Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy látszik, egy kegyelmi pillanathoz értünk, hiszen komoly azonosságokat találnak a parlamenti pártok, a kiskorúak védelme tekintetében mindenképp. A KDNP-s képviselőtársam szavai 80 százaléka balzsamozzák a lelkemet, nagyon örülök neki. A 20 százalékkal van egy kis gondom, és egyszerűen nem bírom ki, nem azt mondom, hogy belekössek, csak hogy megemlítsek bizonyos dolgokat. A helyzet az, hogy az álhírek és a fake news gyártása terén úgy érzem, hogy a jelenlegi kormány új dimenziókat nyitott Magyarország életében, amit én a saját bőrömön tapasztaltam meg. Ez kicsúcsosodott a családtagjaim zaklatásában, többek között a 80-as nagymamám kamerával történő zaklatásában, a családi házuk drónnal történő megfigyelésében, felvételek készítésében. Ez az egész nyilván a bíróságra jutott utána. Eddig emlékeim szerint nyolc tárgyaláson győzedelmeskedtünk a különböző szervezett lejárató kampányt folytató, sajnos azt kell mondanom, fideszes hátterű médiumokkal szemben. Az én közösségem összesen több mint kétszáz ilyen sajtópert nyert meg. Ebből szerencsére rám csak ennyi jutott. Nem egy jó hobbi tárgyalásokra járni, és arról beszélni, hogy a családtagoknak ez milyen lelki károkat okozott. Tehát én akkor tudom elfogadni a közös szándékaink mögötti őszinteséget, ha a szabályozás arra is megoldást nyújt hosszú távon, hogy ilyen esetek Nacsa képviselőtársammal szemben, Schanda államtitkár úr családtagjaival szemben és senki mással szemben ne fordulhassanak elő Magyarországon. Maximálisan eltökélt vagyok a tekintetben, hogy nemcsak önöknek nem akarok személyesen rosszat, de a családtagjaiknak pláne nem. Mi politikai ellenfelek vagyunk maximum. Nyilván politikai eszközökkel igyekszünk meggyőzni a másikat a nézeteink helyességéről. Ez néha elég vehemens, harcias módon történik. Én viszonylag könnyebben szabályozom ezt a feszültséget a küzdősportos múltamnak köszönhetően, legalábbis erre vezetem vissza; más ezt máshogy vezeti le.
De arra kell hogy felszólítsam önöket, hogy közös felelősségünk azon keretrendszer kialakítása, hogy a mi közvetlen családtagjaink ne kelljen hogy ilyen méltatlan helyzetekbe kerüljenek, és amíg ez megoldatlan, addig kérem, óvatosabban hivatkozzunk álhírgyártásra és egyebekre, hiszen rólam is az jelent meg abban az időben, hogy egy másik kerületben villában, palotában lakom, és milliárdos vagyok. A magyar rögvalóság szerencsére nem ez. Nem kívánok olyan életet magamnak sem, tisztességes, munkás, tevékeny, dolgozó életet annál inkább. De az egészen biztos, hogy én egyikükről sem fogok hasonló cikkeket megírni, megrendelni, megjelentetni, terjeszteni.
Egy olyan szabályozást látnék szívesen, amely a mi családtagjainkat is, az ellenzéki képviselőtársak családtagjait is megkíméli a hasonló vadhajtásoktól, hiszen azt gondolom, és úgy gondolom, hogy ha ennek mi most ki vagyunk téve, és nem változtatunk a keretrendszeren, akkor a jövőben más lesz kitéve ennek, és ez egy soha véget nem érő ingajátékhoz vezet, amihez én személyesen nem szeretném a nevemet adni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)