MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Ön is nagyon jól tudja, hogy az agrárium, az élelmiszeripar és rajta keresztül gyakorlatilag a teljes magyar vidék egyfajta kettős szorításban szenved, egy harapófogó közepén található.Nem akarom most a nyakukba varrni sem a tavaszi aszályt, sem a világjárványt, de azzal igenis vádolom önöket, hogy ez a két probléma ekkora hatalmas súllyal nehezedik a magyar agráriumra. Hiszen ha az elmúlt tíz évben azt a mérhetetlen forrásmennyiséget, amely az Európai Unióból és részben a hazai költségvetésből a magyar vidékre és agráriumra fordítódott, valóban a helyben élő családi gazdálkodók kapták volna meg, ha az valóban a magyar emberek érdekét szolgálta volna, akkor ez a két probléma messze nem jelentene ekkora ágazati szintű terheket. Például az exportpiacok: régóta beszélgetünk arról, és sajnos nem voltak hajlandóak ezt eddig elfogadni, hogy mennyire veszélyes az, amikor az exportpiacaink ennyire egysíkúak, mekkora kockázatot jelent az, hogy például a meggykivitelünk 62 százaléka és a paprikánk 60 százaléka Németországtól függ; hogy a juhászaink 70 százalék feletti arányban függnek Olaszországtól, ahogy a sajtelőállítóink is, és a Románia felőli függésünk is óriási, ha mondjuk, a sertésről beszélünk, 73 százalék, vagy éppen a búzalisztről, ahol 60 százalék. Már ezek a számok is jelzik, hogy a baj gyakorlatilag előre látható volt, most éppen a koronavírus kapcsán került ez előtérbe.
De beszélhetünk a baromfiról is, amely azon kevés magyar ágazatok, az állattenyésztési terület egyike, ahol sikerek voltak az elmúlt időszakban, erre most pillanatok alatt 230 forint/kilogrammos átvételi árra csökkent a baromfi ára, és ezzel gyakorlatilag az önköltségi ár alatt vannak a termelők. A Baromfi Termék Tanács javaslatára mégsem reagáltak érdemben, akik uniós importkorlátozást követeltek azonnali hatállyal, mint az egyetlen reális esélyt a túlélésre. Ezekre várnám érdemi válaszát államtitkár úrnak. (Taps a Jobbik soraiban.)