istvánnak tetszene-e, amit most lát, ha élne, vagy ha odaföntről látja, akkor vajon mit szól ehhez, akár a rabló-földprivatizációhoz, ami megint csak a haverok gazdagodását szolgálta, akár például az agrárium jelenlegi helyzetéhez. És akkor vegyük sorba, konkrétan számokat fogok mondani a számok nem hazudnak, a számok makacs dolgok.Mit szólna vajon Nagyatádi Szabó István ahhoz, hogy 18 forint a léalma felvásárlási ára, nemcsak és kizárólag, de elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét sújtó módon? Mit szólna ahhoz, hogy az önök prominensei Budai Gyulával az élen tíz évvel ezelőtt halált megvető bátorsággal, verekedésig, már önpusztító módon kiabáltak, ordítottak, visítottak, hogy a 30 forint alatti léalmaár az hazaárulás? Akkor a 18 forint micsoda? (Derültség a Jobbik soraiban.) Vagy a 13? (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Infláció!)
A parasztgazdák megdicsőülése? Kiemelt támogatása? Szabadságharc? (Dr. Kovács Zoltán: Tárgyra térés!) Az ő védelmük? Az próbáljon bekiabálni, aki földet nemcsak virágcserépben látott (Derültség a Jobbik soraiban.), arra kérem tisztelt képviselőtársaimat. 13 forintról indult a léalma felvásárlási ára az idén, aztán 20 forint… (Dr. Kovács Zoltán: Mi köze van ehhez…?) Tudom, hogy nehéz hallgatni a kritikát, de itt még kénytelenek lesznek végighallgatni, ha tetszik, ha nem. Mit szólna ehhez Nagyatádi Szabó István? Úgyhogy az ő emlékét gyalázzák meg akkor, amikor ilyen agrárpolitikát folytatnak!
Aztán megjelent halált megvető bátorsággal ismét hat fideszes Szabolcs megyei képviselő talán egyiknek van köze a földhöz, az összes többinek a világon semmi köze , feltornázták a 13-at 20-ra. Ezzel el volt intézve a történet. Most ez 18 forint. Akkor mesélek önöknek néhány dolgot, csak hogy érezzék a rémtetteik meg a bűneik súlyát. Körülbelül 13 forint, tisztelt hölgyeim és uraim, a betakarítás és a beszállítás költsége, és akkor még az előállítás költsége abban nincsen benne, tudják? Mert amikor azt mondják, hogy 13, meg onnan lett 20 forint: hát persze, majdnem 50 százalékos emelés, azt így lehet mondani, na de gyenge a bázisadat, és a csigától gyorsabban futni nem túl acélos teljesítmény, és ahhoz nem kell Ato Boltonnak vagy Ben Johnsonnak lenni, mint ahogy önök ezt próbálják beállítani magukról. És most ez ismét lecsökkent 18 forintra, tudják? Ezzel kellene foglalkozni, amellett, hogy persze nagyszerű ötlet az emléknap.
Vagy mit szólna Nagyatádi Szabó István ahhoz a termelési szerkezethez, ami például a zöldség-gyümölcs ágazatban kialakult, tisztelt hölgyeim és uraim? Hogy a korszerűtlent támogatják. Vajon Nagyatádi Szabó István is támogatná, ha élne és döntéshozó lenne? A korszerűtlent támogatják, a korszerűt meg akadályozzák. Elmondom, hogy miről beszélek, elmondom, hogy mely tények támasztják ezt alá. AKG-val együtt durván 300-400 ezer forint/hektár maradjunk az almánál egy hektár alma éves támogatása. Ugyanannyit kap a korszerűtlen is, mint a korszerűs. Mi következik ebből, némi túlzással? Maradjanak azok az ültetvények, amelyek többségében nem étkezési almát termelnek, hanem léalmát, amelyekre körülbelül úgy kell felmászni, mint Mauglinak a dzsungelben az őserdő fáira, kis túlzással persze nyilván próbálom színesíteni meg sarkítani a mondanivalómat.
És mi a fő probléma? Az, hogy a 2004-2006-os, a 2007-2013-as és a 2014-2020-as programozási időszakban is a korszerű ültetvények létesítését szolgáló pályázati források eleve alacsonyak voltak, rendkívül alacsonyak voltak a keretösszegek, de önök, mint ahogy egyébként balliberális elődeik is, nemcsak a termeléstől veszik el lassan a kis és közepes parasztgazdák kedvét, hanem lassan az életkedvüket is elveszik. Ezt jobb, ha így rögzítik, ahogy mondom, ez úgy van, higgyék el. Az más dolog, hogy egyelőre nem kell újabb parasztfelkeléstől tartaniuk, mert jobban félnek a gazdák önöktől, tisztelet a kivételnek. Akinek nem inge, ne vegye magára természetesen, minden szavamat értsék így.
Adminisztratív, túlszabályozott, rendkívül lassú az elbírálás, a kifizetés még inkább. Vegyék tudomásul, hogy akár Csenger környékén csak maradjunk a választókerületemnél , Nyírmada környékén, Mátészalka és Kocsord környékén számos olyan gazda van, akár önökhöz közel álló, korábban még önöket támogató gazda is, aki lassan tönkre fog menni, mert bár támogató döntést kapott, a kifizetési kérelem kapcsán is mindent teljesített, amit előírtak, hitelből megfinanszírozta a beruházást, amellyel rengeteg munkahelyet teremtene egy egyre inkább elnéptelenedő környéken, azért kockáztat, nemcsak a saját maga érdekében, hanem hogy a népességmegtartó képessége egy kicsit erősödjön a mi elszegényedő vidékünknek, és mivel nem fizetik ki nekik, a bank pedig követeli a jussát, lassan tönkre fognak menni, főleg, ha ilyen felvásárlási árakkal terrorizálják őket. Szóval eleve alacsony források, eleve nagyon nehéz felhasználás, hozzáférési lehetőség, ez pedig egyenesen odavezet, hogy a termőterületeink az utóbbi 30 évben körülbelül megfeleződtek. A nagy részük egyébként Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében van, most főleg az almáról beszélek, de majdnem az összes gyümölcsfajtára ezt rá lehetne húzni. Én csak azért hozom példának az almát, mert családi gazdaságunkon keresztül is erre nagyobb nyilvánvalóan a rálátásom, és nemcsak dobálózni akarok a szavakkal meg a súlyos kifejezésekkel, hanem amit elmondok, azt tényekkel igyekszem alátámasztani.
Aztán nézzük a kárenyhítési rendszer körül kialakult helyzetet. Az emléknap alkalmából, az emléknap meghirdetése, létrehozatala, majdani, közeljövőbeni megszavazása kapcsán tegyük fel a költői kérdést: vajon Nagyatádi Szabó István ilyen kárenyhítési rendszert álmodott volnae meg? Nagyon egyszerűen megfogalmazva: ha egy gazdának többmilliós vagy több tízmilliós terméskiesése van, jellemzően aszály, tavaszi fagy vagy jégkár vagy viharkár kapcsán ez a négy a leggyakoribb , akkor, ha minden kötelezettségét teljesítette, tehát egy forintot ő befizet, mellétesz az állam is egy forintot, akkor néhány tíz- vagy esetleg egy-két százezer forint kifizetést kap. Erre is vannak dokumentumok, ezeket is alá tudom támasztani tényekkel. Magyarul, semmire nem elég, ugyanis olyan számítási képletet alakítanak ki, az elmúlt öt év átlaga, kiveszik a legrosszabb és a legjobb évet, és szépen úgy átlagolják, hogy gyakorlatilag a parasztnak az jár, ami önök szerint megfelelő, a majdnem semmi. Lehetne ezen változtatni, csak talán az ellenzéki javaslatok irányába befogadóbbnak kellene legalábbis egy picikét lenniük.
Aztán itt van a talajgenerátoros védelmi rendszer. Milliárdokat öltek bele, nem mondom, hogy teljesen… az ötlet kiváló, ezt el kell ismerni, hogy dicsérőleg is fogalmazzak. A hatásfokkal vannak picikét problémák. És ha megint csak a választókerületemre kanyarodhatok vissza, mert nyilván az a szívemnek legkedvesebb terület, akkor kérném önöket nagy tisztelettel, hogy Kárpátalja, de főleg a Partium irányába szíveskedjenek a jelenlegi határainkon átnyúló együttműködés keretében azért a rendszer telepítését felgyorsítani, ugyanis Csenger és Rozsály környékét folyamatosan mindig azért veri el szőnyegbombázásszerűen, mert a jelenlegi határvonalhoz képest 20-30 kilométeres mélységben is kellene védekezni. Ha ezt megtennék, akkor például Rozsályban nem néznének úgy ki a lakóházak épületei, mintha harci helikopterekről ágyútűz vagy pergőtűz alá kerültek volna, mint történt ez 2016. június 21-én a kora hajnali és a késő délelőtti órákban.
Aztán beszéljünk olyan kérdésekről, amelyekről ritkán esik itt szó, ez pedig a tészbűnözés, tisztelt hölgyeim és uraim. Nem tudom, feltűnte önöknek, megint hozzáteszem kellő mértéktartással, hogy tisztelet a kivételnek, és akinek nem inge, ne vegye magára, nem általánosítok (Dr. Hoppál Péter: Á, nem!) és nem egyöntetűen tartom bűnözőknek a tészvezetőket, de sajnos a többségüknek minimum súlyos felelőssége merül fel, nemcsak polgári jogi, anyagi, hanem akár büntetőjogi értelemben is, amikor a telephely-korszerűsítési pályázatok kapcsán mutyiznak egy-egy jó ízűt. Arról szól a történet elnézést a kifejezésért, Kósa Lajost fogom idézni , nekik mindent, a tészvezetőknek, a tagságnak meg coki. Körülbelül így lehet jellemezni ezt a hozzáállást. Ha egy tésztag egy átlagos esetben göngyöleget kér vagy bármilyen munkaszerződési vagy egyéb segítséget szeretne kérni, általában a tészvezetők többségének az az álláspontja, hogy fordulhatnak esetleg a római katolikus vagy éppen a református egyházhoz segítségért, de ők ebben nem illetékesek. Ők, amiben nem látják a szerepüket, abban nem is igyekeznek különösebben dolgozni.
(13.40)
Ha már az önök szeretve tisztelt vezére most éppen jelentéstevő pozícióban elment, ugye, az orosz cárhoz, akkor kíváncsi lennék arra, hogy vajon esetleg eszébe jute megemlíteni bár a miniszterelnök úr sajnos nem túl érzékeny az agrárium problémái iránt , hogy a magyar-orosz kapcsolatoknak nem feltétlenül Paks II. kapcsán lenne a legnagyobb értelme, hanem ha már értelme lenne ezt a kapcsolatrendszert egy kicsit felpezsdíteni vagy azt az izzószálat kicsit hevíteni, akkor az pontosan az agrárkapcsolatok kérdése. Tudom, hogy ez nem önöktől függ, embargók vannak, nemzetközi tilalmak. De adott esetben, ha fordul a világ, mert a szeretve tisztelt vezetőjük jövő májusban erre számít, 9-10 hónap van hátra, tisztelt hölgyeim és uraim, akkor érdemes lenne esetleg előkészíteni azokat a lehetőségeket, amelyekre egyébként tisztességes keretek között számítanának Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, akár Somogy megye és más megyék mezőgazdasági termelői, főleg a kis és közepes családi gazdaságok, hogy ne a felvásárló maffiának legyenek kiszolgáltatva, és ne 18 forintos léalmával kelljen számolniuk és 60 forintos étkezési almával, amely 60 forintos étkezési almát több száz forintos darabáron adnak el a multik. Tudom, hogy uniós tilalom van az úgynevezett védett árak kapcsán, tudom, na de, ha valamiért, akkor ezért érdemes lenne szabadságharcot folytatniuk. Na de, hát ahhoz bátorság is kellene meg, tudják, egyfajta elkötelezettség. Én tudom, hogy Béla bácsiban ez megvan. Én nem kételkedem abban, hogy ő elkötelezett ez iránt az ügy iránt.
Itt az újabb lehetőség egyébként, egy új miniszter került pozícióba. Ő ilyen értelemben tiszta lappal indul előttünk. Nagyon bízunk benne, hogy ebből minél többet megvalósít. Valóban neki még van némi tekintélye a mi szemünkben. Bizonyítson! Reméljük, hogy bizonyít és nem ellenbizonyít ezzel kapcsolatban. Az orosz kapcsolatokat a felvásárlási árak javítása, az értékesítési lehetőségek megteremtése érdekében érdemes lenne erőltetni. Ha valami, ez nagyon népszerűvé tenné önöket a magyar parasztgazdák szemében.
Az egyik legnagyobb probléma, ami nem csak a fővárost és nem csak az építőipart és a vendéglátóipart érinti és sújtja, a munkaerőhiány problémája. Képzeljék el, hogy Budapesttől közel 300 kilométer távolságra, a keleti határ szélén a munkanélküliség és a munkaerőhiány együtt vannak jelen. Ennek nemcsak az elvándorlás, a kivándorlás az egyik fő oka, hanem az önök által nagyon rosszul megszervezett közmunka. Hozzáteszem megint biztonsági betétként, nehogy félremagyarázzák a szavaimat, a Jobbik nem közmunkaellenes. Nem azt mondjuk, hogy be kell tiltani vagy meg kell szüntetni a közmunkát. Azt állítjuk, hogy szükség van rá, de jelentősen át kell alakítani mert sok esetben leszoktatja a munkáról az alacsonyabb státuszú rétegeket úgy, hogy meg lehetne már most is teremteni a lehetőségét, a jogi keretei megvannak annak, hogy a közmunkás az idénymunka, a szezonmunka idejére fizetés nélküli szabadságra megy, alkalmazásba kerül a gazdánál, nem szakad meg a jogviszony a közmunka tekintetében, jogfolytonosan fennmarad, amikor az idénymunka véget ért, szépen visszamegy, a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad.
Igen ám, csak ez a gyakorlatban nem így néz ki. Ennek a közmunka gyakorlati megszervezésében vannak az okai, meg annak, hogy egész egyszerűen a munkavállalókat is olyan szinten elrontották, hiszen könnyű szavazóbázist jelent sajnos a szegény sorsú közmunkásemberek döntő többsége, hogy úgy próbálnak kedvezni nekik, hogy a gyakorlati megvalósulás során bizony nem nagyon hajlandóak elmenni fizetés nélküli szabadságra, ők szeretnének egyszerre két jogcímen is javadalmazást felvenni. Látva az önökhöz tartozó családok rablóhadjáratát, ez némileg érthető, hogy éreznek valami erkölcsi felhatalmazást, hogy ha odafent, Pesten lehet az uraknak, akkor vidéken nekünk miért nem jut némi morzsa. Eleve mérgezi a társadalmat, ami az elmúlt 30 évben ebben az országban történt.
De a lényeg, hogy ha ezt nem fogják megszervezni, akkor a munkanélküliséggel leginkább sújtott vidékeken a munkaerőhiány olyan lesz, hogy lehet, hogy már jövőre meg fogjuk érni azt, hogy a gyümölcsök még szenteste is a fán lesznek, mert nem lesz, aki leszedje. Ez nem a nagygazdaságok, hanem a kis és közepes családi gazdaságok számára is elképesztő problémákat fog okozni.
Tudják jól, hogy generációs problémák vannak a mezőgazdaságban. A fiatalok közül nagyon kevesen akarják átvenni ezt a nagyon szép, de nagyon nehéz, nagyon embert próbáló hivatást, hiszen ez egy hivatás, nem csak egyszerű munkahely vagy foglalkozás. Mind szellemileg, mind fizikailag elképesztő, átlag fölötti képességet kíván, ha az ember ezt jól akarja csinálni. Ha a mostani generáció, amely leginkább a hatvanas vagy a hetvenes éveit tapossa, kiöregszik vagy eltávoznak közülünk, akkor ki fogja ezt a nemes hivatást továbbvinni?
Mindazokkal, amiket elmondtam, ha nem tudják megoldani, a felvásárlástól a pályázati rendszeren át a munkaerőhiányig, sorolhatnám, nem akarom ezt még egyszer megismételni, akkor a maradék népességmegtartó képessége is elvész a vidéknek. Ha ezek a gazdák, miután az életkedvük is lassan elmegy, nem csak a termeléshez való kedvük, leteszik a lantot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor gyakorlatilag a vidék még megmaradt munkahelyteremtése is meg fog szűnni, és akkor újra fogjuk termelni a közmunkát és az azzal kapcsolatos reménytelenséget. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)