BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, miniszter úr, hogy figyelmezteti a minisztereit arra, hogy el kellene látni a feladatukat. Kásler miniszter úr be se jár a parlamentbe, csak azokban a kötelező (Dr. Rétvári Bence: Itt volt a múlt héten is! Közbeszólás az ellenzék soraiból: Nem „is”! Akkor!) helyzetekben jön be, amikor válaszolni kell. Államtitkár úr, a minisztériumnak többször tettem fel kérdéseket, és csak hárító válaszokat kapok, ami nem megfelelő. (Dr. Rétvári Bence közbeszól.)Azért kérdeztem öntől, miniszter úr, mert 3,5 millió emberről beszélünk. 3,5 millió magyar lakosról beszélünk, aki azzal szembesült, hogy éveken keresztül szedhetett 200 ezer beteg rákkeltő hatóanyagú vérnyomáscsökkentőt, és miután ez kiderült, olyan gyógyszerhiány alakult ki a XXI. században Magyarországon, ami elfogadhatatlan. Nem tudtak hónapok alatt felkészülni arra, hogy hogyan fogják ezeket a gyógyszereket kiváltani. Azt lehet mondani most, miniszter úr, hogy 3,5 millió ember akár életveszélyben is lehet. Az sem megoldás, hogy bemegyünk a patikába, és azt mondja a patikus, kényszerhelyzetben, mert nem tud mást csinálni, hogy helyettesítő gyógyszert fog adni, mert nem mindenre jó a helyettesítő gyógyszer sem. Mert amikor az ember elmegy a problémájával az orvoshoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor kivizsgálások kellenek, és lényegében azt kell alátámasztania (Az elnök ismét csenget.), hogy azt a gyógyszert szedheti.
Miniszter Úr! 3,5 millió ember (Az elnök ismét csenget.) tanácstalan ebben az ügyben, és önök nem hajlandóak hónapok óta megszólalni. (Az elnök ismét csenget.) Ez az önök feladata, miniszter úr. Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)