DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Abban én nem szeretnék állást foglalni, hogy ki a magyar nemzet része és ki nem, viszont abban igen, hogy oka van annak, hogy időről időre felvetődik az a vita, hogy vajon önöknek mi a viszonya a nemzeti érdekképviselethez. És ennek előzménye van. Hát mi voltunk azok, akik 2004. december 5-én a magyarok ellen kampányoltunk? Akik 23 millió románnal riogattunk? És hogyha már a propagandáról van szó, tisztelt LMP-s frakcióvezető úr, nem mi voltunk azok, akik szórólapokat szórtunk a háztartásokba arról, hogy mennyibe fog kerülni minden anyaországi magyarnak egy külhoni megadott állampolgárság. Önök voltak, kormányzati pénzből na, az a propaganda! (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Így van!)
És egyébként önök voltak azok, akik a saját népükre lövettek, gumilövedéket használtak, kordonnal vették körbe a Parlamentet, és azok a napok, azok a hetek mindent elmondtak arról, hogy mit gondolnak valójában a demokráciáról. És nem mi illettük olyan jelzővel ezt az országot, amelyet mi egyébként szeretünk, amit ön az őszödi beszédben említett, amit mi itt a szánkra nem vennénk itt ebben a Házban, sőt, nemcsak ebben a Házban, hanem sehol máshol, azért, mert mi ezt az országot szeretjük.
Ami a házelnök úr szavait illeti, házelnök úrnak egyáltalán nincsen szüksége arra, hogy a szavait értelmezzük, de azt azért szeretném elmondani, hogy nem a nőkről beszélt általában, hanem arról a viselkedésről, amit egyes képviselők tehát egyes képviselők! itt a Házban bemutatnak: kiabálások, sípok, hangosbeszélő, hazugságok, például a járvány halálozási adataival kapcsolatban, a határon túli magyarok újdonsült megtámadása, folyamatos provokációk (Tordai Bence közbeszólása.) erről beszélünk, nem másról! És ha ezt egy jelzővel kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy méltatlan. Méltatlan férfihoz, méltatlan nőhöz, és méltatlan bármely közfeladatot ellátó emberhez.
És ha annyira érzékenyek a stílusra, akkor hadd kérdezzem már meg, mikor fognak elnézést kérni a patkányozásért, tisztelt képviselő asszony, és mikor fognak bocsánatot kérni többek között a lámpavasazásért. Az elmúlt napokból, az elmúlt hetekből szemezgettem. Mikor érkezik a bocsánatkérés? (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Úgy van!)
És még egy dologról szeretnék itt szót ejteni, tisztelt frakcióvezető úr, mégpedig azért, mert fontos, mert amit most ön itt bemutatott, az nem más, mint egy üres provokáció, és azt látjuk, nem tudjuk, hogy milyen okból, de az ellenzék a politikáját a provokációra teszi föl. De vannak lényeges kérdések, a járványügyi küzdelem, vagy például az, hogy hogyan tudjuk kiküszöbölni a járvány káros gazdasági következményeit. És itt mindenképpen megemlíteném a munkahelyteremtés kérdését.
Ön pár nappal ezelőtt, ha jól idézem fel, egy május 1-jei videóban arról beszélt, a melósokra hivatkozott, és azt lengette be, hogy őket majd itt Magyarországon elbocsátják. Akkor, amikor az ön szavait hallgattam, akkor az jutott eszembe, hogy milyen őszödi jellegű álságos képmutatás már ez! És azért jutott ez eszembe, és azért hozom ezt fel külön, mert a saját könyvében, miközben most a melósokra hivatkozik, világosan leírta, hogy amikor döntési helyzetben volt, akkor hogyan is járt el. Úgyhogy én most szeretnék idézni az ön könyvéből. Idézet kezdete: „Az ember ilyenkor vesz egy nagy levegőt, és azt mondja, hogy jó, akkor tegyük meg, amit meg kell tenni. És behívja egyesével a munkatársakat, és megállapodik a szakszervezetekkel, mert bizony az embereket el kell bocsátani, a társaság eszközeit értékesíteni kell, és menteni, ami menthető, megmenteni legalább annyit, amennyivel bele lehet vágni egy következő üzletbe.” Tehát egy következő üzletbe!
Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Ezek világos szavak: maga a bizniszt választotta a melósok helyett. Egy privatizált cég vezetőjeként is ezt tette, majd később ezt tette kormányfőként is. Most meg megint a melósokra hivatkozik, és álkönnyeket hullat. Hát, akkor hol volt az ön érző szíve, amikor egyesével hívta őket be, és elbocsátotta őket? Vagy amikor kormányzása alatt százezreket tettek lapátra?
Bárhol is volt akkor az ön szíve, a jelenlegi kormány azon dolgozik, hogy ilyen helyzetek lehetőleg ne forduljanak elő. Ezt szolgálják a bértámogatások, az adócsökkentések, a célzott támogatási programok és egyébként a hitelfelfüggesztések is. Az a cél, hogy minden vállalat kapjon segítséget ahhoz, hogy meg tudja tartani tehát meg tudja tartani a munkatársait.
És még egy módon tudjuk ezt szolgálni: úgy, hogy nem engedjük érvényesülni azt a baloldali megszorító politikát, ami egyszer már bizonyított negatív értelemben, mert tudjuk, hogy mivel jár: vérrel, verítékkel, egekbe szökő munkanélküliséggel, az ország számára pedig (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) eladósodással. Na, nehogy még egyszer kipróbáljuk ezt! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)