ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Annak ellenére, hogy az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete, valamint a Pedagógus Szakszervezetek is több ezres tanárhiányról beszélnek, a kormány tagadja a nyilvánvaló tényeket. A pedagógusképzésben az egyharmados lemorzsolódást tovább súlyosbítja a pályaelhagyók magas száma, és ezen az ösztöndíj sem segít. Ráadásul a tanári kar elöregedett, ketyeg a nyugdíjbomba, ami robbanni is fog. Nem csoda. Hol vannak már azok az idők, amikor még a miniszterré lett földosztó Nagyatádi Szabó István is megsüvegelte és mester uramnak szólította egykori elemi iskolai tanítóját, vagy amikor egy kezdő középiskolai tanár úgy vitt haza havi 250 pengőt, hogy az átlagos napszámbér 2 pengő körül mozgott? Persze akkor Klebelsberg még nem csak egy fedőcímke volt.
Nemrég Orbán Viktor azt mondta, hogy Európa versenyképességének aranyfedezete a fiatalok tehetsége és tudása. Mára viszont a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége is beismerte, hogy komoly baj van, és szakított az Iparkamara lebutított képzést hirdető süket dumájával. Tanárok nélkül, a mélyülő pedagógushiánnyal miként akarnak javítani azon a helyzeten, hogy még a V4-államokkal összevetve is Magyarországon a legalacsonyabb a hozzáadott érték az exportban? Ezen javítani csak jól képzett társadalommal, megbecsült tanárokkal lehetne. De önök még egy lapáttal rátesznek a fenyegető tanárhiányra azzal, hogy 2020-tól csak azok felvételizhetnek, akik rendelkeznek már egy középfokú nyelvvizsgával. Viszont a felmérések szerint a pedagógusképzésbe jelentkező fiatalok kétharmadának nincs nyelvvizsgája.
Miért nem érzik, hogy óriási bajban van a hazai oktatásügy? Ha érzik, márpedig érzik, államtitkár úr, akkor azt magyarázza meg, hogy miért van az a pofátlanság, hogy önök milliós tandíjakat követelő magániskolákba mentik ki a saját gyermekeiket, a köznép számára pedig meghagyják ezt a közoktatást.
Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)