DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, ma itt, a Ház falai között vagy azon kívül kevesen vannak, akik a szövetkezésről többet beszéltek, mint én, itt belül és kívül. Sokszor elmondtam, és újra elmondom, hogy szövetkezés nélkül sem a szükséges tőkekoncentráció, sem az a fajta munkamegosztás, amire szükség van, aligha jöhet létre. Pusztító erővel van jelen, ez tény, a magyar társadalomban mindaz, amit belevittek egy kolhoztudattal. Csak közösen tudjuk ezt a magyar társadalomból száműzni és megértetni, hogy közös érdek a szövetkezés. Ugyanígy van még számos kérdésben. De kérdezem én igen tisztelt jobbikos képviselőtársaimtól: nincs itt valamilyen műfajzavar? Ez az, amit most itt hallunk, nem egy politikai vitanap része? Hát jöjjön politikai vitanap, álljunk oda, mondjuk el azt, amit a magyar mezőgazdaságról, a magyar vidékről gondolunk, tegyük meg az indítványokat, de tessék mondani, karácsony szentestéjén kell elmondani mindazokat a bajokat, amelyek egy családban, mondjuk, tényleg léteznek, vagy akkor valami olyasmire készülődünk, amely mindannyiunknak örömet okozhat?!Arról van szó, hogy amikor egy olyan emléknapot szeretnénk, amely az egész magyar társadalmon belül elfogadott, akkor talán egy kicsikét, egy nagyon kicsikét felül kellene emelkedni mindazokon a mindennapos, egyébként létező, többnyire létező politikai gondokon, amelyekkel mindannyian szeretnénk talán foglalkozni majd egy politikai vitanap keretein belül. Én ismételten azt kérem, hogy ez a nap hadd legyen annak a napja, amikor a magyar földmívest megpróbáljuk arra a piedesztálra emelni, amelyet már réges-régen megérdemelt. (Taps a Fidesz soraiból.)