ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Mai nap lejárt az a határidő, amíg még mód lett volna a CEU-ról szóló nemzetközi szerződés megkötésére, és itt lehetett volna tartani ezt az egyetemet. Persze, önök mondhatják, hogy hogy jön a CEU ahhoz, hogy határidőket szabjon az ön kormányának, csak hát van két dolog, drága miniszter úr! Az egyik az, hogy a felelős egyetemnek tájékoztatni kell a hallgatóit arról, hogy hol kezdhetik meg a tanulmányaikat, másrészt meg persze felháborodhatnak azon, hogy hogy jön egy egyetem ahhoz, hogy az önök kormányának határidőket szabjon, de az a helyzet, hogy ilyen kormány, mint az önöké, abból tizenkettő egy tucat, egy nemzetközi hírű egyetemet létrehozni meg komoly teljesítmény, így aztán nincsenek egyenlő szinten. A CEU teljesítette azokat az egyébként abszurd és felesleges törvényi akadályokat, amelyeket elé állítottak, indított képzést, egy olyan képzést az Amerikai Egyesült Államokban, amelyet ugyanaz az akkreditációs testület akkreditált, amelyik mondjuk, a New York Egyetemet, a Cornert vagy a Columbiát, de önöknek ez nem jó. Hozzáteszem, a magyar akkreditációs testület is akkreditálta a CEU itthoni képzéseit. Más kérdés, hogy ez egy olyan akkreditációs testület, amelyiknek a nemzetközi minőségbiztosítási szervezetekben való tagságát már felfüggesztették, mivel függetlensége a kormány folyamatos beavatkozása miatt megkérdőjelezhető.
Ennek alapján tehát kérdezem miniszter urat, hogy mivel szakmai érv nincs arra, hogy elüldözzék a CEU-t, milyen politikai érvek vezették önöket, milyen politikai szándék volt az, amelynek keretében kirakták a CEU-t. És még egy dolgot szeretnék megkérdezni miniszter úrtól. A CEU volt az első, de önök szakokat tiltanak be, más egyetemeket privatizálnak. Ma a CEU, holnap ki? Ki van még az önök halállistáján? Csak hogy fel tudjunk rá készülni! Köszönöm szépen. (Taps a DK és az LMP padsoraiból.)