BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hétről hétre nő az álláskeresők száma. A felmérések egészen brutális növekedésről számolnak be, tízezrekkel nő hétről hétre a munkanélküliek száma Magyarországon. Az április közepi adat szerint az álláskeresők száma jelenleg meghaladja a 330 ezret. 330 ezer ember! S ha hihetünk a különböző híreknek, hogy ez hetente akár tízezerrel is nő, akkor akár 350 ezer munkanélküli is lehet ma Magyarországon. Szeretnénk ez ügyben persze pontosabban látni. De pont egy olyan időszakban, amikor a munkaügyi központokból kiszivárgott hírek szerint a kilencvenes évek eleje óta nem tapasztalt roham indult meg az álláskeresők részéről, erre a hivatal válasza az, hogy megszünteti azt a részletes statisztikát, amiből pontosan lehetne tudni a területi eloszlásokat, pontosan lehetne tudni, ki hány hónapig kapja ezt az ellátást, és pontosan lehetne tudni, hogy átlagosan mennyi az álláskereső-járadék ma Magyarországon. De a kormány hivatalai pontosan azt tették, mint a szegénységkutatással kapcsolatban: egy olyan időszakban, amikor minden szociológiai felmérés azt mutatta, hogy a társadalom végzetesen kezd kettészakadni gazdagokra és szegényekre Magyarországon, akkor a KSH beszüntette azon adatok mérését és szolgáltatását, ami a létminimum-számításokkal volt kapcsolatos.
(13.30)
Most más területen ugyanolyan fontos, nagyon nehéz időszakban ugyanezt tapasztaljuk: a munkaügyi hivatal megtagadja a választ ezeknek az adatoknak a részletes megoszlásáról. Egyben biztosak lehetünk: a vírus okozta járulékos veszteségek közé kell számítani nemcsak a betegeket, hanem azt a több mint 300 ezer embert is, aki a járvány következtében elveszítette az állását.
Hétről hétre elmondjuk a parlamentben, és el is fogjuk mondani hétről hétre a jövőben is, ha önök ezen a magatartáson nem változtatnak, hogy a jelenlegi szabályozás elégtelen a probléma orvoslására. Két területen azonnali intézkedésre lenne szükség: az egyik az álláskeresők járadékának felemelése, a másik az álláskereső-járadékra jogosultsági időtartam kiterjesztése az önök kormányzása előtti mértékre, 3-ról 9 hónapra. Ez elengedhetetlenül szükséges, több mint 300 ezer embernek azonnali segítségre van szüksége, nem valamikor a távoli jövőben a gazdaság újraindítására, hanem most, azonnali segítségre van szükségük. És azonnali segítségre van szükségük azoknak a cégeknek, azoknak a munkavállalóknak is, akiknek az állása veszélyben van, még nem munkanélküliek, de holnapután már azzá válhatnak. Ezeknek az embereknek a munkahelyét meg kell védeni, ha kell, költségvetési források felhasználásával is.
Ennek semmi nyoma, pontosabban: a kormány olyan minimális segítséget akar adni a bajba jutott cégeken keresztül ezen munkavállalóknak, ami a töredéke a tényleges jövedelmüknek, ahelyett, hogy átvennénk az európai gyakorlatot, a szomszédaink által is használt, bevezetett gyakorlatot, és nagyon komoly, 80-90 százalékos mértékben tudná a költségvetés pótolni, magára vállalni azon munkavállalók bérének a kifizetését, akik olyan cégeknél dolgoznak, amelyeket a járvány és annak következtében a válság veszélyeztet.
Azonnali segítségre van szükség, mert a magyar családok többségének jó, ha egy- vagy kéthavi tartaléka van, nincs három-, négy-, öt- vagy hathavi tartaléka, ezeknek a családoknak a helyzete néhány hét múlva kilátástalanná fog válni, hogyha ez az azonnali segítségnyújtás elmarad. Ezeken a családokon nem segítenek a hitelek, ezeken a családokon nem segítenek az adókedvezmények. Az álláskereső-járadék, annak időtartamának a kiterjesztése és a munkahelyek megvédése, ez az, ami segítené őket.
Nem arra van szükség bár szép gesztus , hogy majd teremtsünk annyi munkahelyet a válság után, mint amennyi munkahelyet a válság megszüntetett, hanem most azonnali segítségre van szükség annak érdekében, hogy jóval kevesebb állás szűnjön meg, és ahol megszűntek ezek az állások, ott pedig az álláskeresők kapják meg (Az elnök csenget.) az Európához méltó támogatást. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Párbeszéd és az MSZP soraiban.)