SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tegnap kezdődött Katowicében a klímacsúcs, aminek tétje sokkal nagyobb, mint a korábbi részes felek találkozóié. Azt gondolom, még a párizsi klímacsúcsnál is nagyobb, hiszen nemrégen jelent meg az IPCC-jelentés, amely elég sötét képet fest a jövőről. És ha nem cselekszünk gyorsan és érdemben, akkor bizony a jövőnket veszélyeztetjük. Csak emlékeztetőül: a párizsi klímacsúcs azt tűzte ki célul, hogy a hőmérséklet-emelkedés 2 Celsius-fokon belül maradjon, de a 1,5 Celsius-fok a kívánatos. Azt viszont már tudjuk, hogy ha az önkéntes vállalásokat nézzük, amit összeadtak, amit a kormányok önkéntesen vállaltak a csökkentésre, az 3 Celsius-fok felett marad. Ami nagyon-nagyon nagy probléma, és ez tragikus jövőt fog jelenteni az emberiség számára. Ezzel szembe kell néznünk.Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos a világ országai különböző arányban, de összességében elfogadhatatlan mértékben és egyre gyorsuló ütemben élik fel a Föld igencsak véges erőforrásait. Az ember felelőtlen viselkedése következtében napjainkra az emberiség egyik legnagyobb közös problémája az éghajlatváltozás lett. Az ENSZ legutóbbi jelentése szerint az emberiségnek alig tíz éve maradt arra, hogy csökkentse a légkörbe jutó és az ott felhalmozott szén-dioxid-mennyiséget, különben drámai környezeti, társadalmi és gazdasági változásokkal kell szembesülnünk.
A kritikus szintet jelentő 1,5 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedés elérése már 2030-ra várható, még akkor is, ha addigra minden egyes ország legalább 45 százalékkal csökkentené a szén-dioxid-kibocsátást, és a hasznosított energiaforrások 85 százaléka megújuló energiaforrásból származna. De mit tesz Magyarország, miközben Európában az egyik legérzékenyebb és legsérülékenyebb térség vagyunk az éghajlatváltozás tekintetében? Mit tesz a magyar kormány, hogy hazánk és tágabban a Kárpát-medence ne váljon egy élhetetlen, kietlen régióvá? Sajnos szinte semmit.
A nemzeti éghajlatváltozási stratégia, amit nemrégiben tárgyalt a parlament, nem túlzok, ha azt mondom, hogy megkésett és nagyon kevés. Több éves csúszással és a megváltozott hazai körülményeket nem figyelembe véve került az Országgyűlés elé. Ugyanis egy olyan kiinduló helyzetre épült, mint amilyen a rendszerváltás utáni gazdaságszerkezeti átalakítás, illetve a pénzügyi és gazdasági válság hatásainak következtében volt. Ezzel szemben a szén-dioxid-kibocsátás tekintetében 2015-tól évente átlagosan 5,6 százalékos növekedés tapasztalható, ami meghaladja a GDP ez idő alatti 2-4 százalékos növekedési ütemét.
Vagyis a magyar karbonintenzitás romlik, fenntarthatatlan pályát mutat. A NÉS ezért már most elavult. Arról pedig nem is szólva, hogy az alkalmazkodási feladatok számbavétele, meghatározása, azok végrehajtási ütemezése, a végrehajtás feltételeinek biztosítása messze alatta maradnak a szükségesnek. A kormány valódi álláspontját Szijjártó Péter mondta ki nemrégiben: a német autógyárak kiszolgálása fontosabb, mint a magyar emberek egészsége. Sajnos a kormány egész környezetpolitikája ezt támasztja alá.
A környezetvédelmi intézményrendszer teljes leépítésétől kezdve az egyszer használatos műanyagok betiltásának elszabotálásáig, a lakóépületek szigetelése helyett a drága és veszélyes Paksi Atomerőmű bővítéséig terjed a magyar kormány gondolkodása, ha a közös jövőnkről és a klímaváltozás megfékezéséről van szó.
Tisztelt Képviselőtársaim! A klímaváltozás globális probléma, amit csak más országokkal együtt lehet megoldani, de nem fogják mások helyettünk ezt megtenni. A most zajló klímacsúcson két álláspont lesz: akik elkötelezettek a klímaváltozás megfékezéséért, és azok, akik ki akarják magukat vonni. Előbbieknek a bolygónk és a jövőnk megmentése lesz a fontos, utóbbiakban a tőke és a multinacionális cégek további kritika nélküli kiszolgálása. Nagyon reméljük, én nagyon bízom abban, hogy a kormány az első álláspontot fogja támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az LMP soraiban.)