Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azokban a hetekben, amikor a lakáscélú előtakarékosság állami támogatását elvették, a lakhatási mobilitást szolgáló kafetéria leépítésre került, illetve a munka törvénykönyve megerőszakolása által vélhetően a dolgozó emberek kevesebbet tudnak a családtagjaikkal tölteni, már ha az időt vesszük alapul, elmondható, hogy érdemes egy alapvető és mélyenszántó demográfiai vizsgálatot, egyfajta mélyfúrást végeznünk. Ehhez pedig kiváló segédletet nyújt a háromévente megjelenő „Demográfiai portré” című kiadvány. Mivel itt jellemző módon KSH-mérésekről van szó, igen nehéz vitatni a számok mögött húzódó valóságot. A tavalyi végleges adatok szerint 91 577 gyermek született Magyarországon, és elmondható, hogy a születésszám 2014 óta lényegében stagnál. Szeretném kihangsúlyozni, hogy 2000-2009 között nagyjából 95-100 ezer között mozgott az élveszületések száma minden évben, majd a dicséretesnek nem nevezhető balliberális kormányzások után, 2010-13 között valóságos mélyrepülés következett 90 ezer alatti élveszületési adatokkal, ezt követően kúszott vissza valamelyest ez az adat. De úgy látszik, hogy 100 ezer közelébe sajnálatos módon nem tudott eljutni, miközben bár a termékenységi arányszám kétségkívül növekedett, és én ezt üdvözlöm 1,24-ről nagyjából 1,49-re , eközben a szülőképes korú hölgyek száma olyan rohamosan fogyatkozott, hogy mindez nem tudott az élveszületések számának emelkedésében kicsúcsosodni, sőt az élveszületések száma csökkent.
Az, hogy a termékenységi mutató növekszik, mint mondtam, üdvözlendő, ugyanakkor ha megvizsgáljuk az EU-n belül található volt szocialista országokat, a módszerváltás után mindegyiknél megfigyelhető volt egy drámai zuhanás a születésszámok tekintetében, 1,3 alatti termékenységi rátákkal, de a mélypontot követően azonban érdekes módon Magyarországot kivéve mindenhol meglódult az élveszületések száma. Magyarországon erre nagyjából a 2010-es évekig kellett várni, úgymond akkor értük utol ezt a regionális, kicsit nemzetközinek tűnő tendenciát. Ezt hívják a demográfusok visszapótlódásnak, ami hazánkban egy kis késéssel, de szerencsére bekövetkezett.
Ugyanakkor érdemes ezeket a régióban található országokat megvizsgálni, amelyek idézőjelben előttünk járnak ezen az úton. Azt találjuk, hogy több országban sajnos nem maradt tartós a termékenységi mutató növekedése, éppen ezért nekünk Magyarországon olyan intézkedéseket kellene, úgy gondolom, összpárti konszenzus alapján elfogadnunk, amelyek megőrizhetővé teszik ezeket a, mondjuk azt, hogy csak részeredményeket, hiszen a zuhanás tempóján maximum lassítani tudnak egy kicsit; az élveszületések számának tekintetében azt sem, de legalább a termékenységi mutatót illetően.
Azt is meg kell vizsgálni, hogy Európában milyen tendenciák mutatkoznak. A reprodukcióhoz közeli népesedési teljesítményeket láthatunk a skandináv országokban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, ugyanakkor érdemes a migráció általi mérleget kivonni ezekből az eredményekből, és önmagukban vizsgálni az adatokat. A másik vetület pedig egyértelműen a dél-európai országok által vezetett sor, ahol elképesztő népesedési katasztrófának lehetünk szemtanúi. Olaszországban olyan tartomány is ismeretes, ahol 1, azaz 1 környékén áll az egy hölgyre életútja során átlagosan jutó gyermekek száma. Ez a népesség megfeleződését jelentheti egyetlenegy generáció alatt.
Magyarországon pedig azt is érdemes lenne megvizsgálnunk, hogy beváltak-e az Orbán-kormány számításai. Amikor azt mondom, hogy nem, egyértelműen arra utalok, hogy a CSOK-kal és egyéb kedvezményekkel jellemzően a felső középosztálytól fölfelé igyekeztek kedvezni, ugyanakkor, miközben a diplomások létszáma 10 százalékkal nőtt az utóbbi évek időszakában, a diplomások szülési kedve, az, ami az általuk produkált élveszületéseket illeti, egyáltalán nem növekedett. Minimális 4 százalékos növekményt találunk itt egy 10 százalékban terebélyesedő társadalmi csoport tekintetében, hiszen szerencsére a diploma nem életkori sajátosság, ezt a társadalmi bázist tehát lehet növelni.
Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a legfeljebb nyolc általánossal rendelkező hölgyek körében növekedett számottevően a vállalt gyermekek száma, itt is jellemzően a legszegényebb országrészekben élők esetében. Tehát amikor arra teszünk javaslatot, hogy a lakhatási szegénységet csökkentsük, a gyermeknevelési cikkek áfatartalmát egy tolerálható, de maximum 5 százalékos szintre vigyük le, akkor arra is teszünk javaslatot, hogy Magyarországon ne a társadalmi háttér és ne különböző kormányzat által kiválasztott és kedvezményezett csoportok keretein belül dőljön el, hogy hol születhet több gyermek, illetve hol nem, hanem arra teszünk javaslatot, hogy az átlagos sorban élő magyar dolgozó emberek szándékuk esetén vállalhassák a kívánt gyermekeket, ne kelljen kivándorolniuk, és fel is nevelhessék őket Magyarországon, méghozzá tisztességgel. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)